Vízkereszt 2011: ünnepi szokások a nagyvilágból

Az ünnep latin neve: Epiphania Domini – az Úr megjelenése. A keleti egyház ünnepei között a III. században mint Jézus születésnapja jelent meg – de később e jeles nap átkerült december 25-ére.

Január 6. új tartalmat kapott – mást a nyugati, és megint mást a keleti egyházban. Nyugaton a Napkeleti Bölcsek, másként a Három Királyok megérkezésének időpontjával azonosították a napot – keleti jelentése szerint viszont ekkor keresztelték meg Jézust a Jordán folyóban.  (A Julianus-naptár jelenleg 13 nap késésben van a Gergely-naptárhoz képest.) Vízkereszt ünnepe a „karácsonyi tizenketted” (tizenkét napos ünneplés) utolsó napja és a farsang kezdete.

A magyar népi hagyományokban – az ünnep magyar elnevezésével nyilvánvaló összefüggésben – a vízszenteléssel összefüggő szokások lelhetők fel. A szenteltvízhez kapcsolódik a házszentelés szokása, de a néphit szerint ha a frissen szentelt vízzel meghintették a bejárat előtti földet, akkor a ház népe megmenekült a rossztól, gonosztól, rontástól. Volt, ahol gyógyítottak is vele, másutt a kútba is öntöttek belőle. Szép példája az egyes napokhoz kapcsolódó különféle eredetű szokások, hitek összefonódásának, hogy számos magyar katolikus faluban a szenteltvizet „háromkirályok vizének” is nevezték.

Vízkereszt egyúttal fontos határnap is. Véget érnek a téli napfordulóhoz kapcsolódó szokások-ünnepek, és elkezdődik a télbúcsúztató-tavaszváró időszak – a húsvétot megelőző negyvennapos böjt kezdetéig, hamvazószerdáig tartó farsang.

 Az olaszországi hagyomány szerint Befana, az öreg jóboszorkány ezen a napon a jó gyerekeknek ajándékot hoz. Egyes országokban (különösen Franciaországban, Spanyolországban, Portugáliában és a latin-amerikai országokban süteményeket sütnek, amelyek közül egyben ajándékot rejtenek el. Az lesz a nap királya, aki az ajándékot megtalálja. Latin-Amerikában a gyerekek gyakran ezen a napon (Día de los Tres Magos) kapják az ajándékot karácsony helyett.