Szaddám Huszein iraki diktátor 75 éves lenne

Szaddám Huszein 1937. április 28-án született al-Avja faluban, Tikrít városa közelében egy szegény, szunnita parasztcsaládban. Apja még csecsemőkorában meghalt (vagy elhagyta családját), így mostohaapa nevelte. Szaddám birkát őrzött, s csak tízéves korában jutott iskolába. Nasszer egyiptomi elnök példáját követve ő is katonatiszt akart lenni, de nem jutott be az akadémiára. 1956 októberében részt vett egy monarchiaellenes felkelésben, majd csatlakozott az arab nacionalizmust és a szocializmust ötvöző Arab Baasz (Baath) Szocialista Párthoz.

1958-ban Abdel-Kerim Kászem tábornok megdöntötte II. Fejszál király uralmát, s Irakban kikiáltották a köztársaságot. Huszein a következő évben részt vett egy Kászem elleni merényletkísérletben, ezért menekülnie kellett, négy évig Szíriában, majd Egyiptomban élt. Kairóban jogi tanulmányokat folytatott, de diplomát csak 1970-ben, Bagdadban kapott, akkor már az ország második embereként.

Kászem hatalmát 1963-ban a Baasz Párthoz tartozó tisztek megdöntötték, Huszein hazatért, de egy újabb államcsíny után börtönbe került. Kiszabadulása után egyre magasabbra emelkedett a Baasz párton belül, ő építette ki a párt belbiztonsági apparátusát, ellenfeleit megölette vagy megfélemlítette.

1968-ban államcsínnyel hatalomra került a Baasz párt. Az államfői székbe Huszein nagybátyja, Ahmed Haszan al-Bakr került, Huszein a helyettese, egyben a rendszer erős embere lett. A lakosság megfélemlítése érdekében cionista kémpert rendezett, a 14 elítéltet nyilvánosam Bagdad főterén akasztatta fel. Az új vezetés hatalma kizárólag rokoni kapcsolatokon és gazdasági érdekeken alapult. A hatalmas vagyont felhalmozó Huszein erőszakos, korrupt és törvénytelen ügyeit csak suttogva lehetett emlegetni.

Szaddám Huszein az ország korlátlan ura lett

Miután kiéleződtek ellentétei az elnökkel, Huszein 1979. július 16-án Huszein lemondatta betegeskedő bácsikáját. Ettől kezdve az ország korlátlan urának számított, hatalmát a besúgórendszer, a félelem, az erőszakszervezet biztosította (a diktátor ellenfeleivel nem ritkán saját kezűleg végzett), a Baasz párt összefonódott a hadsereggel. A rendszer egyik fő célpontja a 20 százaléknyi kurd kisebbség volt, amely többször fellázadt, követelve a korábban megígért kurd állam létrehozását. Huszein megtorlásként városokat pusztított el, vegyi fegyvert vetett be, uralmának végéig mintegy 200 ezer emberrel végzett. Rendszere azonban az államosított olajipar bevételeinek köszönhetően gyors ütemű gazdasági fejlődést is hozott.

Az 1979-es iráni iszlám forradalom győzelme után Irakban lázongani kezdtek a lakosság kétharmadát kitevő, de a hatalomból kiszorított síiták. A regionális nagyhatalmi álmokat szövögető Huszein 1980 szeptemberében megtámadta Iránt: az "eredmény" nyolc évig tartó vérontás lett, amelynek végén a két legyengült állam egyike sem mondhatta magát győztesnek. A belső feszültségek levezetése érdekében Szaddám meghirdette az iraki demokrácia programját, de aztán visszakozott. Annál több gondja volt viszont a hadseregre: rakétaüzemeket, biológiai és vegyifegyver-gyárakat épített.

Az új célpont a gazdag szomszéd, Kuvait lett, amelyet Szaddám ősi iraki területnek tekintett: 1990. augusztus 2-án lerohanta, majd annektálta az emirátust. Az olajlelőhelyek és Kuvait védelmére az Egyesült Államok vezetésével nemzetközi koalíció fordult Bagdad ellen, és a Sivatagi Vihar elnevezésű hadművelet keretében 1991 elején kiűzte Kuvaitból az iraki hadsereget. Szaddám Huszein hatalmát azonban sem a katonai fellépéssel, sem az ENSZ által bevezetett nemzetközi szankciókkal nem sikerült megingatni: 2002 októberében az iraki választópolgárok 100 százalékos részvétel mellett 100 százalékos támogatással erősítették meg újabb hét évre államfői tisztségében szeretett vezérüket.

A nyugati demokráciák azzal vádolták Huszeint, hogy tömegpusztító fegyvereket rejteget, és szoros kapcsolatokat ápol az al-Kaida iszlámista terrorszervezettel. A diktátor uralmát végül 2003. március 20-án az Egyesült Államok és szövetségesei által indított háború döntötte meg, miután Bagdad - amerikai megítélés szerint - nem tett eleget az ENSZ BT 1441. számú határozatának, amely tömegpusztító fegyvereinek felszámolását követelte. Az ENSZ BT felhatalmazása nélkül kezdett háború nagy nemzetközi tiltakozást váltott ki, és megosztotta a nemzetközi közvéleményt.

A bagdadi rezsim néhány hét alatt összeomlott, de Huszeint nem sikerült elfogni, csak 2003. december 13-án szülővárosa, Tikrít közelében került kézre. A volt diktátort 2006. november 5-én halálra ítélte az iraki különleges törvényszék, azért a mészárlásért, amelyet az iraki hatóságok 1982-ben Dudzsail síita helyiségben követtek el. Az ítéletet 2006. december 30-án hajtották végre.