Csak rajtunk múlik, meddig marad fenn, a magyar kultúra

- Mit mondhatunk a magyar kultúráról az új évezred első évtizedének végén? Annyit mindenképpen, hogy a magyar életnek, a magyar köznapoknak nincs olyan helye, olyan eleme és megvalósulási formája, ahol a kultúra, a kulturáltság számba vehető és szóba jöhető irányító elv volna. Ez a kulturálatlanság vagy mondjuk kultúrakerülő lét- és viselkedési mód ott van a nyelvhasználatban és az ismeretszerzésünk módjaiban épp úgy, mint az emberek egymáshoz való viszonyaiban - fogalmazott Alexa Károly, az Életünk főszerkesztője az énekmondók gálaestjén csütörtökön este az MMIK-ban.
 
"Valaha az ősi időkben vers és dallam egyszerre született, és együtt kapott szárnyra. Később - ki tudja pontosan, mikor, s mi okból - elváltak, elszakadtak, eltávolodtak egymástól. Azóta egyik is, másik is éli a maga önálló életét. Megesik azonban újra meg újra, hogy a repülni vágyó vers rá-rákívánkozik elveszített, avagy: eleve ki sem nőtt félszárnyára".

Az idézet Buda Ferenc költőtől való, aki szombathelyi fellépése előtt  fiával, az énekmondó Buda  Ádámmal és egy zenésztárssal, Csörgő-Herczeg Lászlóval a Nyitott Tér Kulturális Egyesület vendége volt Répcelakon. A zenés irodalmi est időt, teret nyitott a magyar kultúra napja tiszteletére rendezett kisvárosi eseményen. Az előadás Buda Ferenc Mi híja még című verseskötetére épült: először a költő 56-os élményei keresték az utat a hallgatóság szívéhez dalok szárnyán, aztán az alföldi ember érzéseit tolmácsolta az énekmondó fiú. Buda Ádám, a Magyar Régizenei Társaság újdonsült Tinódi-lant díjazottja ezúttal nem középkori muzsikával, históriás énekekkel szerzett örömet a hallgatóságnak.
 
Szentgotthárdon csütörtökön délután ünnepelték meg a magyar kultúra napját a refektóriumban az önkormányzat és a Pannon Kapu Kulturális Egyesület rendezésében. Bugán József  alpolgármester beszédében egyebek között Szerb Antal író, irodalomtörténész gondolatait idézte: "Aki hazáját tetterősen szereti, teljesíti emberi kötelességét a Földön. Kölcsey ezt az etikai hazaszeretetet prózai írásaival fejezte ki, és mint országgyűlési követ, szónoklataiban terjesztette". Kiemelte: "Mi - a tizenöt millió magyar - vagyunk a magyar kultúra, és csak rajtunk múlik, hogy meddig marad az fenn. Bár ma is vannak törekvések a magyar kultúra ellen, sem nyelvtörvénnyel, sem magyarveréssel, sem helységnévtáblák átírásával, sem a honfoglalási emlékművek meggyalázásával nem érhetnek célt e törekvések."

Az alpolgármester az önkormányzat által adományozott Szentgotthárd Közművelődéséért Díjat Dancs Józsefnének,  a SZOI Vörösmarty Gimnázium tanárának - elsősorban a kóruskultúra területén végzett kimagasló szakmai elismerése és megbecsülése jeléül - nyújtotta át. Ünnepi műsort itt Kátai Zoltán és Róka Szabolcs énekmondók adtak.

Körmenden Jordán Tamás színművész és Sebő Ferenc népzenész reprezentálta azt a  művészetet, amelynek megőrzésére, generációs tovább- éltetésére buzdítottak a szónokok. A Kölcsey Gimnáziumban a megye középiskolái számára hirdetett műveltségi vetélkedő döntője zajlott.  Miután a győzteseket köszöntötték, a több száz fős ünneplő tömeg, főleg diákok, átvonultak a  színházterembe. Itt Fűzfa Balázs szólt a Himnusz születésének körülményeiről, majd  Jordán Tamás lépett a színpadra, hogy a közönséggel elszavaltassa a verset.  

A kultúra napja ünnepi megemlékezését V. Németh Zsolt országgyűlési képviselő mondta. "A művészet, a kultúra célja az, hogy az embereket jobbá tegye. Nagy Gáspárral szólva úgy  vélem, hogy egy jó vers, novella élni segít" -  fogalmazott. A szónoklat után a Sebő együttes lépett színre.

A gimnázium udvarán megkoszorúzták Kölcsey szobrát, majd kiállítás nyílt Mészáros T. László fotóiból.

Celldömölkön csütörtökön Fürj György teológus Kölcsey költészetét méltatta. Előadásában a reformkor nagyjairól is megemlékezett, akik - mint mondta  - Kölcsey Ferenccel együtt  még komolyan hittek abban, hogy az embereket meg lehet változtatni. A teológus a "hányszor támadt tenfiad Szép hazám, kebledre" sort idézve utalt a Himnusz napjainkban különösen aktuális üzenetére: a széthúzás helyett összetartásra, a hangzatos szózatok helyett pedig cselekvésre lenne szükség.