Szocialista trauma és nőművészet

"Kulturális emlékezés" címmel rendeztek workshopot a 11-es Huszár úti laktanyában. A workshopot a NyME-SEK kézműves szak felelőse, Lovas Ilona nyertes pályázata nyomán szervezték. 
 
- Szombathely komoly textiles múlttal rendelkezik. Gondoljunk csak arra, hogy a világon az elsők között voltunk, akik a biennálékat megrendezték, vagy a fogalommá vált Velemi Kísérleti Textilműhelyre. Ennek az örökségnek a folytatása és kiteljesedéseként látta jó útnak Polgár Csaba textilművész egy kézműves szak meghonosítását itt, Szombathelyen, a Nyugat-Magyarországi Egyetemen, a Rajzi Tanszék keretein belül. Erre a munkára hívott meg engem meséli - Lovas Ilona.
 
- Az új kézműves szak lértejötte és munkája szakmai körökben is elismert. Bizonyítja ezt az MA fokozatunk megszerzése is. A híres, progresszív textiles múltat - amely frissen reagál a társadalmi probléma-felvetésekre -próbálkoztam újra feleveníteni ebben az iskolai jelenlétben. 

- Igen fontosnak tartom, hogy a diákság a szakma elsajátítása mellett, minőségi, naprakész betekintést kapjon a világban zajló művészeti szintérről, amely inspiratívan hat további fejlődésükre. Ezért pályáztam a Nemzeti Kulturális Alaphoz e workshop megvalósítására, sikeresen.

Lovas Ilona annak tudatában dolgozik, hogy az elmúltat nem lehet megismételni, de szellemiségét követni igen. Így most is a legnaprakészebb művészeti problémákat vetették fel "Kulturális emlékezés" címmel dr. András Edit művészettörténésztől kölcsönözve ezt a címet, aki előadásában a volt szocialista országokban és a szovjet utódállamokban történt események és traumák feldolgozásával foglalkozott természetesen a képzőművészet keretein belül. 

Ez a téma számunkra renkívül izgalmas, sőt bizarr, annak kapcsán, hogy műhelyeink a volt orosz laktanyában vannak elhelyezve. András Edit előadása annyira naprakész, hogy a következő hetekben erről tart panelbeszélgetést Londonban és Bécsben a most megjelenő, e témákkal foglalkozó angol nyelvű könyv kapcsán, melynek egyik szerkesztője. A hazai viszonyokat tekintve a téma feldolgozása még várat magára.

A workshopon szorosan csatlakozott ehhez a vonalhoz dr. Sturcz János, a Képzőművészeti Egyetem művészettörténet tanszék vezetője. Előadása, áttekintést adott az Isztambuli Biennálé 2009. évi anyagáról 2Mi tartja életben az emberiséget" címmel. Dr. Fabényi Júlia előadása is e témához kapcsolódva ismertette a XX. század sorsfordulós kiállításait számba véve a politikai háttér munkákat.
 
- Azért van ilyen nagy bumm-ja ennek a témának, mert a hivatalos emlékezés nem oldotta fel a traumákat. Szükséges az alulról jövő emlékezés munka - ez már egy bevett fogalom - értékelte a történteket Lovas Ilona.

A nőművészet is hangot kapott ezen az előadássorozaton, mint a XX.sz második felének fontos kihívása, amely rámutat a társadalom lelkiismeretére. Előadó volt Kowalovszky Márta és Czebula Anna, akik a Szombathelyi Biennálékról és a Velemi Műhely történetéről beszéltek. 

Dr. Bordács Andrea a "Rózsák sikolya" címmel nemzetközi nőművészeti áttekintést adott. Dr. Gálik Zoltán képtárigzgató megrendítő előadást tartott A női művészek és sorsok a XX. század első felében címmel.
Az új szituációhoz alkalmazkodva, nemcsak művészek vettek részt a munkában, hanem főként diákok, a szombathelyi SEK-ről, Egeből, a Moholy Nagy Egyetemről és a budapesti Harsányi Főiskoláról.

Kis csoportokban dolgoztak a hallgatók egy-egy neves művész kíséretével, mint Kelecsényi Csilla, Gulyás Katalin, Baráth Hajnal, Matolcsi Bea és a kézműves szakirány oktatói.

A workshop műfaja lehetővé teszi a mester és a tanítványok együttgondolkodását. Azt is kínálja, hogy ilyenkor egy- egy tapasztalt művész betekintést ad a maga alkotó módszereibe, s ezzel új megközelítési utakat nyít meg a  növendékek előtt. 
 
A délelőtti gyakorlati alkotómunkát kísérték a fent említett délutáni előadások a Szombathelyi Képtárban. Érdekesség, hogy ezek az előadások nyilvánosak voltak, és szép számmal jelentek meg ott civil érdeklődők.