Magyarok alapították a beomlott chilei bányát

A cég alapítója az egykor Magyarországról, a kommunista rezsim elől Chilébe menekült Jorge Kemeny Latay - derül ki a La Segunda című chilei napilap írásából.

A gépészmérnök végzettségű magyar férfi feleségével, Agnes Füllerrel együtt még 1957-ben disszidált a dél-amerikai országba, ahol hamar komoly tekintélyre tett szert bányaipari berkekben, olyannyira, hogy a chilei Nemzeti Bányászati Társaság (Enami) tanácsadója lett. Az Enami egyik kiadványából kiderül, hogy Kemeny először az akkor még jó üzletnek számító vasérc-kitermelésben utazott.

A hetvenes években a vasérc már nem jelentett olyan jövedelmező üzletet, így Kemeny a részben magyar kötődésű, ezüsttermelésben érdekelt Klein családdal társult, és egészen a nyolcvanas évekig az ezüstből származott jövedelme. Ezután talált rá a Copiapo közelében lévő San José-i és San-Antonio-i, rezet és aranyat rejtő lelőhelyekre, és az itt lévő földi kincsek kiaknázása céljából megalapította a San Esteban (Szent István) Bányaipari Vállalatot, amelybe belépett két fia, Emérico és Marcelo is. Nem sokkal később, 2000-ben Jorge Kemeny meghalt, és akkor kezdetét vette a "katasztrófák sorozata" - meséli egy, a család történetét jól ismerő személy.

A vállalatot megöröklő két fiú kezdetben fele-fele arányban volt tulajdonos, majd néhány évvel később a rendszeres összetűzések miatt Marcelo megvásárolta testvére tulajdonrészét, és egyedül vitte tovább az üzletet. Később pedig maga mellé vette feleségének testvérét, Alejandro Bohn Berenguert, aki azóta is a santiagói székhelyű vállalat ügyvezető igazgatója. 

A cég első rossz üzleti lépése az volt, hogy a kilencvenes évek végén, amikor a réz ára leesett, megállapodást kötött a chilei állami bányaipari vállalattal, hogy az rögzített áron vásárolja fel tőle a kibányászott rezet és aranyat.
 
"A réz árát 10 dollárban, míg az aranyét 320 dollárban rögzítették, de nem sokkal később a nemzetközi piacon óriásit ugrott ennek a két fémnek az ára. Súlyosbította a problémát, hogy ezzel párhuzamosan be kellett zárni a bányát egy baleset miatt, és mivel a termelés szünetelt, a San Esteban a megállapodásban szereplő vállalások teljesítése érdekében kénytelen volt magas áron rezet és aranyat vásárolni, és azt a jóval alacsonyabb, fixált áron eladni. Ez siralmas helyzet volt" - szerepel az egyik forrásban. 

A bányát 2004 márciusában záratták be a hatóságok, miután az egyik munkás életét vesztette egy földomlás következtében. Az ügy ellentmondásossága, hogy néhány hónappal a történtek után a nemzeti bányászati társaság kitüntetésben részesítette Kemenyt addigi pályafutásáért és a szektor fejlődését támogató munkájáért. A lelőhely újranyitását 2008-ban végül engedélyezte a bányászati szabályozásért felelős hivatal (Sernageomin). 

Az augusztus 5-ei szerencsétlenség miatt most Kemeny és Bohn ellen is vizsgálatot indított az államügyészség, mivel, mint kiderült, a bánya újfent nem felelt meg a biztonsági előírásoknak. 

Az ügy kapcsán érdemes említést tenni a szintén magyar gyökerekkel rendelkező Leonardo Farkas Kleinről (a már említett Klein család egyik tagjáról), aki a San José-i bánya közelében lévő Santa Fé-ben bányatulajdonos, és a minap ötmillió pesót, azaz nagyjából 9800 dollárt ajánlott fel minden egyes mélyben rekedt vájár családjának. A rendszeresen adományozó Farkas továbbá elindított egy pénzgyűjtő akciót is azoknak a bányászoknak a támogatására, akiknek sikerül élve kijutni a föld mélyéből.

OLDALTÖRÉS: A bányavállalat-alapító Kemény György

A bányavállalat-alapító Kemény György

Több mint negyven évet szentelt életéből a chilei bányászatnak a 2000-ben elhunyt Kemény György (Jorge Kemeny), az augusztus 5-én beomlott San José-i bányát tulajdonló vállalat alapítója.

A bányavállalat-alapító Kemény György

Több mint negyven évet szentelt életéből a chilei bányászatnak a 2000-ben elhunyt Kemény György (Jorge Kemeny), az augusztus 5-én beomlott San José-i bányát tulajdonló vállalat alapítója.

A bányavállalat-alapító Kemény György

Több mint negyven évet szentelt életéből a chilei bányászatnak a 2000-ben elhunyt Kemény György (Jorge Kemeny), az augusztus 5-én beomlott San José-i bányát tulajdonló vállalat alapítója.

A chilei nemzeti bányatársaság (SONAMI) honlapján szereplő információk szerint Kemény György - a 700 méter mélyen rekedt 33 vájár kapcsán reflektorfénybe került bányatulajdonos, Marcelo Kemeny Füller édesapja - 1928. november 27-én született Hódmezővásárhelyen, majd a négytagú Kemény-család (a szülők és György testvére, a később bányamérnöki diplomát szerző Róbert) a tiszántúli településről 1936-ban Budapestre költözött. A szakközépiskola befejezését követően Kemény György a Budapesti Műegyetemre jelentkezett, de a kommunista rezsim politikai okokból nem engedte itthoni továbbtanulását, így aztán egy ösztöndíj elnyerésének köszönhetően Svájcban folytatta tanulmányait, és Genfben szerzett gépészmérnöki diplomát, amivel felvértezve Chilébe utazott, hogy új életet kezdjen.

"Chilében telepedtem le, egyrészt mert éltek itt rokonaim, másrészt pedig mert abban az időszakban egy Európától minél távolabbi helyet kerestem, ahova elmenekülhetek a politikai üldözés, a háború borzalmai és az azt követő nehéz évek elől. Chile egy nagyon barátságos ország, igazán emberi és még ráadásul európai is" - emlékezett vissza korábban fiatal éveire Kemény György.

A vállalkozó szellemű gépészmérnök a dél-amerikai országban az itt megismert magyar származású feleségével, Füller Ágnessel (Agnes Füller) együtt a 12 ezer lelkes Vallenában telepedett le, és üzembe helyezte a településtől 25 kilométerre lévő La Soberana (Az uralkodónő) nevű vasbányát. Pár évvel később, 1964-ben megalapította a Río Huasco nevű vállalatot, amely elsősorban az ezüsttermelésre specializálódott, és idővel Svájcba, az Egyesült Államokba és Kanadába is szállította a nemesfémet. Az ezüst ára azonban 1981-től hirtelen esni kezdett, és Kemény hamarosan kénytelen volt felszámolni a már veszteségessé vált üzletet. 

Ezt követően talált rá a Copiapo közelében lévő San José-i és San Antonio-i, rezet és aranyat rejtő lelőhelyekre, és az itt lévő ásványkincsek kiaknázása céljából megalapította a San Esteban (Szent István) Bányaipari Vállalatot, amelyet aztán később, amikor két fia - Emérico és Marcelo - is csatlakozott hozzá a munkában, "San Esteban Primero"-ra, azaz I. Szent Istvánra keresztelt át.

Kemény György 2000-ben hunyt el. Temetésén a chilei Nemzeti Bányászati Társaság (Enami) akkori elnöke, Hernán Hochschild a magyar férfi "nagyszerűségét" méltatta. 

A San Esteban egyik jelenlegi tulajdonosát, az alelnöki tisztséget betöltő Marcelo Kemeny Füllert furcsa fickónak tartják a San José-i bánya bejáratától egy kilométerre lévő vállalati iroda dolgozói. A Santiagóban élő Marcelo Kemenyt a szerencsétlenség bekövetkeztéig havonta csak néhányszor lehetett látni San Joséban, míg társa, a vállalat 70 százalékát tulajdonló Alejandro Bohn Berenguer (aki Marcelo Kemeny sógora) hetente egyszer ellenőrizte a bányában folyó munkálatokat. A cég ügyvezető igazgatójaként dolgozó, ugyancsak Santiagóban élő Bohn az elsőszámú döntéshozó, ami nem elhanyagolható részlet az augusztus 5-én történt tárnaomlás okát és a felelősöket kereső ügyészségi nyomozás szempontjából.

A San José-i bánya a chilei éves 5,5 millió tonnányi réztermelésnek csupán elenyésző hányadát (mindössze 1200 tonnányit) adja. A lelőhelyen dolgozó 170 alkalmazottat elsősorban az átlagnál magasabb fizetés bírta rá arra, hogy olyan veszélyes projektekben is részt vegyen, mint amilyen ez a legutóbbi volt.