Kultúra

2010.02.16. 13:35

Weöres Sándor Színház: Egressy Zoltán volt az utolsó vendég a HEMO-ban

Akár az égi forgatókönyvre is hivatkozhatott volna Jordán Tamás, amikor hétfőn este az események keretes szerkezetére - "Egressytől Egressyig" - hívta föl a figyelmet.

Ölbei Lívia

A Weöres Sándor Színház Kötelező olvasmány-sorozatában Egressy Zoltán az utolsó vendég, akivel még a Hemóban találkozhat a közönség.

Bár élete első prózakötetével  - Most érsz mellé - érkezett, drámaíróként vált ismertté: a szombathelyiek a WS Színház  nyitódarabjának (társ)szerzőjeként jegyezhették meg a nevét. De már a 9700 is következmény, hiszen a  Szombathelyi Színházbarátok Egyesületének első  előadása szintén  Egressy-darabból készült: ráadásul a Sóska, sültkrumpli című 2001-es - László-rendezés színészei - ma már mindhárman  a szombathelyi színház tagjai.

Egressy Zoltánnál jobb búcsúvendéget különben se kívánhattunk volna magunknak. Bár igyekszünk szem előtt tartani azt a szigorú szabályt, hogy a hús-vér szerző soha nem keverendő össze a szereplőivel (az est kötelező kérdezőembere, Lévai Balázs ezúttal  is kimondja a bűvös fordulatot, miszerint a keveredés okozója rendszerint a referenciális olvasat), mégsem tudunk szabadulni attól a benyomástól, hogy Egressy Zoltán lényéből-személyéből írói világának szeretnivaló, ironikus és játékos érzelmessége, csillogása és alapvető embersége árad.   

(Természetesen) költőként kezdte: érettségi előtt a budapesti Eötvös gimnáziumban a díszteremben! még önálló szerzői estet is szerveztek a fiatal versírónak. Öt évvel később, '90-ben verseskötete jelent meg. Elvégezte a magyar-történelem szakot: Julian Sorel igenis volt katona. Huszárhadnagy. (És akkor a Sztriptíz nevű zenekarról - amelyben dobolt és vokálozott - még nem is beszéltünk.) Majdnem tíz évig újságíróként dolgozott. Színházba járt. Ezerszeres  Platonov-élmény a Katonában; mindig szemben a leguggolva cigarettára gyújtó Balkay Gézával.

Az első Egressy-dráma, amelynek hőse a költő-újságíró Reviczky, hősnője Jászai Mari, és amelynek első jelenete egy (egyáltalán nem irodalmi) folyóirat szerkesztőségében készült: üresnek indult a délután. A csak dialógus világépítő ereje. A zárt térben jobban működő indulatok. 

Radnóti Zsuzsa segítsége. Az ösztöndíjjal megírt Portugál, amely nagyot robbant: a budapesti Katona József Színházban volt az ősbemutatója. (Máig él az előadás.) Premierek  itthon és külföldön. A héten például megint a Portugálé, Pilzenben. A véletlenben nem hiszek, a szerencsében igen. (Csak buszvezetői álmairól kellett lemondania. Pedig hogy száguldott az a gyerekkori 7-es, a Ferenciek terétől a Blaháig.)

Egyébként van egy novelláskötetem. Az első novella  felkérésre született: kellett hozzá Békés Pál, és kellett  egy szédítő sanghaji szálloda is. Aztán egyszer csak lett tizenhét: az ékszerdoboz-kötet a pozsonyi Kalligramnál jelent meg 2009-ben. Szerkesztője, Mészáros Sándor mostanában regényírásra biztatja Egressy Zoltánt.
Talán most ér mellé. Talán nem. De elmenőben még leakasztja a bekeretezett Sóska...-plakátot a falról.

Búcsú a Hemótól.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!