Aki nélkül a megyében szinte nincs is népdal

Tanai Erzsi számára a hímzéssel kezdődött minden: a néprajzi területek így rajzolódtak fel előtte. A 60-as években Beszprémi Józsefné tartott tanfolyamokat, oda járt a tanító nénije, aki továbbadta a gyerekeknek a buzsákit, a palócot, a sárközit. A népi hímzés beteljesületlen szerelem maradt, viszont erre az indíttatásra épült rá az éneklés.

- 1969-ben 8. osztályos voltam, amikor a televízió meghirdette a Csillagok, csillagok című, felmenő rendszerű vetélkedőt. Először jöttem anyukámmal Szombathelyre, villamossal mentünk a Bagolyvárba. Túljutottam az elődöntőkön. A tévében két dalt énekeltem, az egyik a Csillagok, csillagok, szépen ragyogjatok volt. Nagyon egészségesen, természetesen szólt a hangom. A budapesti versenyen Ádám Jenő volt a zsűri elnöke. Azt kérdezte tőlem: Te, kislány, miért nem mosolyogsz? Azt válaszoltam: Majd a felvételkor fogok. Magához hívott, és adott egy forintot. Sokáig őriztem a pénzérmét - meséli Tanai Erzsi. - Az éneklés jótékony hatását már akkor is éreztem. Az ének megadja az embernek az örömet, hogy a szíve mosolyog belé, ezért sokat kell énekelni.

Tanai Erzsi 40 éve énekel. 20 éves a Vasi Népdalstúdió, amit még a HEMO-ban hívott életre népművelőként.

- Nagyon sokat tanultunk egymástól. Boldog vagyok, hogy közvetítő lehetek, hogy szájról szájra járnak a dalok. Ez volt énrám megírva.

Életében meghatározó korszak volt, mikor az Ungaresca szólóénekese volt 1973-tól 85-ig. Amíg átöltöztek a táncosok, ő énekelt.

- Nagyon komolyan vettem. Pesovár Ernőtől is kaptam dalokat. Figyeltem arra, hogy összefűzzem őket csokorba, hogy valamiről szóljon az egész. A Pedagógiai Intézet rendezvényein láttam, hogy szükség lenne Vas megyében egy műhelyre, ahol a tanároknak, diákoknak el lehet mondani, hogy kell énekelni, dalcsokrot kialakítani. Remek együtténeklések voltak. Főleg vácis diákokkal, mert előtte ott dolgoztam. Bognár Szilvi is onnan jött.

1992-ben a Vasi Népdalstúdió áttelepült Gencsapátiba, Tanai Erzsi ott lett könyvtáros.

- Varga Albinban olyan társra találtam, akinek nem kellett magyarázni, mit miért csinálok. Ő Antal László tanítványa volt, ezért népművelőként, művelődésiház-igazgatóként a gencsi néptánchagyomány felélesztése volt a célja. Ehhez illett, hogy én a népzenével foglalkozom, ezért engem választott 9-10 jelentkezőből. A stúdió most már ide kötődik ehhez a faluhoz, de a név (vasi ) maradt, mert az egész megyéből jöttek ide énekelni. Albinnal azt vállaltuk, hogy gazdája leszünk a csoportos népdaléneklési versenynek. Ez az igazi nevelő hatású ének. Azok a lányok - Varga Diána, Pintér Anikó, Szalai Annamária -, akik innen kikerültek, továbbvitték a népi éneket.

Tanai Erzsi férfiakat is tanít Perenyében, ahol 2001-ben alakult meg a népdalkör egy farsangi fellépés kedvéért. Erzsit hívták meg a műsor összeállításához. Mondta, hogy szép, eredeti népdalokat, vidám bordalokat tanít, nótákat nem. Beleegyeztek. Azóta versenyekre, közösségi ünnepekre járnak szerepelni. Dicséreteket kapnak minde-nütt. Kétszeres Vass Lajos nagydíjasok lettek, megkapták a Dr. Kiss Gyula Egyesület Közösségi Kultúráért díját.

- Hogy a tanítványaim ennyiféle hangon megszólalnak, ennél többet nem érhettem el. Nekem ez a siker, hogy őket segíthettem - mondja Erzsi. - Az életem a népdal. Az ének megadja az embernek azt az örömet, hogy abba a szív is mosolyog: sokat kell énekelni