Pat Metheny parádé a bécsi Konzerthausban

A koncert előtt bámészkodókkal telt meg a színpad előtti tér: megcsodáltuk a két vibrafont, zongorát, apró kütyüket, szerkezeteket. A bevezetés olyan volt, ahogy tőle megszoktuk. Preparált, áthangolt és saját tervei alapján készült gitárokon játszott néhány számot. Használt szekvencert is (digitálisan rögzítette a kíséretet, majd erre szólózott rá később). Aztán beindult az első szerkezet, egyelőre csak egy metronómszerű kis dobmasina. Sorra kapcsolódtak be a többi hangszerek : két gépvibrafon, a gépzongora, cinek. Majd a mögötte álló bordó lepellel borított falhoz lépett, lerántotta a leplet, s feltárult a teljes arzenál.

Több nagydob, xilofon, egy gitár, egy basszusgitár és számos cin sorakozott a polcokon. Amikor egy hangszer megszólalt, kigyulladt előtte egy kék lámpa. Így fedeztük fel a negyedik-ötödik számban, hogy megadott időben egy villanymotor megrázott egy egyszerű kulcscsomót is. Metheny a kíséretre gitározott rá, rögtönzött, bóklászott hangszertől hangszerig gitárral a kezében. Az volt az érzésem, egy őrült zeneprofesszor pincéjébe látunk be, ahova a mester hónapokkal ezelőtt leköltözött, hogy állandóan együtt lehessen hangszereivel. Akik hűségesek, szolgálatkészek, akár éjjel fél háromkor is képesek nekilátni a fárasztó próbáknak: nem késnek, nem isznak, nem krákognak, még csak gázsit sem kérnek. Pontosan teljesítik a prof. minden kívánságát, aki a külvilágtól már szinte teljesen elszakadt, egyetlen kapcsolata maradt vele: az ajtórésen napi háromszor betuszkolt egy tál étel. De ez is bezöldül néha, mert a mesternek nem nagyon van ideje az evésre.

Állandóan finomítja, pontosítja a kompozíciókat, figyel arra, hogy legyen íve minden számnak: sűrűsödjön a kíséret, ő pedig a kompozíciók végére már őrült módjára improvizál, a végtelenségig fokozva a zenét. A gépzenészeknek jobbak az adottságaik, mint az élőknek. A vibrafonosnak például csak két ütője van, itt viszont minden hang felett van egy ütő, elvileg annyi hangot szólaltat meg, amennyit csak akar. Ez a helyzet a gépzongorával is, amelynek nem csupán tíz ujja van, mint egy élő zongoristának, ha a program úgy diktálná, az összes hangot is megszólaltathatná egy időben. Ezért van az, hogy néha lejátszhatatlan dolgokat hallunk ettől a két hangszertől, amelyből amúgy kettő-kettő van a színpadon. A színpad két szélén vitrinben üvegeket helyezett el az ötliterestől a kétdecisig. Ezek mindegyike felett elektromotor fújja meg úgy a levegőt, hogy az üvegek - amelyek kék folyadékkal vannak feltöltve, ezzel fel is hangolva - megszólaljanak, eredeti víziorgona-hangzást adva.

Varázslat egy őrült, imádnivaló professzor pincéjében. Mi bekukucskálhattunk oda, és egy töredékét érezhettük is annak, amit ő. És ez nagyon-nagyon sok. Elleszünk vele hónapokig is.

Varázslat egy őrült, imádnivaló professzor pincéjében. Mi bekukucskálhattunk oda, és egy töredékét érezhettük is annak, amit ő. És ez nagyon-nagyon sok. Elleszünk vele hónapokig is.