Mindnyájunknak el kell menni: ausztriai munkavállalás 40 felett I. rész: a motivácó

Dávid (43) jól szituált, értelmiségi családból származik. A felsőfokú tanulmányai befejezése után kereskedelmi területen, multinacionális vállalatoknál, felsővezetői pozícióban dolgozott, majd magyar cégeknél próbálkozott. Az egyre szűkülő lehetőségek miatt úgy döntött, német nyelvterületen próbál szerencsét. Az ausztriaimunkak.hu portál végigkísérte a külföldi munkakeresését, illetve követjük új munkahelyén is. A sorozat nem titkolt célja, hogy az ausztriai, németországi munkavállalásban gondolkodók képet kapjanak arról, hogyan is zajlik a kijutás, mi vár rájuk külföldön. Az első rész a motivációról szól, arról, hogy mi vesz rá valakit, hogy a 40+ generáció tagjaként nekivágjon az ismeretlennek és gyakorlatilag elölről kezdjen mindent.

- Teljesen egyértelmű, ha valaki ma Magyarországon nem fizetős iskolában végzett, és a diploma után szerzett 10-15 év vezetői gyakorlatot, az vidéken nagyon nehezen szerez állást, ugyanis a lehetőségek korlátozottak - kezdte Dávid a történetét.

A multik első generációja

- A 1990-es évek közepén Magyarországra települő multik magyar vezetőinek szakmai diplomájuk volt, nyelveket beszéltek. A hőskorszakban ők húzták fel az áruházakat, alapították a magyarországi cégeket. A középtávú stratégiába volt beleszólásuk, a költségek saját hatáskörükbe tartoztak. Aztán az eltelt években jött egy második vezetői nemzedék, nyelveket már nem beszéltek olyan jól, döntési jogkörük nem maradt, gyakorlatilag végrehajtó feladatokat végeztek, jóval kevesebb pénzért.  Ővelük már nem volt egyszerű együtt dolgozni, és az első generáció tagjai pedig szépen elszivárogtak. Voltak, akik átmentek másik multihoz, mások sajt vállalkozásba kezdtek a kapcsolati rendszerük révén. És voltak olyanok, akik annyit tudtak „kivenni", hogy teljesen már területen kezdtek el üzletelni, ingatlanozni. Ebben a multivilágban dolgoztam én is felsővezetőként, igyekeztem alkalmazkodni a változásokhoz.

A lelked a vállalatot illeti meg

- Az anyacégnél, Nyugat-Európában tapasztaltak alapján azt gondoltam, hogy a vállalatnál eltöltött évekkel arányosan növekedik a fizetés, nő a felelősség, viszont ezzel párhuzamosan egyre több időt tudok magamra fordítani. A problémát az jelentette, hogy valóban jó fizetést kaptunk, de csodára, vagyis a külföldön látott életszínvonalra már nem futotta belőle. A magas bérek révén sokan vettek fel hiteleket, ők ezzel mókuskerékbe kerültek, hiszen az emelkedő részletek miatt nem tudtak kilépni az állásukból. Ebbe a helyzetbe robbant bele a 2008-as válság, ami azzal járt, hogy a fizetések 2008 óta nem emelkedtek, költséghatékonyság lett a legfontosabb szempont, ami gyakorlatilag egyet jelent azzal, hogy teljesen kizsigerelik a dolgozókat. A felsővezetői körből sokan kerültek utcára, és a piac nem tudott mindenkit felszívni, ráadásul nem csak a kereskedelemben volt ez a helyzet, hanem egyebek mellett a bank és szolgáltatói szektorban, a telekommunikációban is.

A gonosz multik megölik a magyar vállalkozókat

- Ebben a beszűkült helyzetben, a 2010-es évek elején váltottam én is, de érdekes módon nem külföldben gondolkodtam, hanem magyar céghez mentem el. Arra jó volt, hogy megtapasztaljam, van a multinacionális cégnél is lejjebb. Ahogy megismertem a magyar KKV-szektor ágazathoz tartozó képviselőit, azt láttam, hogy ez a réteg sziklaszilárdan azt hiszi, hogy tönkre teszik őket a multik, elveszik az életterüket. Erre való hivatkozással aztán a dolgozóik nem vagy részben kapják meg az olyan kedvezményeket, mint SZÉP-kártya, üdülési csekk. A kreatív bérezést nagyjából mindenki ismeri a bejelentett és a borítékos kombinációval, a szabadsággal és a betegállománnyal pedig nagyon vigyázni a magyar cégeknél. Azzal is szembesültem, hogy a magyar állam gyakorlatilag magára hagyta ezt a vállalakozói-tulajdonosi réteget, gyakorlatilag csak pályázatokból jutnak külső forrásokhoz, ezeket viszont csak részben fordítják fejlesztésre, ehelyett túlélésre használják.

Túl minden határon: jöjjön a külföld

- Mivel egyik zsákutcából a másikba fordultam ezzel a váltással, ezért aztán el is fogytak a lehetőségeim itthon. Maradt a külföld, ezen belül is a német nyelvterület. Egyrészt a nyelvtudásom és a korábbi munkahelyem miatt is kézenfekvő megoldásnak számított, másrészt Anglia több okból nem tűnt jó ötletnek, még akkor sem, ha sokan arra biztattak, ott próbálkozzak. A kijutás és a kinti megélhetés költségei számomra magasnak tűntek, és az elérhető pénz nagysága sem volt igazán vonzó. Ugyanis tisztában voltam azzal, hogy hiába van meg itthon a tapasztalatom, képzettségem, kinn legalább egy-két szinttel lejjebb kell kezdenem. Így a döntésnél azt is figyelembe vettem, olyan munkát kell keresnem, amelyben benne van az előrelépés lehetősége. Mindent mérlegelve eldöntöttem, hogy megyek és nekiláttam a keresésnek.

Folytatjuk...