Erdélyi magyarság: RMDSZ-dilemmák

A Demokrata Liberális Párt (PD-L) és az RMDSZ tagjaiból álló kormány annak nyomán jött létre, hogy tavaly decemberben a PD-L valódi "irányítójának" tekintett Traian Basescu második államfői mandátumot nyert az elnökválasztáson, legyőzve Mircea Geoanát, a Szociáldemokrata Párt (PSD) jelöltjét. Így a PSD a Nemzeti Liberális Párttal (PNL) együtt ellenzékbe szorult.
   
Az év első negyedében emiatt átrendeződtek a parlamenti viszonyok. A PSD kongresszusán ugyanis Geoana pártelnököt Victor Ponta váltotta fel, ezt követően pedig a párt több neves politikusa elhagyta alakulatát, csatlakozva a függetlenek csoportjához, amelybe a liberális pártból is sokan "emigráltak". Ez a tömeges elvándorlás állítólag Basescu háttérbeli "meggyőző erejének" volt tulajdonítható, amely révén törekedett egy minél szélesebb parlamenti támogatói bázis kialakítására a PD-L-RMDSZ-kormány számára.
   
Az év első hónapjaiban úgy tűnt, sikerrel jár ez a törekvés, de Basescu és a PD-L népszerűségi mutatói a továbbiakban zuhanni kezdtek. A Nemzetközi Valutalappal (IMF) kötött hitelmegállapodás kényszerpályát jelentett Emil Boc kormánya számára. A 20 milliárd euró értékű, két évre szóló többoldalú nemzetközi készenléti hitelmegállapodás minden egyes részletét ugyanis a feltételek pillanatnyi teljesítésétől függően hívhatja le az ország. Minden intézkedésnek például a 6,8 százalékban megszabott hiánycél tartását kell szolgálnia.
   
A Boc-kormány e nyomás alatt többször is a megszorító intézkedéscsomagok "felelősségvállalással" való előterjesztése mellett döntött. Ez a formula a "dupla vagy semmi" elve alapján kizárja a parlamenti vitát, legfeljebb az egész kormány ellen lehet bizalmatlansági indítványt benyújtani, amely ha átmegy, bukik a kormány, ha nem megy át, a törvény automatikusan érvénybe lép.
   
A kabinet élt is ezzel a lehetőséggel június 7-én, amikor "felelősségvállalással" terjesztette elő a közalkalmazotti bérek egységes, 25 százalékos csökkentését, valamint a nyugdíjak ugyancsak egységes, 15 százalékos megnyirbálását előirányzó két tervezetét. Az ellenzék be is nyújtotta bizalmatlansági indítványát, amely elbukott. A koalíció viszont riadtan szembesült azzal, hogy meglepően sok honatya voksolt a kabinet ellen a PD-L-ből, illetve a parlamenti többség soraiból. Az alkotmánybíróság ráadásul az említett tervezetek közül a nyugdíjcsökkentésre vonatkozót alaptörvénybe ütközőnek minősítette, így a kormány utólag úgy döntött, hogy az áfa 19 százalékról 24 százalékra emelésével ellensúlyozza a kieső bevételeket.
   
Hasonló kálvárián ment keresztül az átfogó nyugdíjtörvény. Az ellenzéki pártok szerint a PD-L színeit képviselő Roberta Anastase házelnök "meghamisította" a szavazás eredményét, a kézfelemeléssel megtartott voksoláson ugyanis szerintük majdnem kétszer több igent számolt össze, mint ahány képviselő volt a teremben. Az államfőt azzal fenyegették, hogy beindítják a tisztségéből való felfüggesztési procedúrát, ha aláírja ezt a törvényt, Basescu azonban visszaküldte a képviselőháznak a tervezetet, módosításokat kérve.
   
Ennél is bonyolultabb alkotmányjogi vitát gerjesztett az oktatási törvény tervezete, amely a román pártok miatt az év közepe óta elakadt az oktatási bizottságban. Különösen ellenezték azt a cikkelyt, amely biztosítaná a kisebbségi diákok számára, hogy anyanyelvükön tanulhassák Románia történelmét és földrajzát. Az RMDSZ megelégelte ezt a huzavonát, és megegyezett a koalíciós partnerrel, hogy a kormány által eredetileg kidolgozott, a parlamenti útvesztőket meg nem járt tervezetet terjesztik a parlament elé "felelősségvállalással".
   
Miután ezt megtették, lépésüket Mircea Geoana, a szenátus elnöke az alkotmánybíróságon támadta meg. A testület dodonai válaszában nem adott igazat a kormánynak, ugyanakkor nem fogalmazott világosan azzal kapcsolatosan, hogy lehet-e folytatni a felelősségvállalási procedúrát vagy sem. Emil Boc kérésére azonban az alkotmánybíróság ismét döntést hozott, amelyet a kormány úgy értelmezett, hogy folytatni lehet a folyamatot. Az ellenzék azonban továbbra is a parlament elé akarja vinni a viták során már módosított - a magyarság számára hátrányosabb - másik változatot.

Az év során a romániai magyarság képviseleti rendszerén belül átrendeződni látszottak az erőviszonyok. Az RMDSZ-ben folyamatos volt a vita arról, hogy érdemes-e kormányon maradni, vállalva az esetleges népszerűség-csökkenést a magyar közösség soraiban, avagy éppen a kormányzati szerepvállalás révén lehet kivívni a magyarság számára fontos törvényeket és az elismerést.

Mind a mai napig nem dőlt el, hogy beválik-e az utóbbi változat. Hiszen sem a kisebbségi, sem az oktatási törvény ügye nem jutott révbe. A megszorító intézkedések a lakosság egészének a tiltakozását kiváltották: tüntetések jegyében telt a második félév, s ez az elégedetlenség a magyarság köreiben is érzékelhető. Igaz, az RMDSZ-nek részben sikerült enyhítenie a gyermeknevelési szabadság időtartamát és a támogatás mértékét kurtító eredeti PD-L-s elképzeléseken, de ez sem nyugtatta meg a kedélyeket.
   
Eközben a Fidesz magyarországi győzelme befolyásolni látszik az RMDSZ helyzetét. A már bejegyzett Magyar Polgári Párt (MPP) mellett feltűnt a láthatáron egy másik, még meg nem született csoportosulás: az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) által szorgalmazott romániai magyar néppárt, amely ha megalakul, Tőkés László szellemiségéből kíván meríteni. Ráadásul az RMDSZ februárban esedékes nagyváradi kongresszusán vezetőváltás várható, mivel Markó Béla Marosvásárhelyen, a Szövetségi Képviselők Tanácsának (SZKT) december eleji ülésén bejelentette, hogy nem kívánja magát újrajelöltetni a szövetség elnöki posztjára. Kelemen Hunor kulturális miniszter és Eckstein-Kovács Péter, Basescu elnök kisebbségügyi tanácsadója viszont jelezte indulási szándékát.
   
A nacionalista megnyilvánulások az ellenzéki szociáldemokraták és liberálisok soraiból voltak érzékelhetők. Tőkés Lászlót tusnádfürdői kijelentései (az autonómiáról), valamint a december elsejei román nemzeti ünnepen elhangzott megállapításai (miszerint a magyarok számára "gyásznap" ez az évforduló) miatt élesen támadták, büntetőjogi feljelentést is kilátásba helyezve ellene.
   
Állami szinten ugyanakkor kifejezetten szívélyes a légkör a magyar-román kapcsolatokban. Orbán Viktor és Traian Basescu teljes egyetértésben szerepelt júliusban a tusnádfürdői táborban, a magyar EU-elnökség elé tekintve Budapest többször jelezte a román félnek, hogy támogatja a jövő márciusi schengeni felvételét, és számos közös projekt van születőben például a Duna-stratégia keretében. Sikeresnek bizonyult Schmitt Pál és Semjén Zsolt romániai látogatása is: a köztársasági elnök októberi útján a magyar összefogást, a román-magyar közös értékeket hangsúlyozta, a miniszterelnök-helyettes pedig (aki szintén részt vett a tusnádfürdői rendezvényen) már júniusban ellátogatott Romániába. Semjén bukaresti tárgyalásait szinte példátlan sikerűnek mondta, azt emelve ki: a román államfő és kormányfő is támogatta, hogy a magyar állampolgársági törvény zavartalanul megvalósulhasson.