Kultúra

2010.03.22. 03:29

Frayn: Kettő az egyben - Amikor végképp nem tudjuk, hol az elöl meg a hátul

Azóta már többször is végigmentek - ajtóstul meg szardíniástul. A WS Színház utolsó bemutatója a szezonban Frayn Függöny fel! című bohózata, Jordán Tamás rendezésében.

Ölbei Lívia

Michael Frayn zseniálisan akasztja meg - ...hol van Selsdon? - és kapcsolja egymásba ezeket a bizonyos fogaskerekeket. Úgy zsonglőrködik ajtókkal, szardíniákkal, virágcsokrokkal és például azzal az egyetlen, de mégis többnek látszó whiskys üveggel, hogy az embernek tátva marad a szája. Pőrén megmutatja, mintha egy bohózatíró-tanfolyamon lennénk, hogy milyen elemekből épül fel a bohózat (sok ismétlés, sok félreértés, de a végén a klasszikus hagyományok szerint apának és lányának is muszáj egymásra találnia), és közben nem hagyja el angolos iróniája és öniróniája. A Függöny fel! című bohózatban eljátszott Ádámkosztüm című harmatos bohózatból úgy lesz, úgy lehet gyöngyszem, hogy látjuk a társulatot, amint próbálja, turnéra viszi és szétzilálja. Frayn úgy leplezi le, úgy szedi ízekre, úgy teszi közlekedésrendészeti problémává a színházat, hogy közben csodát művel vele.

A WS Színház társulata bírja szuflával: a színészek úgy száguldanak végig a három felvonáson, úgy hordják ki-be a dobozokat, táskákat, szardíniákat - és a kertben kószáló telefont -, hogy még véletlenül se kerüljön porszem a porral jól meghintett gépezetbe. (...persze, nem tudhatjuk, mi zajlik a színfalak mögött. Nincs is közünk hozzá. A Frayn-bohózat vonzerejéhez nyilván erősen hozzájárul, hogy a szerző úgy tesz, mintha megmutatná azt, amit a közönség sose láthat.) A turnéra induló alkalmi színtársulatban - amelynek belső érzelmi viszonyai az idő haladtával egyre bonyolultabbá válnak -, sejthetően szinte mindenki a személyiségéhez mérten kapott szerepet. A kissé mamlasz Frederick az Ádámkosztümben a mindenestül nem kevésbé mamlasz - író és adócsaló - házigazdát játssza (Szerémi Zoltán), anyáskodó feleségének szerepében az anyáskodó Belinda (Németh Judit) tűnik föl. A gyönyörű, rugóra járó játékbabának látszó adóellenőr szerepét ki más kaphatta volna, mint a progresszív Brooke (Péter Kata). A konzervatív betörő szerepe a részeges és nagyothalló Selsdonnak jutott; Selsdon szerepében: Szabó Tibor. A tétova halandzsanyelven kommunikáló Garry a nagyotmondó, egyre tétovább ingatlanügynök: Horváth Ákos. (Az a legszebb, amikor a harmadik felvonásban teljesen elveszíti a fejét. Fú! Hú! És a nagy gurulásokról még nem is beszéltünk. Mint Trofimov a Cseresznyéskert című, szintén komédiában. Csak azt a lépcsős zuhanást nem látjuk. De még a díszlet is hasonlít a szombathelyi Csehov-előadáséhoz, angolos kiadásban.) Az alkalmi társulat jutalomjátékos vezetőszínésznője - a házvezetőnő szerepében: Kiss Mari. Szükség van még odaadó asszisztensre - Poppy: Csonka Szilvia -; és szükség esetén beugró ügyelőre: Timet Orosz Róbert játssza. (Kell valami?, kérdezi fancsali, álmos képpel, és újra meg újra dőlünk a nevetéstől. Pedig a kisujját se mozdítja érte. Na jó, talán a kisujját megmozdítja.)

Aztán amikor már végképp nem tudjuk, hogy hol van az elöl meg a hátul , elindul a forgószínpad. Elöl, hátul, elöl, hátul. Ennyi a bohózat. Ennyi a színház. Ennyi az élet. (Ha ők mondják.)

 

Michael Frayn zseniálisan akasztja meg - ...hol van Selsdon? - és kapcsolja egymásba ezeket a bizonyos fogaskerekeket. Úgy zsonglőrködik ajtókkal, szardíniákkal, virágcsokrokkal és például azzal az egyetlen, de mégis többnek látszó whiskys üveggel, hogy az embernek tátva marad a szája. Pőrén megmutatja, mintha egy bohózatíró-tanfolyamon lennénk, hogy milyen elemekből épül fel a bohózat (sok ismétlés, sok félreértés, de a végén a klasszikus hagyományok szerint apának és lányának is muszáj egymásra találnia), és közben nem hagyja el angolos iróniája és öniróniája. A Függöny fel! című bohózatban eljátszott Ádámkosztüm című harmatos bohózatból úgy lesz, úgy lehet gyöngyszem, hogy látjuk a társulatot, amint próbálja, turnéra viszi és szétzilálja. Frayn úgy leplezi le, úgy szedi ízekre, úgy teszi közlekedésrendészeti problémává a színházat, hogy közben csodát művel vele.

A WS Színház társulata bírja szuflával: a színészek úgy száguldanak végig a három felvonáson, úgy hordják ki-be a dobozokat, táskákat, szardíniákat - és a kertben kószáló telefont -, hogy még véletlenül se kerüljön porszem a porral jól meghintett gépezetbe. (...persze, nem tudhatjuk, mi zajlik a színfalak mögött. Nincs is közünk hozzá. A Frayn-bohózat vonzerejéhez nyilván erősen hozzájárul, hogy a szerző úgy tesz, mintha megmutatná azt, amit a közönség sose láthat.) A turnéra induló alkalmi színtársulatban - amelynek belső érzelmi viszonyai az idő haladtával egyre bonyolultabbá válnak -, sejthetően szinte mindenki a személyiségéhez mérten kapott szerepet. A kissé mamlasz Frederick az Ádámkosztümben a mindenestül nem kevésbé mamlasz - író és adócsaló - házigazdát játssza (Szerémi Zoltán), anyáskodó feleségének szerepében az anyáskodó Belinda (Németh Judit) tűnik föl. A gyönyörű, rugóra járó játékbabának látszó adóellenőr szerepét ki más kaphatta volna, mint a progresszív Brooke (Péter Kata). A konzervatív betörő szerepe a részeges és nagyothalló Selsdonnak jutott; Selsdon szerepében: Szabó Tibor. A tétova halandzsanyelven kommunikáló Garry a nagyotmondó, egyre tétovább ingatlanügynök: Horváth Ákos. (Az a legszebb, amikor a harmadik felvonásban teljesen elveszíti a fejét. Fú! Hú! És a nagy gurulásokról még nem is beszéltünk. Mint Trofimov a Cseresznyéskert című, szintén komédiában. Csak azt a lépcsős zuhanást nem látjuk. De még a díszlet is hasonlít a szombathelyi Csehov-előadáséhoz, angolos kiadásban.) Az alkalmi társulat jutalomjátékos vezetőszínésznője - a házvezetőnő szerepében: Kiss Mari. Szükség van még odaadó asszisztensre - Poppy: Csonka Szilvia -; és szükség esetén beugró ügyelőre: Timet Orosz Róbert játssza. (Kell valami?, kérdezi fancsali, álmos képpel, és újra meg újra dőlünk a nevetéstől. Pedig a kisujját se mozdítja érte. Na jó, talán a kisujját megmozdítja.)

Aztán amikor már végképp nem tudjuk, hogy hol van az elöl meg a hátul , elindul a forgószínpad. Elöl, hátul, elöl, hátul. Ennyi a bohózat. Ennyi a színház. Ennyi az élet. (Ha ők mondják.)

 

A WS Színház társulata bírja szuflával: a színészek úgy száguldanak végig a három felvonáson, úgy hordják ki-be a dobozokat, táskákat, szardíniákat - és a kertben kószáló telefont -, hogy még véletlenül se kerüljön porszem a porral jól meghintett gépezetbe. (...persze, nem tudhatjuk, mi zajlik a színfalak mögött. Nincs is közünk hozzá. A Frayn-bohózat vonzerejéhez nyilván erősen hozzájárul, hogy a szerző úgy tesz, mintha megmutatná azt, amit a közönség sose láthat.) A turnéra induló alkalmi színtársulatban - amelynek belső érzelmi viszonyai az idő haladtával egyre bonyolultabbá válnak -, sejthetően szinte mindenki a személyiségéhez mérten kapott szerepet. A kissé mamlasz Frederick az Ádámkosztümben a mindenestül nem kevésbé mamlasz - író és adócsaló - házigazdát játssza (Szerémi Zoltán), anyáskodó feleségének szerepében az anyáskodó Belinda (Németh Judit) tűnik föl. A gyönyörű, rugóra járó játékbabának látszó adóellenőr szerepét ki más kaphatta volna, mint a progresszív Brooke (Péter Kata). A konzervatív betörő szerepe a részeges és nagyothalló Selsdonnak jutott; Selsdon szerepében: Szabó Tibor. A tétova halandzsanyelven kommunikáló Garry a nagyotmondó, egyre tétovább ingatlanügynök: Horváth Ákos. (Az a legszebb, amikor a harmadik felvonásban teljesen elveszíti a fejét. Fú! Hú! És a nagy gurulásokról még nem is beszéltünk. Mint Trofimov a Cseresznyéskert című, szintén komédiában. Csak azt a lépcsős zuhanást nem látjuk. De még a díszlet is hasonlít a szombathelyi Csehov-előadáséhoz, angolos kiadásban.) Az alkalmi társulat jutalomjátékos vezetőszínésznője - a házvezetőnő szerepében: Kiss Mari. Szükség van még odaadó asszisztensre - Poppy: Csonka Szilvia -; és szükség esetén beugró ügyelőre: Timet Orosz Róbert játssza. (Kell valami?, kérdezi fancsali, álmos képpel, és újra meg újra dőlünk a nevetéstől. Pedig a kisujját se mozdítja érte. Na jó, talán a kisujját megmozdítja.)

Aztán amikor már végképp nem tudjuk, hogy hol van az elöl meg a hátul , elindul a forgószínpad. Elöl, hátul, elöl, hátul. Ennyi a bohózat. Ennyi a színház. Ennyi az élet. (Ha ők mondják.)

 

A WS Színház társulata bírja szuflával: a színészek úgy száguldanak végig a három felvonáson, úgy hordják ki-be a dobozokat, táskákat, szardíniákat - és a kertben kószáló telefont -, hogy még véletlenül se kerüljön porszem a porral jól meghintett gépezetbe. (...persze, nem tudhatjuk, mi zajlik a színfalak mögött. Nincs is közünk hozzá. A Frayn-bohózat vonzerejéhez nyilván erősen hozzájárul, hogy a szerző úgy tesz, mintha megmutatná azt, amit a közönség sose láthat.) A turnéra induló alkalmi színtársulatban - amelynek belső érzelmi viszonyai az idő haladtával egyre bonyolultabbá válnak -, sejthetően szinte mindenki a személyiségéhez mérten kapott szerepet. A kissé mamlasz Frederick az Ádámkosztümben a mindenestül nem kevésbé mamlasz - író és adócsaló - házigazdát játssza (Szerémi Zoltán), anyáskodó feleségének szerepében az anyáskodó Belinda (Németh Judit) tűnik föl. A gyönyörű, rugóra járó játékbabának látszó adóellenőr szerepét ki más kaphatta volna, mint a progresszív Brooke (Péter Kata). A konzervatív betörő szerepe a részeges és nagyothalló Selsdonnak jutott; Selsdon szerepében: Szabó Tibor. A tétova halandzsanyelven kommunikáló Garry a nagyotmondó, egyre tétovább ingatlanügynök: Horváth Ákos. (Az a legszebb, amikor a harmadik felvonásban teljesen elveszíti a fejét. Fú! Hú! És a nagy gurulásokról még nem is beszéltünk. Mint Trofimov a Cseresznyéskert című, szintén komédiában. Csak azt a lépcsős zuhanást nem látjuk. De még a díszlet is hasonlít a szombathelyi Csehov-előadáséhoz, angolos kiadásban.) Az alkalmi társulat jutalomjátékos vezetőszínésznője - a házvezetőnő szerepében: Kiss Mari. Szükség van még odaadó asszisztensre - Poppy: Csonka Szilvia -; és szükség esetén beugró ügyelőre: Timet Orosz Róbert játssza. (Kell valami?, kérdezi fancsali, álmos képpel, és újra meg újra dőlünk a nevetéstől. Pedig a kisujját se mozdítja érte. Na jó, talán a kisujját megmozdítja.)

Aztán amikor már végképp nem tudjuk, hogy hol van az elöl meg a hátul , elindul a forgószínpad. Elöl, hátul, elöl, hátul. Ennyi a bohózat. Ennyi a színház. Ennyi az élet. (Ha ők mondják.)

 

Aztán amikor már végképp nem tudjuk, hogy hol van az elöl meg a hátul , elindul a forgószínpad. Elöl, hátul, elöl, hátul. Ennyi a bohózat. Ennyi a színház. Ennyi az élet. (Ha ők mondják.)

 

Aztán amikor már végképp nem tudjuk, hogy hol van az elöl meg a hátul , elindul a forgószínpad. Elöl, hátul, elöl, hátul. Ennyi a bohózat. Ennyi a színház. Ennyi az élet. (Ha ők mondják.)

 

 

 

Címkék#frayn
Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!