Dupla vacsoracsata: a kínai elnök, Hu Csin-tao Washingtongban

Pedig megoldandó problémából még akkor is rengeteg van, ha az éremnek csak az amerikai oldalát nézzük. Washington régóta próbálja rávenni Pekinget, hogy térjen át a jüanárfolyam lebegtetésére, hagyjon fel a kereskedelmi dömpingpolitikával és nyissa meg belső piacát, próbáljon meg nyomást gyakorolni Észak-Koreára, valamint hagyja békén a politikai ellenzéket és inkább azokra csapjon le, akik lekoppintják az amerikai műszaki megoldásokat - hiába.
   
Afelől, hogy e problémákat fel fogják vetni a kínai vendégnek, a vizitet felvezető felszólalásában sem Hillary Clinton, az amerikai diplomácia vezetője, sem pedig Timothy Geither pénzügyminiszter nem hagyott kételyt. A Pentagont irányító Robert Gates pedig múlt heti pekingi látogatásával kapcsolatban - amellyel egy időben a kínai hadvezetés kipróbálta saját fejlesztésű lopakodó vadászgépét - hangsúlyozta, hogy az Egyesült Államok haditechnikai fejlesztésekkel fogja ellensúlyozni az egyre magabiztosabb ázsiai óriás csendes-óceániai térnyerését.
   
Amerika a mostani csúcson még a látszatát is kerülni szeretné, hogy "meghunyászkodik" Kínával szemben, ahogy azt Obama - mindkét ország nacionalista körei szerint - 2009-es pekingi látogatása és a tavalyi szöuli G20 csúcs alatt tette, amikor semmilyen engedményre sem tudta rávenni Hut. A The New York Times szerint Washington ezúttal határozott fellépéssel ellensúlyozza majd azt a korábban kialakult benyomást, hogy egy hanyatló hatalom meghajol a felemelkedő előtt.
   
A Pew közvélemény-kutató intézet legfrissebb felmérése szerint a látszatnak - amelyet erősen befolyásolnak a globális fejlődési tendenciák - az "átlagamerikai" is bedőlt: az emberek 47 százaléka úgy véli, hogy Kínáé a világ legnagyobb gazdasága és csak 31 százalék tudja, hogy a saját hazájáé az. A megkérdezettek ugyancsak 47 százaléka gondolja úgy, hogy Kína az Egyesült Államok legfontosabb gazdasági partnere, s mindössze 37 százalékuk szavazott arra, hogy az "öreg kontinenssel" folytatott kereskedelmi forgalom meghaladja az amerikai-kínaiét.
   
Az Egyesült Államokban régóta szólnak már a vészcsengők Peking növekvő befolyásával kapcsolatban. A WikiLeaks oknyomozó honlap például kiszivárogtatta: 2009 januárjában Clark T. Randt, az Egyesült Államok pekingi nagykövete az amerikai-kínai diplomáciai kapcsolatok felvételének 30. évfordulóján arra figyelmeztetett, hogy újabb három évtizeden belül Kína a maga oldalára fogja állítani Amerika két hagyományos szövetségesét, a Fülöp-szigeteket és Thaiföldet.
   
Bármennyire is szeretne azonban áttörést elérni Washington, aligha sikerül majd komoly eredményt kierőszakolnia a tárgyalóasztalnál, mert Hu elnök, aki jövőre átadja hatalmát a kínai vezetők egy fiatalabb generációjának, nem tesz és nem is tehet olyan engedményeket, amelyek megkötnék utódja kezét. Az amerikai sinológusok eddig is inkább ügyes egyensúlyozónak és óvatos kompromisszumkeresőnek, mintsem keménykezű vezetőnek tartották Hu Csin-taót, ezért kizárják azt a lehetőséget, hogy éppen regnálásának utolsó szakaszában kössön meghatározó egyezséget a Fehér Házzal.
   
Erre utalnak Hunak a The Wall Street Journal kérdéseire a vizit előtt írásban elküldött válaszai is, amelyek szerint a kínai elnök arra készül, hogy új megoldásokat javasoljon a dollár által dominált, s a Peking által "a múlt termékének" tekintett nemzetközi pénzügyi rendszer átalakítására. Hu az amerikaiak által sürgetett problémamegoldás helyett inkább az együttműködés olyan területekre való kiterjesztéséről tárgyalna, mint az energetika, az infrastruktúra-fejlesztés, a légiközlekedés és az űrkutatás.
   
A XX. századi amerikai külpolitikai stratégia két legnagyobb ásza - Henry Kissinger és Zbigniew Brzezinski - a látogatás előtt arra figyelmeztette a két ország vezetését, hogy sokkal jobban járnának, ha a vetélkedés helyett az együttműködésre koncentrálnának. Brzezinski sürgette, hogy Amerika és Kína - az 1972-es sanghaji nyilatkozathoz hasonlóan - megállapodásban rögzítse viszonyuk új alapelveit, Kissinger pedig ennél továbbmenve azt javasolta, hogy teremtsék meg az együttműködés intézményi kereteit.
   
A két ország ugyanis - miként a sziámi ikrek - együttélésre ítéltetett. Ennek alátámasztására elegendő annyi, hogy Kína külföldi valutatartalékai elérték a 2850 milliárd dollárt, amelynek csaknem egyharmada amerikai kincstárjegyekben van.
   
Noha Hu elnök korábban többször is felkereste Washingtont - 2006-ban munkalátogatáson volt Bushnál, tavaly pedig részt vett a nukleáris csúcson - kínai vezető legutóbb 13 esztendeje járt hivatalos állami látogatáson az amerikai fővárosban. A legmagasabb szintű protokoll most kárpótolni igyekszik a vendéget azért a puritán munkaebédért, amelyet az előző elnök szolgáltatott fel neki a Fehér Házban.
    
A kínai államfőt Joe Biden alelnök fogadja majd a repülőtéren, s Obama már az első este megteríttet neki hivatalában. Szerdán egy újabb - és még fényesebb - bankettet rendeznek a Fehér Házban, s a két elnök üzletemberekkel találkozik majd, valamint közös sajtótájékoztatót is tart. Hu látogatásának két utolsó napját Chicagóban tölti, ahol feltehetően új kínai beruházásokat jelent majd be.
   
Az azonban, hogy adnak-e ki közös nyilatkozat, még mindig rejtély. Nem véletlenül mondta a látogatás küszöbén Clinton külügyminiszter, hogy "ez nem egy olyan kapcsolat, amely egyértelműen beilleszthető a +barát+ és a +rivális+ fekete-fehér kategóriáiba".