Szekulovics távozik Szombathelyről

- Nem lehet, hogy ezúttal kevesebb pénz állt rendelkezésre légiósokra?

- Nagyjából hasonló keretből gazdálkodtunk, mint tavaly. Nem a pénzen múlt, hogy gyengébbre sikerült a légiósválasztás - mert valljuk be, gyengébbre sikerült... Ráadásul Hudson és Vrsaljko mindjárt a felkészülési időszakban megsérült. Itt hibáztam: ugyanis Ocitti nagyon jó benyomást tett rám a próbajáték alatt, én mégis Vrsaljkót választottam. Most már tudom, hogy Ocitti többet tudott volna segíteni. A bajnokság közepén újabb sérüléshullám csapott végig a csapaton, Csirics, Perincsics és Kálmán dőlt ki a sorból. Pont akkor játszottunk három sorsdöntő meccset, nélkülük pedig zsinórban kikaptunk az Atomtól, a Pécstől és a Dombóvártól is. Mindez azt jelentette, hogy csak a hatodik helyen zártuk az alapszakaszt.

- Végül összejött a negyedik hely, és ne feledkezzünk meg a Magyar Kupa-ezüstről sem.

- A Magyar Kupa hazai pályán elveszített fináléja örökre fájó emlék marad számomra. És nem csupán az idei, hanem a tavalyi is. Igaz, szépen csillog az ezüstérem, bizonyára sok csapat elfogadná, de én mindkét második helyet inkább kudarcnak könyvelem el. A bajnoki negyedik helyért viszont nincs ok a szégyen-kezésre. A rájátszásban még bravúrosan elbúcsúztattuk az Albacompot, a Paks viszont egyértelműen jobb volt nálunk. A ZTE ellen pedig elfáradtunk - főleg úgy, hogy a harmadik helyért vívott csatában a sérült Perincsicsre ismét nem számíthattam. Figyelembe véve a problémáinkat, elégedett vagyok a negyedik hellyel. Minden játékost egyenként nem értékelnék, de Kálmán Laci, Csirics és Horváth Zoli minden dicséretet megérdemel.

- Harmadik szezonját zárja a Falco vezetőedzőjeként, vonna egy mérleget?

- Azért ne feledjük, az első szombathelyi idényemben egy remekül felkészített társaságot vettem át szezon közben elődömtől, Váradi Attilától. Amúgy azt hiszem, hogy a munkámra, az elért eredményekre büszke lehetek. Az elmúlt három szezonban rendre a legjobbak között végzett a Falco, kétszer lett negyedik, egyszer pedig bajnok. Talán az ellenfelek szurkolói is elismerik: ma már az ország legjobb csapatai között jegyzik a Falcót. Örülök, hogy részese lehettem ennek a fejlődésnek.

- Hogyan tovább? Az ön szerződése lejárt a Falcónál.

- Nem titkolózom: jövőre már nem én edzem a Falcót. Nehéz volt ezt a döntést meghozni, hiszen nagyon szerettem Szombathelyen élni, szerettem az itteni embereket, a Falcónál remek, szinte baráti volt a hangulat, kitűnő körülmények között dolgozhattam. A vezetőség is marasztalt. Ám három év sok idő egy edző életében. Fáradt vagyok, érzem, nem tudnék már megújulni, új impulzusokra, új kihívásokra van szükségem. Sajnálom itthagyni a szurkolótábort is, amely szinte a szemem előtt nőtt az ország egyik legnépesebb, legjobb drukkerhadává. Rengeteg embernek kell sok mindent megköszönnöm, ezt az elkövetkező néhány napban megteszem, aztán elutazom. Lezárom életem egyik fontos szakaszát.

- Hol folytatja a pályafutását?

- Most elsősorban pihenni szeretnék, nagyon kimerített az idény. Az ügyeimet a menedzserem intézi, majd ő tájékoztat arról, ha valami konkrétumról van szó. Magyarországról és külföldről is van érdeklődő irántam - klubneveket azonban nem akarok még mondani. Mindenesetre nem fordítok végleg hátat Szombathelynek, egy profi edző soha nem mondhatja azt, hogy soha... Ki tudja, mit hoz a jövő?