Örökös Nézők

Persze hogy itt vannak Szentirmaiék és Pongráczék is; ráadásul nemsokára átvehetik - Jordán Tamástól, a színház igazgatójától és az est házigazdájától - azt a személyre szóló oklevelet, amely tanúsítja, hogy ők négyen (a két páros) a Weöres Sándor Színház elsőként kitüntetett Örökös Nézői. Ha egyszer van "örökös tagság" , miért ne lehetne "örökös nézőség" is. A színház közönség nélkül nemhogy nem működik - nem is létezik. A gesztus igazi, jó kis meglepetés - a kitüntetetteknek is.

Szóval a zene. A Viccel ütjük agyon (ti. a "próbákon felgyülemlett feszültséget" ) első estjéből nagyjából-egészéből jókedvű, zenés-táncos "Kabaré-promóció" kerekedett. De mi legyen a Pygmalionnal - amely ugye nem a My Fair Lady. Csak majdnem: a történet G. B. Shaw-é, ahhoz jön  a zene - plusz a happy end. (Bár azon is el lehet gondolkodni, hogy vajon Liza életében tényleg happy endnek számít-e, hogy a musicalváltozatban visszamegy Higginshez. Schopenhauer szerint a komédiát az különbözteti meg a tragédiától, hogy az előbbiben időben lemegy a függöny - vagyis nem láthatjuk a szomorú végkifejletet.) A WS Színház társulata szombaton este mindenesetre úgy csinált kedvet a március 12-én esedékes Pygmalion-premierhez, hogy eljátszott egy My Fair Lady-castingot - Ma éjjel táncolnék... -, amelynek a valóságba hajló fikció szerint az a vége, hogy a My Fair Lady-bemutatóról le kell mondani; legyen akkor inkább az eredeti: a Pygmalion (mint szóopera).

A lényeg úgyis az, hogy volt egy kellemes szombat esténk. Amikor sok más mellett az is kiderült, hogy Jordán Tamás kiválóan utánozza a versmondó Ódry Árpádot; hogy Kálmánchelyi Zoltán bármikor át tud menni orsósmagnó-üzemmódba; hogy Horváth Ákosnak az énekléshez a száját se kell kinyitnia; hogy Szerémi Zoltán jól anekdotázik. (Meg Bajomi Nagy György is.)

Ráadásul - a Pygmalion-előadásban vendégként Higgins mamáját játszó - Sólyom Katalin jól a fülünkbe tette a bogarat. Megjelent a szombat esti castingon fejkendőben, valami csodálkozó szemű baranyai öregasszony álcájában, ízesen rágyújtott egy-két nótára - és azt találta mondani, hogy mostanában különben se fiatal lányok, hanem nénikék árulnak virágot. Úgyhogy tessék csak őt fölvenni Elizának.

Persze hogy itt vannak Szentirmaiék és Pongráczék is; ráadásul nemsokára átvehetik - Jordán Tamástól, a színház igazgatójától és az est házigazdájától - azt a személyre szóló oklevelet, amely tanúsítja, hogy ők négyen (a két páros) a Weöres Sándor Színház elsőként kitüntetett Örökös Nézői. Ha egyszer van "örökös tagság" , miért ne lehetne "örökös nézőség" is. A színház közönség nélkül nemhogy nem működik - nem is létezik. A gesztus igazi, jó kis meglepetés - a kitüntetetteknek is.

Szóval a zene. A Viccel ütjük agyon (ti. a "próbákon felgyülemlett feszültséget" ) első estjéből nagyjából-egészéből jókedvű, zenés-táncos "Kabaré-promóció" kerekedett. De mi legyen a Pygmalionnal - amely ugye nem a My Fair Lady. Csak majdnem: a történet G. B. Shaw-é, ahhoz jön  a zene - plusz a happy end. (Bár azon is el lehet gondolkodni, hogy vajon Liza életében tényleg happy endnek számít-e, hogy a musicalváltozatban visszamegy Higginshez. Schopenhauer szerint a komédiát az különbözteti meg a tragédiától, hogy az előbbiben időben lemegy a függöny - vagyis nem láthatjuk a szomorú végkifejletet.) A WS Színház társulata szombaton este mindenesetre úgy csinált kedvet a március 12-én esedékes Pygmalion-premierhez, hogy eljátszott egy My Fair Lady-castingot - Ma éjjel táncolnék... -, amelynek a valóságba hajló fikció szerint az a vége, hogy a My Fair Lady-bemutatóról le kell mondani; legyen akkor inkább az eredeti: a Pygmalion (mint szóopera).

A lényeg úgyis az, hogy volt egy kellemes szombat esténk. Amikor sok más mellett az is kiderült, hogy Jordán Tamás kiválóan utánozza a versmondó Ódry Árpádot; hogy Kálmánchelyi Zoltán bármikor át tud menni orsósmagnó-üzemmódba; hogy Horváth Ákosnak az énekléshez a száját se kell kinyitnia; hogy Szerémi Zoltán jól anekdotázik. (Meg Bajomi Nagy György is.)

Ráadásul - a Pygmalion-előadásban vendégként Higgins mamáját játszó - Sólyom Katalin jól a fülünkbe tette a bogarat. Megjelent a szombat esti castingon fejkendőben, valami csodálkozó szemű baranyai öregasszony álcájában, ízesen rágyújtott egy-két nótára - és azt találta mondani, hogy mostanában különben se fiatal lányok, hanem nénikék árulnak virágot. Úgyhogy tessék csak őt fölvenni Elizának.

Szóval a zene. A Viccel ütjük agyon (ti. a "próbákon felgyülemlett feszültséget" ) első estjéből nagyjából-egészéből jókedvű, zenés-táncos "Kabaré-promóció" kerekedett. De mi legyen a Pygmalionnal - amely ugye nem a My Fair Lady. Csak majdnem: a történet G. B. Shaw-é, ahhoz jön  a zene - plusz a happy end. (Bár azon is el lehet gondolkodni, hogy vajon Liza életében tényleg happy endnek számít-e, hogy a musicalváltozatban visszamegy Higginshez. Schopenhauer szerint a komédiát az különbözteti meg a tragédiától, hogy az előbbiben időben lemegy a függöny - vagyis nem láthatjuk a szomorú végkifejletet.) A WS Színház társulata szombaton este mindenesetre úgy csinált kedvet a március 12-én esedékes Pygmalion-premierhez, hogy eljátszott egy My Fair Lady-castingot - Ma éjjel táncolnék... -, amelynek a valóságba hajló fikció szerint az a vége, hogy a My Fair Lady-bemutatóról le kell mondani; legyen akkor inkább az eredeti: a Pygmalion (mint szóopera).

A lényeg úgyis az, hogy volt egy kellemes szombat esténk. Amikor sok más mellett az is kiderült, hogy Jordán Tamás kiválóan utánozza a versmondó Ódry Árpádot; hogy Kálmánchelyi Zoltán bármikor át tud menni orsósmagnó-üzemmódba; hogy Horváth Ákosnak az énekléshez a száját se kell kinyitnia; hogy Szerémi Zoltán jól anekdotázik. (Meg Bajomi Nagy György is.)

Ráadásul - a Pygmalion-előadásban vendégként Higgins mamáját játszó - Sólyom Katalin jól a fülünkbe tette a bogarat. Megjelent a szombat esti castingon fejkendőben, valami csodálkozó szemű baranyai öregasszony álcájában, ízesen rágyújtott egy-két nótára - és azt találta mondani, hogy mostanában különben se fiatal lányok, hanem nénikék árulnak virágot. Úgyhogy tessék csak őt fölvenni Elizának.

Szóval a zene. A Viccel ütjük agyon (ti. a "próbákon felgyülemlett feszültséget" ) első estjéből nagyjából-egészéből jókedvű, zenés-táncos "Kabaré-promóció" kerekedett. De mi legyen a Pygmalionnal - amely ugye nem a My Fair Lady. Csak majdnem: a történet G. B. Shaw-é, ahhoz jön  a zene - plusz a happy end. (Bár azon is el lehet gondolkodni, hogy vajon Liza életében tényleg happy endnek számít-e, hogy a musicalváltozatban visszamegy Higginshez. Schopenhauer szerint a komédiát az különbözteti meg a tragédiától, hogy az előbbiben időben lemegy a függöny - vagyis nem láthatjuk a szomorú végkifejletet.) A WS Színház társulata szombaton este mindenesetre úgy csinált kedvet a március 12-én esedékes Pygmalion-premierhez, hogy eljátszott egy My Fair Lady-castingot - Ma éjjel táncolnék... -, amelynek a valóságba hajló fikció szerint az a vége, hogy a My Fair Lady-bemutatóról le kell mondani; legyen akkor inkább az eredeti: a Pygmalion (mint szóopera).

A lényeg úgyis az, hogy volt egy kellemes szombat esténk. Amikor sok más mellett az is kiderült, hogy Jordán Tamás kiválóan utánozza a versmondó Ódry Árpádot; hogy Kálmánchelyi Zoltán bármikor át tud menni orsósmagnó-üzemmódba; hogy Horváth Ákosnak az énekléshez a száját se kell kinyitnia; hogy Szerémi Zoltán jól anekdotázik. (Meg Bajomi Nagy György is.)

Ráadásul - a Pygmalion-előadásban vendégként Higgins mamáját játszó - Sólyom Katalin jól a fülünkbe tette a bogarat. Megjelent a szombat esti castingon fejkendőben, valami csodálkozó szemű baranyai öregasszony álcájában, ízesen rágyújtott egy-két nótára - és azt találta mondani, hogy mostanában különben se fiatal lányok, hanem nénikék árulnak virágot. Úgyhogy tessék csak őt fölvenni Elizának.

A lényeg úgyis az, hogy volt egy kellemes szombat esténk. Amikor sok más mellett az is kiderült, hogy Jordán Tamás kiválóan utánozza a versmondó Ódry Árpádot; hogy Kálmánchelyi Zoltán bármikor át tud menni orsósmagnó-üzemmódba; hogy Horváth Ákosnak az énekléshez a száját se kell kinyitnia; hogy Szerémi Zoltán jól anekdotázik. (Meg Bajomi Nagy György is.)

Ráadásul - a Pygmalion-előadásban vendégként Higgins mamáját játszó - Sólyom Katalin jól a fülünkbe tette a bogarat. Megjelent a szombat esti castingon fejkendőben, valami csodálkozó szemű baranyai öregasszony álcájában, ízesen rágyújtott egy-két nótára - és azt találta mondani, hogy mostanában különben se fiatal lányok, hanem nénikék árulnak virágot. Úgyhogy tessék csak őt fölvenni Elizának.

A lényeg úgyis az, hogy volt egy kellemes szombat esténk. Amikor sok más mellett az is kiderült, hogy Jordán Tamás kiválóan utánozza a versmondó Ódry Árpádot; hogy Kálmánchelyi Zoltán bármikor át tud menni orsósmagnó-üzemmódba; hogy Horváth Ákosnak az énekléshez a száját se kell kinyitnia; hogy Szerémi Zoltán jól anekdotázik. (Meg Bajomi Nagy György is.)

Ráadásul - a Pygmalion-előadásban vendégként Higgins mamáját játszó - Sólyom Katalin jól a fülünkbe tette a bogarat. Megjelent a szombat esti castingon fejkendőben, valami csodálkozó szemű baranyai öregasszony álcájában, ízesen rágyújtott egy-két nótára - és azt találta mondani, hogy mostanában különben se fiatal lányok, hanem nénikék árulnak virágot. Úgyhogy tessék csak őt fölvenni Elizának.

Ráadásul - a Pygmalion-előadásban vendégként Higgins mamáját játszó - Sólyom Katalin jól a fülünkbe tette a bogarat. Megjelent a szombat esti castingon fejkendőben, valami csodálkozó szemű baranyai öregasszony álcájában, ízesen rágyújtott egy-két nótára - és azt találta mondani, hogy mostanában különben se fiatal lányok, hanem nénikék árulnak virágot. Úgyhogy tessék csak őt fölvenni Elizának.

Ráadásul - a Pygmalion-előadásban vendégként Higgins mamáját játszó - Sólyom Katalin jól a fülünkbe tette a bogarat. Megjelent a szombat esti castingon fejkendőben, valami csodálkozó szemű baranyai öregasszony álcájában, ízesen rágyújtott egy-két nótára - és azt találta mondani, hogy mostanában különben se fiatal lányok, hanem nénikék árulnak virágot. Úgyhogy tessék csak őt fölvenni Elizának.