Líbia: guruló olajdollárok - Kadhafiék amerikai és brit befektetései

Líbiai felkelők: Algéria segített Kadhafinak

Egy Svájcban élő, a líbiai felkelőket támogató férfi szerdán nyilvánosságra hozott egy listát azokról a repülőgépekről, amelyek február 18-a és 20-a között zsoldosokat szállítottak Líbiába. Ezek között állítólag az algériai légierő és az állami légitársaság járművei is szerepelnek.
   
A lista szerint egy tunéziai magán légitársaság is szállított zsoldosokat Líbiába. A felkelés kezdete óta a lázadók újabb és újabb, a rezsim oldalán harcoló afrikaiakat ejtettek foglyul, akik bevallották, hogy pénzzel, munkával vagy líbiai állampolgársággal kecsegtették őket.
   
A felkelők ugyanakkor cáfolták azokat a híreszteléseket, amelyek szerint az al-Kaida nemzetközi terrorhálózat tagjai rakétákat és fegyvereket zsákmányoltak Líbiában, amelyeket azután Maliba szállítottak. A lázadók egyik parancsnoka úgy vélte, Algéria azért terjeszt ilyen információkat, hogy megakadályozza, hogy a Nyugat modern felszerelésekkel lássa el a felkelőket.
   
Eközben egy algériai miniszter újból a külföldi katonai beavatkozás beszüntetése és a fegyverszünet mellett szólalt fel szerdán. Algéria szerint belső párbeszéddel kellene megoldani a február óta tartó konfliktust.

OLDALTÖRÉS: Kadhafi üzent Obamának

Kadhafi üzent Obamának

Kadhafi üzent Obamának

Kadhafi üzent Obamának

Moammer el-Kadhafi líbiai vezető üzenetet küldött Barack Obama amerikai elnöknek "azt követően, hogy Amerika kivonult a Líbia elleni keresztes gyarmatosító szövetségből" - jelentette be szerdán a JANA hivatalos líbiai hírügynökség.

A jelentésben részletek nem szerepelnek. Az Egyesült Államok kezdetben vezető szerepet játszott a Líbia ellen indított légi hadjárat összehangolásában és végrehajtásában, az ENSZ BT március 17-i felhatalmazása alapján. Március 31-én a hadjárat parancsnokságát a NATO vette át, s az amerikai támadó harci repülőgépeket hétfőn kivonták az első vonalból; jelenleg csak a felderítésben és az ellátásban vesznek részt.

OLDALTÖRÉS: Temetővé vált a Földközi-tenger Lampedusánál

Temetővé vált a Földközi-tenger Lampedusánál

Temetővé vált a Földközi-tenger Lampedusánál

Temetővé vált a Földközi-tenger Lampedusánál

Újabb bevándorlókkal teli hajó borult fel, majd süllyedt el a Szicíliai-csatornában. A Földközi-tenger temetővé vált - állítják az olasz statisztikák és a humanitárius szervezetek.

Alig ötven túlélője maradt annak a csoportnak, mely két nappal ezelőtt az egyik líbiai kikötőből indult el. A Nemzetközi Migrációs Szervezet (IOM) szerint kétszáznyolcvanan vesztek a tengerbe, eddig húsz tetemet találtak meg. A szomáliaiakat és eritreaiakat szállító, alig tizenhárom méter hosszú hajó az olasz Lampedusa szigetének partjaitól 39 mérföldre, máltai vizeken süllyedt el, feltételezések szerint léket kapott. Az olasz parti őrség már a tragédia bekövetkezte után kezdte el a mentést.
   
A hajószerencsétlenséget túlélők között egy gyermekét váró nő és egy szüleit elvesztő kiskorú is volt - nyilatkozta az olasz sajtónak Michele Prosperi, a Lampedusán dolgozó Save The Children humanitárius szervezet olasz szekciójának szóvivője. A már számos hasonló tragédiát látott Prosperi hozzátette: a legmegdöbbentőbb az a minden érzelmet nélkülöző hallgatás, melybe a túlélők szoktak burkolózni.     Március közepe óta a hétszázat is megközelíti az Észak-Afrika és Olaszország partjai között vízbe fulladt emberek száma.

Pontos adattal természetesen senki sem tud szolgálni: a becslések a (társaik létszámát nem mindig ismerő) túlélők beszámolóin, a migránsokat segítő szervezetek és az európai bevándorlást figyelő Fortress Europe szervezet adatain alapszanak. A március 15-én Tunéziából indult ötszázas csoportból harmincöten vesztek a tengerbe. A túlélő Afif számolt be Lampedusán a habokban eltűnt társairól.

Március 23-án éjszaka a líbiai Kirenaika partjaitól 335 etióp, eritreai és szomáliai kelt útra. Mose Zerai atya, a Habesha menekülteket segítő szervezet vezetője állt velük kapcsolatban. Információi szerint a hajón nők és gyermekek is utaztak. "Amikor út közben beszéltem velük még minden rendben volt, az összeköttetés egyszer csak megszakadt és soha többet nem hallottam róluk"- nyilatkozta az AGI olasz hírügynökségnek. A hajón utazó Teke édesanyja, a Genovában élő eritreai Zaid Hagos Salomon, a La Repubblica című olasz napilapnak elmondta, hogy fia telefonon kért tőle segítséget. Az asszony a genovai rendőrséget értesítette, ez pedig a szicíliai Agrigento parti őrségét, de már késő volt.    

A La Repubblica legalább napi huszonötre teszi a Földközi-tenger nyugati medencéjében eltűntek számát. Ha azonban nem tudni indulásukról, nincsen műholdas telefonjuk, nincsen túlélő, a statisztikákba se kerülnek bele. "A tenger temetővé vált" - írta az olasz lap.      
Hetven áldozatról tud a máltai menekültsegítő szolgálatot vezető Jospeh Cassar jezsuita pap. Forrását nem fedte fel, de a sajtónak elmondta, hogy a Közép-Afrikából menekült emberek  Líbiában szálltak hajóra és indulás után nem sokkal a vízbe fulladtak. Azonosítás nélkül a parton temették el őket. Hatvannyolcan indultak el március 25-én, ők is Líbiából, s közülük egy sem érkezett meg Olaszországba.

Március 29-én újabb csoport - 17 ember - indult útnak gumicsónakkal, csak hatan kötöttek ki Lampedusán.     "Akárhányszor menteni sietünk és a bajba jutott hajó felé közeledünk, azért imádkozom, hogy még túlélőt találjunk....ez sajnos ritka" - nyilatkozta az olasz parti őrségnél dolgozó Calogero Fiannaca. Az olasz pénzügyőrségnek a tengert pásztázó helikopterei veszik észre a hajót, a parti őrség indul menteni.      

A Fortress Europe adatai szerint 1998-tól napjainkig több mint tizenötezer bevándorló fulladt a Földközi-tengerbe: 6649 eltűnt holttestét sohasem találtak meg. A Szicíliai-csatornában közel négy és fél ezren tűntek el, valamivel többen a Marokkó és Spanyolország közötti Gibraltári-szorosban. Közel ezernégyszázan az Égei-tengerben. Több mint ezerhétszázan fulladtak meg azokon a kamionokon, melyek Szudánból, Csádból és Nigerből vitték a kivándorlókat Líbiába.

A SkyTg24 olasz hírtelevízió tunéziai tudósítójának szerdai beszámolója szerint a kivándorlók a tunéziai utcákon állnak sorban az emberkereskedők autóinál. A tengeri átkelésért fejenként 1500 euró kifizetése után lepecsételt jegyet kapnak és tengerparti házakban várakoznak az indulásra. Amikor az időjárás kedvező, a szállítók egyik percről a másikra értesítik őket. Az átkelés csaknem húsz órán át tart.      

Az utóbbi évek legsúlyosabb tengeri tragédiája 2003 júniusában történt, amikor Tunézia partjainál egy 250 embert szálíltó hajó süllyedt el. Ötven holttestet találtak csak, százhatvan eltűntek. "Lassan már több a halott mint hal a tengerben. Holttestek akadnak a hálókba"- idézik Olaszországban a szicíliai halászok mondását.

OLDALTÖRÉS: Líbia: guruló olajdollárok - Kadhafiék amerikai és brit befektetései

Líbia: guruló olajdollárok - Kadhafiék amerikai és brit befektetései

Líbia: guruló olajdollárok - Kadhafiék amerikai és brit befektetései

Líbia: guruló olajdollárok - Kadhafiék amerikai és brit befektetései

A nyugati döntéshozók Líbia-politikáját  egészen márciusig meghatározták Moammer Kadhafi líbiai vezető gazdasági kapcsolatai és nyugati befektetései - állapítják meg egybehangzóan brit és amerikai elemzők.

Nagy-Britanniában akkor kerültek a líbiai vezetés gazdasági kapcsolatai a média érdeklődésének középpontjába, amikor Sir Howard Davies, a London School of Economics rektora benyújtotta lemondását. Sir Howard a BBC-nek nyilatkozva bevallotta: hibáztak, amikor pénzügyi tanácsadásért cserébe 300 ezer font értékű adományt is elfogadtak Szeif el-Iszlám Kadhafitól, a líbiai vezető második fiától, aki a londoni intézményben szerezte doktori fokozatát.
   
A leköszönt rektor azonban csak egy a számos tudós, bankár, vállalatigazgató és politikus közül, akik tudásukat és befolyásukat a líbiai rezsim nyugati érdekeltségeiben is kamatoztatták.
  
Daniel Kaufmann, a The Brookings Institution elemzője szerint az Egyesült Államokban olajtársaságok, hadászati felszereléseket gyártó cégek, neokonzervatív szakértők - közöttük a Harvard Business School professzorai -, valamint magas rangú diplomaták lobbiztak az engedékeny Líbia-politika érdekében, amely azután zöld utat adott az amerikai befektetések számára. 
   
Marcus Baram, a Huffington Post amerikai hírportál újságírója elemzésben foglalkozik az amerikai-líbiai üzleti szövetség, a US-Libya Business Association (USLBA) tevékenységével. A szervezet 2005-ben alakult olajipari vállalkozások, fegyvergyártó vállalatok, valamint különböző multinacionális cégek részvételével. Tevékenységüknek köszönhetően a Líbiával folytatott kétoldalú kereskedelem a 2003-as, nullához közeli állapotról indulva 2010-ben már elérte a 2,7 milliárd dollárt.
   
Az USLBA alapító tagja a befolyásos White & Case ügyvédi iroda is, amelynek egyik vezetője, Christopher Curran képviselte Líbiát a lockerbie-i merénylet áldozatai által indított perekben.
   
A Pan Am amerikai légitársaság Londonból New Yorkba tartó Boeing 747-es óriásgépét 1988. december 21-én időzített pokolgéppel felrobbantották; a merényletben 270-en vesztették életüket, köztük négy magyar utas.
   
A szerző szerint az érdekcsoport befolyását jól érzékelteti, hogy Hillary Clinton amerikai külügyminiszter az USLBA alapító elnökét, David Goldwynt nevezte ki a nemzetközi energetikai ügyek koordinátorává. Baram összefüggésbe hozza a lockerbie-i merénylet vádlottjának kiadatását és egy másik USLBA-tag, a BP kútfúrási koncessziók érdekében folytatott tárgyalásait. Ibrahim Szahad líbiai ellenzéki vezetőre hivatkozva az újságíró megállapítja: a Harvard Business Schoolhoz kapcsolódó Monitor Group nevű tanácsadó cég feladata kifejezetten a líbiai kormány hírnevének fényezése volt. Megbízásukból látogatott Líbiába többek között Francis Fukuyama politológus Cass Sunsteinnek, a Fehér Ház alkalmazottjának társaságában, hogy egy Kadhafival készítendő interjúkötet előkészítéséről tárgyaljanak. Imázsának javítása érdekében a líbiai vezetés a New York-i Brown Lloyd James PR-cégnek is megbízást adott, s az elérte, hogy Kadhafi cikkei megjelenjenek a The Boston Globe és a The Washington Times véleményoldalain.
   
A Líbia-barát politikusok közül Baram név szerint említi David Welch egykori külügyminisztériumi tisztviselőt, a líbiai terrorcselekmények áldozatainak kártérítéséről szóló megállapodás aláíróját, Randa Fahmy Hudome-ot, a Bush-kormányzat helyettes energiaügyi államtitkárát, valamint Dick Cheney korábbi amerikai alelnököt is.
   
A fegyverexporttal foglalkozva a cikkíró megállapítja, hogy az amerikai General Dynamics brit leányvállalata 2008 elején 165 millió dolláros üzletet kötött Tripolival, de a fegyvereladásokból az orosz és a francia tőke is kivette részét.
   
A Kadhafi-rezsim rossz hírneve miatt azonban mind a tripoli kormányzatnak, mind pedig a nyugati politikusoknak és üzletembereknek szükségük volt egy "elfogadható arcra" , a kilátásba helyezett reformok letéteményesére, akit meg is találtak Szeif el-Iszlám Kadhafi személyében. Őt egészen márciusig Líbia liberális reformereként tartották számon nyugati barátai és üzletfelei, akiket rendkívül kellemetlen helyzetbe hozott, amikor a békés tüntetések kezdetén polgárháború kirobbantásával fenyegetett. A BBC4 külön műsort szentelt Szeif el-Iszlám nyugati kapcsolatainak azután, hogy az ország vezetőjének fia alig néhány héttel korábban még a brit társadalom krémjével folytatott gyümölcsöző együttműködést.
   
Szeif el-Iszlám, aki a BBC értesülései szerint a Libyan Investment Authority (LIA - Líbiai Befektetési Hatóság) nem hivatalos, de teljhatalmú irányítója volt, az olajkitermelésből származó dollármilliárdokból többek között olasz, brit, orosz, amerikai és kanadai bankokban és vállalatokban vásárolt részesedést. A brit közszolgálati média honlapján megjelent beszámoló szerint a LIA nagy-britanniai befektetései kiterjednek a világ legnagyobb oktatási és médiacégcsoportjára, a Pearsonra, amely többek között a Financial Times és a Penguin kiadó anyavállalata, valamint kapcsolatban áll több pénzügyi intézettel, köztük a Goldman Sachsszal, a JP Morgan Chase-zel és a Carlyle Grouppal is.
   
Líbia olaszországi befektetéseinek az olasz  sajtó is egyre nagyobb figyelmet szentel, hiszen a LIA a Juventus labdarúgó klub, az Enel olajkonszern, a Finmeccanica hadi- és repüléstechnikai cégcsoport, valamint az UniCredit bank részvényese.
   
A BBC4 összeállítása szerint a LIA befektetéseiből származó profit azonban nem a líbiai nép, hanem elsősorban a Kadhafi család anyagi gyarapodását és a rezsim kedvezőbb nyugati megítélését volt hivatott szolgálni.