A lenyugvó nap ereje

Egyébként meg: a pénz beszél (lásd! Wolf-keresztapa: Trokán Péter), a kutya ugat (lásd! Golyó); jogállamban a pénz a fegyver, az egyenlőség-szabadság-testvériség szép (és kicsit nevetséges) illúzió, ember embernek farkasa, az ódon értékekért amatőr módon lelkesedő Don Quijotékat úgyis kiiktatják (stb.). Nagy kérdés - talán az előadásé is -, hogy lehet-e másképpen lelkesedni, mint amatőr módon. Nagy kérdés, hogy mi az az érték .

Döme már megint föladja a leckét: különös képessége van arra, hogy egyszerre mutassa föl a dolgok színét és visszáját is. Magasról (alacsonyról - nézőpont kérdése) indít: Orwell emberiesített állatszereplőiből egy nagyvonalú mozdulattal pornófilmes társulatot (pajkosan elállatiasított emberszereplőket) csinál. (Nem mellesleg megint belopja a színházba a filmet, a döbbenetes arcokkal, némi, nyilván modell értékű, szakmázással .) És már működik is a hátborzongatóan egyszerű, lényegre tapintó, hatásos és korszerű metafora-átirat. Hogy ne áltassuk magunkat: Pornó az egész világ. (És Bandi meg Rózsi benne minden férfi és nő. És a piacról élünk.) Már meg is kezdődött az a jellegzetesen dömés csőbe húzás: úgy mutat pornót (tessék, kedves közönség, tedd föl a rózsaszín szemüveget, kukkolj, nevess és szórakozz), hogy azonnal ironizálja is.

Tárgyilagos ez az irónia. Az első és a legnagyobb pofon a rendező-szerepben föllépő Őrnagytól érkezik: Jordán Tamás bensőséges szenvedéllyel előadott leköszönő nagymonológja után tényleg  nehéz megszólalni . És nem csak azért, mert a Zweig Sakknovellájából kölcsönzött gondolat - hogy ez már régen nem az a parti - ma legalább akkorát üt, mint az, hogy pornó az egész világ. Hanem azért is, mert nagyon  erős. A tét meg éppen az, hogy lehet-e új partit kezdeni. Most következik Szilárd és Golyó ideje - mert egyenlőek vagyunk, de mindig vannak egyenlőbbek; egy társulatban meg egy bt.-ben (vagy kft.-ben) főleg. A hirtelen vezetővé avanzsált, játékfilmes álmokat kergető asszisztenst, Golyót a színpadi gyakorlattal nem rendelkező Dobos László játssza; föltételezhetően nem véletlenül. Érzékelhetően máshonnan, másképpen szólal meg, mint a többiek. Színpadi lelkesedése hiteles - mint valami lánglelkű vátesz-költőé a pódiumon -, csak nem elég profi, nem elég dörzsölt; több értelemben. (Döme talán megint kétfelé vág: egyfelől ez az amatőrség rokonszenves és jól látható apoteózisa, másfelől meg bele van kódolva a bukása is. De hát hogyan lehet jól amatőrnek lenni?)

Bezzeg Bajomi Nagy György, Szilárd szerepében. Telitalálat: már megint úgy siklik, mint a szappan. Úgy puha, hogy kemény. Mosolyog, de a szeme a hiúzé. Egy észrevétlen pillanat - meg egy fehér porcelánöltöny, a la Wolf -, és már be is vezette a diktatúrát . Meg elvitte a nőt is: Molli Gold, az édesszájú fiatal pornócsillag szerepében Sztankay Orsolya. Persze Süvi nélkül nem ment volna: a Sose halunk meg (című nagyjátékfilm) Imijének imidzsét viselő Szabados Mihály tökéletes kiszolgáló személyzet. És kell hozzá két nagy állat (előbb aranyló dzsoggingban, vagy miben, később talpig feketében, aranyban): Horváth Ákos (Tónika) és Czapkó Antal (Zeusz) baljós és nevetséges egykedvűséggel játssza a két zabáló verőgépet. És amikor Zeusz bejelenti, hogy ezért nekünk nem jár pizza , akkor bevonódik a körbe A Pál utcai fiúk is. Einstand van, a fenébe. A grund nem a miénk, ha még nem vettük volna észre.

De a legtovább a két kimustrált csataló, Rózsi és Bandi - Vlahovics Edit és Endrődy Krisztián - tekintete kísért. Különben meg a lenyugvó napnak is van ereje. Csak azért is.

Egyébként meg: a pénz beszél (lásd! Wolf-keresztapa: Trokán Péter), a kutya ugat (lásd! Golyó); jogállamban a pénz a fegyver, az egyenlőség-szabadság-testvériség szép (és kicsit nevetséges) illúzió, ember embernek farkasa, az ódon értékekért amatőr módon lelkesedő Don Quijotékat úgyis kiiktatják (stb.). Nagy kérdés - talán az előadásé is -, hogy lehet-e másképpen lelkesedni, mint amatőr módon. Nagy kérdés, hogy mi az az érték .

Döme már megint föladja a leckét: különös képessége van arra, hogy egyszerre mutassa föl a dolgok színét és visszáját is. Magasról (alacsonyról - nézőpont kérdése) indít: Orwell emberiesített állatszereplőiből egy nagyvonalú mozdulattal pornófilmes társulatot (pajkosan elállatiasított emberszereplőket) csinál. (Nem mellesleg megint belopja a színházba a filmet, a döbbenetes arcokkal, némi, nyilván modell értékű, szakmázással .) És már működik is a hátborzongatóan egyszerű, lényegre tapintó, hatásos és korszerű metafora-átirat. Hogy ne áltassuk magunkat: Pornó az egész világ. (És Bandi meg Rózsi benne minden férfi és nő. És a piacról élünk.) Már meg is kezdődött az a jellegzetesen dömés csőbe húzás: úgy mutat pornót (tessék, kedves közönség, tedd föl a rózsaszín szemüveget, kukkolj, nevess és szórakozz), hogy azonnal ironizálja is.

Tárgyilagos ez az irónia. Az első és a legnagyobb pofon a rendező-szerepben föllépő Őrnagytól érkezik: Jordán Tamás bensőséges szenvedéllyel előadott leköszönő nagymonológja után tényleg  nehéz megszólalni . És nem csak azért, mert a Zweig Sakknovellájából kölcsönzött gondolat - hogy ez már régen nem az a parti - ma legalább akkorát üt, mint az, hogy pornó az egész világ. Hanem azért is, mert nagyon  erős. A tét meg éppen az, hogy lehet-e új partit kezdeni. Most következik Szilárd és Golyó ideje - mert egyenlőek vagyunk, de mindig vannak egyenlőbbek; egy társulatban meg egy bt.-ben (vagy kft.-ben) főleg. A hirtelen vezetővé avanzsált, játékfilmes álmokat kergető asszisztenst, Golyót a színpadi gyakorlattal nem rendelkező Dobos László játssza; föltételezhetően nem véletlenül. Érzékelhetően máshonnan, másképpen szólal meg, mint a többiek. Színpadi lelkesedése hiteles - mint valami lánglelkű vátesz-költőé a pódiumon -, csak nem elég profi, nem elég dörzsölt; több értelemben. (Döme talán megint kétfelé vág: egyfelől ez az amatőrség rokonszenves és jól látható apoteózisa, másfelől meg bele van kódolva a bukása is. De hát hogyan lehet jól amatőrnek lenni?)

Bezzeg Bajomi Nagy György, Szilárd szerepében. Telitalálat: már megint úgy siklik, mint a szappan. Úgy puha, hogy kemény. Mosolyog, de a szeme a hiúzé. Egy észrevétlen pillanat - meg egy fehér porcelánöltöny, a la Wolf -, és már be is vezette a diktatúrát . Meg elvitte a nőt is: Molli Gold, az édesszájú fiatal pornócsillag szerepében Sztankay Orsolya. Persze Süvi nélkül nem ment volna: a Sose halunk meg (című nagyjátékfilm) Imijének imidzsét viselő Szabados Mihály tökéletes kiszolgáló személyzet. És kell hozzá két nagy állat (előbb aranyló dzsoggingban, vagy miben, később talpig feketében, aranyban): Horváth Ákos (Tónika) és Czapkó Antal (Zeusz) baljós és nevetséges egykedvűséggel játssza a két zabáló verőgépet. És amikor Zeusz bejelenti, hogy ezért nekünk nem jár pizza , akkor bevonódik a körbe A Pál utcai fiúk is. Einstand van, a fenébe. A grund nem a miénk, ha még nem vettük volna észre.

De a legtovább a két kimustrált csataló, Rózsi és Bandi - Vlahovics Edit és Endrődy Krisztián - tekintete kísért. Különben meg a lenyugvó napnak is van ereje. Csak azért is.

Döme már megint föladja a leckét: különös képessége van arra, hogy egyszerre mutassa föl a dolgok színét és visszáját is. Magasról (alacsonyról - nézőpont kérdése) indít: Orwell emberiesített állatszereplőiből egy nagyvonalú mozdulattal pornófilmes társulatot (pajkosan elállatiasított emberszereplőket) csinál. (Nem mellesleg megint belopja a színházba a filmet, a döbbenetes arcokkal, némi, nyilván modell értékű, szakmázással .) És már működik is a hátborzongatóan egyszerű, lényegre tapintó, hatásos és korszerű metafora-átirat. Hogy ne áltassuk magunkat: Pornó az egész világ. (És Bandi meg Rózsi benne minden férfi és nő. És a piacról élünk.) Már meg is kezdődött az a jellegzetesen dömés csőbe húzás: úgy mutat pornót (tessék, kedves közönség, tedd föl a rózsaszín szemüveget, kukkolj, nevess és szórakozz), hogy azonnal ironizálja is.

Tárgyilagos ez az irónia. Az első és a legnagyobb pofon a rendező-szerepben föllépő Őrnagytól érkezik: Jordán Tamás bensőséges szenvedéllyel előadott leköszönő nagymonológja után tényleg  nehéz megszólalni . És nem csak azért, mert a Zweig Sakknovellájából kölcsönzött gondolat - hogy ez már régen nem az a parti - ma legalább akkorát üt, mint az, hogy pornó az egész világ. Hanem azért is, mert nagyon  erős. A tét meg éppen az, hogy lehet-e új partit kezdeni. Most következik Szilárd és Golyó ideje - mert egyenlőek vagyunk, de mindig vannak egyenlőbbek; egy társulatban meg egy bt.-ben (vagy kft.-ben) főleg. A hirtelen vezetővé avanzsált, játékfilmes álmokat kergető asszisztenst, Golyót a színpadi gyakorlattal nem rendelkező Dobos László játssza; föltételezhetően nem véletlenül. Érzékelhetően máshonnan, másképpen szólal meg, mint a többiek. Színpadi lelkesedése hiteles - mint valami lánglelkű vátesz-költőé a pódiumon -, csak nem elég profi, nem elég dörzsölt; több értelemben. (Döme talán megint kétfelé vág: egyfelől ez az amatőrség rokonszenves és jól látható apoteózisa, másfelől meg bele van kódolva a bukása is. De hát hogyan lehet jól amatőrnek lenni?)

Bezzeg Bajomi Nagy György, Szilárd szerepében. Telitalálat: már megint úgy siklik, mint a szappan. Úgy puha, hogy kemény. Mosolyog, de a szeme a hiúzé. Egy észrevétlen pillanat - meg egy fehér porcelánöltöny, a la Wolf -, és már be is vezette a diktatúrát . Meg elvitte a nőt is: Molli Gold, az édesszájú fiatal pornócsillag szerepében Sztankay Orsolya. Persze Süvi nélkül nem ment volna: a Sose halunk meg (című nagyjátékfilm) Imijének imidzsét viselő Szabados Mihály tökéletes kiszolgáló személyzet. És kell hozzá két nagy állat (előbb aranyló dzsoggingban, vagy miben, később talpig feketében, aranyban): Horváth Ákos (Tónika) és Czapkó Antal (Zeusz) baljós és nevetséges egykedvűséggel játssza a két zabáló verőgépet. És amikor Zeusz bejelenti, hogy ezért nekünk nem jár pizza , akkor bevonódik a körbe A Pál utcai fiúk is. Einstand van, a fenébe. A grund nem a miénk, ha még nem vettük volna észre.

De a legtovább a két kimustrált csataló, Rózsi és Bandi - Vlahovics Edit és Endrődy Krisztián - tekintete kísért. Különben meg a lenyugvó napnak is van ereje. Csak azért is.

Döme már megint föladja a leckét: különös képessége van arra, hogy egyszerre mutassa föl a dolgok színét és visszáját is. Magasról (alacsonyról - nézőpont kérdése) indít: Orwell emberiesített állatszereplőiből egy nagyvonalú mozdulattal pornófilmes társulatot (pajkosan elállatiasított emberszereplőket) csinál. (Nem mellesleg megint belopja a színházba a filmet, a döbbenetes arcokkal, némi, nyilván modell értékű, szakmázással .) És már működik is a hátborzongatóan egyszerű, lényegre tapintó, hatásos és korszerű metafora-átirat. Hogy ne áltassuk magunkat: Pornó az egész világ. (És Bandi meg Rózsi benne minden férfi és nő. És a piacról élünk.) Már meg is kezdődött az a jellegzetesen dömés csőbe húzás: úgy mutat pornót (tessék, kedves közönség, tedd föl a rózsaszín szemüveget, kukkolj, nevess és szórakozz), hogy azonnal ironizálja is.

Tárgyilagos ez az irónia. Az első és a legnagyobb pofon a rendező-szerepben föllépő Őrnagytól érkezik: Jordán Tamás bensőséges szenvedéllyel előadott leköszönő nagymonológja után tényleg  nehéz megszólalni . És nem csak azért, mert a Zweig Sakknovellájából kölcsönzött gondolat - hogy ez már régen nem az a parti - ma legalább akkorát üt, mint az, hogy pornó az egész világ. Hanem azért is, mert nagyon  erős. A tét meg éppen az, hogy lehet-e új partit kezdeni. Most következik Szilárd és Golyó ideje - mert egyenlőek vagyunk, de mindig vannak egyenlőbbek; egy társulatban meg egy bt.-ben (vagy kft.-ben) főleg. A hirtelen vezetővé avanzsált, játékfilmes álmokat kergető asszisztenst, Golyót a színpadi gyakorlattal nem rendelkező Dobos László játssza; föltételezhetően nem véletlenül. Érzékelhetően máshonnan, másképpen szólal meg, mint a többiek. Színpadi lelkesedése hiteles - mint valami lánglelkű vátesz-költőé a pódiumon -, csak nem elég profi, nem elég dörzsölt; több értelemben. (Döme talán megint kétfelé vág: egyfelől ez az amatőrség rokonszenves és jól látható apoteózisa, másfelől meg bele van kódolva a bukása is. De hát hogyan lehet jól amatőrnek lenni?)

Bezzeg Bajomi Nagy György, Szilárd szerepében. Telitalálat: már megint úgy siklik, mint a szappan. Úgy puha, hogy kemény. Mosolyog, de a szeme a hiúzé. Egy észrevétlen pillanat - meg egy fehér porcelánöltöny, a la Wolf -, és már be is vezette a diktatúrát . Meg elvitte a nőt is: Molli Gold, az édesszájú fiatal pornócsillag szerepében Sztankay Orsolya. Persze Süvi nélkül nem ment volna: a Sose halunk meg (című nagyjátékfilm) Imijének imidzsét viselő Szabados Mihály tökéletes kiszolgáló személyzet. És kell hozzá két nagy állat (előbb aranyló dzsoggingban, vagy miben, később talpig feketében, aranyban): Horváth Ákos (Tónika) és Czapkó Antal (Zeusz) baljós és nevetséges egykedvűséggel játssza a két zabáló verőgépet. És amikor Zeusz bejelenti, hogy ezért nekünk nem jár pizza , akkor bevonódik a körbe A Pál utcai fiúk is. Einstand van, a fenébe. A grund nem a miénk, ha még nem vettük volna észre.

De a legtovább a két kimustrált csataló, Rózsi és Bandi - Vlahovics Edit és Endrődy Krisztián - tekintete kísért. Különben meg a lenyugvó napnak is van ereje. Csak azért is.

Tárgyilagos ez az irónia. Az első és a legnagyobb pofon a rendező-szerepben föllépő Őrnagytól érkezik: Jordán Tamás bensőséges szenvedéllyel előadott leköszönő nagymonológja után tényleg  nehéz megszólalni . És nem csak azért, mert a Zweig Sakknovellájából kölcsönzött gondolat - hogy ez már régen nem az a parti - ma legalább akkorát üt, mint az, hogy pornó az egész világ. Hanem azért is, mert nagyon  erős. A tét meg éppen az, hogy lehet-e új partit kezdeni. Most következik Szilárd és Golyó ideje - mert egyenlőek vagyunk, de mindig vannak egyenlőbbek; egy társulatban meg egy bt.-ben (vagy kft.-ben) főleg. A hirtelen vezetővé avanzsált, játékfilmes álmokat kergető asszisztenst, Golyót a színpadi gyakorlattal nem rendelkező Dobos László játssza; föltételezhetően nem véletlenül. Érzékelhetően máshonnan, másképpen szólal meg, mint a többiek. Színpadi lelkesedése hiteles - mint valami lánglelkű vátesz-költőé a pódiumon -, csak nem elég profi, nem elég dörzsölt; több értelemben. (Döme talán megint kétfelé vág: egyfelől ez az amatőrség rokonszenves és jól látható apoteózisa, másfelől meg bele van kódolva a bukása is. De hát hogyan lehet jól amatőrnek lenni?)

Bezzeg Bajomi Nagy György, Szilárd szerepében. Telitalálat: már megint úgy siklik, mint a szappan. Úgy puha, hogy kemény. Mosolyog, de a szeme a hiúzé. Egy észrevétlen pillanat - meg egy fehér porcelánöltöny, a la Wolf -, és már be is vezette a diktatúrát . Meg elvitte a nőt is: Molli Gold, az édesszájú fiatal pornócsillag szerepében Sztankay Orsolya. Persze Süvi nélkül nem ment volna: a Sose halunk meg (című nagyjátékfilm) Imijének imidzsét viselő Szabados Mihály tökéletes kiszolgáló személyzet. És kell hozzá két nagy állat (előbb aranyló dzsoggingban, vagy miben, később talpig feketében, aranyban): Horváth Ákos (Tónika) és Czapkó Antal (Zeusz) baljós és nevetséges egykedvűséggel játssza a két zabáló verőgépet. És amikor Zeusz bejelenti, hogy ezért nekünk nem jár pizza , akkor bevonódik a körbe A Pál utcai fiúk is. Einstand van, a fenébe. A grund nem a miénk, ha még nem vettük volna észre.

De a legtovább a két kimustrált csataló, Rózsi és Bandi - Vlahovics Edit és Endrődy Krisztián - tekintete kísért. Különben meg a lenyugvó napnak is van ereje. Csak azért is.

Tárgyilagos ez az irónia. Az első és a legnagyobb pofon a rendező-szerepben föllépő Őrnagytól érkezik: Jordán Tamás bensőséges szenvedéllyel előadott leköszönő nagymonológja után tényleg  nehéz megszólalni . És nem csak azért, mert a Zweig Sakknovellájából kölcsönzött gondolat - hogy ez már régen nem az a parti - ma legalább akkorát üt, mint az, hogy pornó az egész világ. Hanem azért is, mert nagyon  erős. A tét meg éppen az, hogy lehet-e új partit kezdeni. Most következik Szilárd és Golyó ideje - mert egyenlőek vagyunk, de mindig vannak egyenlőbbek; egy társulatban meg egy bt.-ben (vagy kft.-ben) főleg. A hirtelen vezetővé avanzsált, játékfilmes álmokat kergető asszisztenst, Golyót a színpadi gyakorlattal nem rendelkező Dobos László játssza; föltételezhetően nem véletlenül. Érzékelhetően máshonnan, másképpen szólal meg, mint a többiek. Színpadi lelkesedése hiteles - mint valami lánglelkű vátesz-költőé a pódiumon -, csak nem elég profi, nem elég dörzsölt; több értelemben. (Döme talán megint kétfelé vág: egyfelől ez az amatőrség rokonszenves és jól látható apoteózisa, másfelől meg bele van kódolva a bukása is. De hát hogyan lehet jól amatőrnek lenni?)

Bezzeg Bajomi Nagy György, Szilárd szerepében. Telitalálat: már megint úgy siklik, mint a szappan. Úgy puha, hogy kemény. Mosolyog, de a szeme a hiúzé. Egy észrevétlen pillanat - meg egy fehér porcelánöltöny, a la Wolf -, és már be is vezette a diktatúrát . Meg elvitte a nőt is: Molli Gold, az édesszájú fiatal pornócsillag szerepében Sztankay Orsolya. Persze Süvi nélkül nem ment volna: a Sose halunk meg (című nagyjátékfilm) Imijének imidzsét viselő Szabados Mihály tökéletes kiszolgáló személyzet. És kell hozzá két nagy állat (előbb aranyló dzsoggingban, vagy miben, később talpig feketében, aranyban): Horváth Ákos (Tónika) és Czapkó Antal (Zeusz) baljós és nevetséges egykedvűséggel játssza a két zabáló verőgépet. És amikor Zeusz bejelenti, hogy ezért nekünk nem jár pizza , akkor bevonódik a körbe A Pál utcai fiúk is. Einstand van, a fenébe. A grund nem a miénk, ha még nem vettük volna észre.

De a legtovább a két kimustrált csataló, Rózsi és Bandi - Vlahovics Edit és Endrődy Krisztián - tekintete kísért. Különben meg a lenyugvó napnak is van ereje. Csak azért is.

Bezzeg Bajomi Nagy György, Szilárd szerepében. Telitalálat: már megint úgy siklik, mint a szappan. Úgy puha, hogy kemény. Mosolyog, de a szeme a hiúzé. Egy észrevétlen pillanat - meg egy fehér porcelánöltöny, a la Wolf -, és már be is vezette a diktatúrát . Meg elvitte a nőt is: Molli Gold, az édesszájú fiatal pornócsillag szerepében Sztankay Orsolya. Persze Süvi nélkül nem ment volna: a Sose halunk meg (című nagyjátékfilm) Imijének imidzsét viselő Szabados Mihály tökéletes kiszolgáló személyzet. És kell hozzá két nagy állat (előbb aranyló dzsoggingban, vagy miben, később talpig feketében, aranyban): Horváth Ákos (Tónika) és Czapkó Antal (Zeusz) baljós és nevetséges egykedvűséggel játssza a két zabáló verőgépet. És amikor Zeusz bejelenti, hogy ezért nekünk nem jár pizza , akkor bevonódik a körbe A Pál utcai fiúk is. Einstand van, a fenébe. A grund nem a miénk, ha még nem vettük volna észre.

De a legtovább a két kimustrált csataló, Rózsi és Bandi - Vlahovics Edit és Endrődy Krisztián - tekintete kísért. Különben meg a lenyugvó napnak is van ereje. Csak azért is.

Bezzeg Bajomi Nagy György, Szilárd szerepében. Telitalálat: már megint úgy siklik, mint a szappan. Úgy puha, hogy kemény. Mosolyog, de a szeme a hiúzé. Egy észrevétlen pillanat - meg egy fehér porcelánöltöny, a la Wolf -, és már be is vezette a diktatúrát . Meg elvitte a nőt is: Molli Gold, az édesszájú fiatal pornócsillag szerepében Sztankay Orsolya. Persze Süvi nélkül nem ment volna: a Sose halunk meg (című nagyjátékfilm) Imijének imidzsét viselő Szabados Mihály tökéletes kiszolgáló személyzet. És kell hozzá két nagy állat (előbb aranyló dzsoggingban, vagy miben, később talpig feketében, aranyban): Horváth Ákos (Tónika) és Czapkó Antal (Zeusz) baljós és nevetséges egykedvűséggel játssza a két zabáló verőgépet. És amikor Zeusz bejelenti, hogy ezért nekünk nem jár pizza , akkor bevonódik a körbe A Pál utcai fiúk is. Einstand van, a fenébe. A grund nem a miénk, ha még nem vettük volna észre.

De a legtovább a két kimustrált csataló, Rózsi és Bandi - Vlahovics Edit és Endrődy Krisztián - tekintete kísért. Különben meg a lenyugvó napnak is van ereje. Csak azért is.

De a legtovább a két kimustrált csataló, Rózsi és Bandi - Vlahovics Edit és Endrődy Krisztián - tekintete kísért. Különben meg a lenyugvó napnak is van ereje. Csak azért is.

De a legtovább a két kimustrált csataló, Rózsi és Bandi - Vlahovics Edit és Endrődy Krisztián - tekintete kísért. Különben meg a lenyugvó napnak is van ereje. Csak azért is.