2011.09.10. 12:32

Minden, amint a Weöres Sándor Színházról tudhat (összeállítás)

Megkezdődött a 2011/2012. évad: a hagyományok szerint Jordán Tamás, a szombathelyi Weöres Sándor Színház alapítóigazgatója köszönti és tájékoztatja a közönséget. Színház néző nélkül – nem létezhet.

Vas Népe

Nehéz helyzetben van most a Weöres Sándor Színház. Akárcsak az ország, akárcsak minden más intézmény, akárcsak a családok. Túl kell élni a nehéz időszakot, bízni kell... Nehéz a túlélés. Nem megy segítség nélkül. Az Önkormányzat nem tud többet adni, tudomásul kell venni, hogy kicsi a torta. Megértjük. Minket csak a közönség tudhat átsegíteni a szakadékon. Persze a színházat szerető polgárok is összehúzott nadrágszíjjal élnek. Mégis.

Kedves Olvasó, kedves Barátunk! „Nekem a kérés nem szégyen.” Áldozatvállalásra kérünk Titeket, kérjük Önöket. Nyilván le kell mondani néhány dologról, hogy bérletet tudjanak vásárolni. Tegyék meg. 3200 bérletesre van szükségünk, hogy gazdaságilag teljesíteni tudjuk az idei évet. (Jelenleg 2600-nál tartunk.) Életben kellene maradnunk, hogy folytathassuk ezt a nagyon szépen elindult munkát. A gyerekeik, unokáik számára mentik át a színházat, ha bérletet vásárolnak. Talán tapasztalták: Szombathelynek olyan Színháza született, amely hivatásnak tekinti a munkáját, a tagok tudják, hogy valami lélekemelő, korszakos vállalásban vesznek részt.

Bemutatom a társulatot, amilyennek én látom őket, beszélek arról, hogy mennyire teljesítették a kérést: ameddig itt dolgoznak, legyenek szombathelyiek.

Kezdem a nagyon régi harcostárssal, Trokán Péterrel. Sokszor hozott össze minket a sors, több színházban is dolgoztunk együtt. A csapat „öregje”, akinek döntő szerepe van a társulat összekovácsolódásában. Nem lehetetlen, hogy hazaérkezett Szombathelyen.
Kiss Marinak mindig csillog a szeme, nagy barátságban van a piacon az árusokkal, nem tud az általa megválasztott ütemben futni a „Csótó” körül, mert minden horgásszal futás közben is beszédbe elegyedik.
Alig ismerek olyat, aki Németh Juditnál jobban szereti a szombathelyi közönséget. Beénekelte magát a vasiak szívébe. Szabó Tibor és Bálint Éva letelepedtek, gyökeret vertek itt. Szabó Bálint Ákos nevű gyermekük fél éves és 9 kiló. Születési helye Szombathely. Tekintete melegen viszonozza a papa és a mama aggódó pillantását, egy cseppet sem nézi le szüleit, elnézi, hogy ősei nem szombathelyiek.
Csonka Szilvi fehér robogójával birtokba vette az város útjait. Csak akkor láttam elkomorulni az arcát, amikor véget ért a szezon, nem várt rá másnap előadás.Szabó Győző szemébe könny szökött, amikor még úgy nézett ki, hogy egyeztetési nehézségek miatt nem tudom leszerződtetni. Megoldottuk, Győző sóvárogva várja a találkozást Zuboly szerepével.
Kálmánchelyi Zoltán itt lesz majd felnőtt. Mert még mindig gyerek. Minden érdekli, mindenre rácsodálkozik. Nagyon szeret Szombathelyen lenni.
Szerémi Zoltán megjárta már a „Hadak Útját”. Boldog, hogy vagyunk neki, boldogok vagyunk, hogy ő van nekünk.
Kelemen Zoltán Szombathelyen született. Mindenki ismeri, mindenkit ismer. Nagyon lehet rá számítani. A kollégára is, a barátra is. Akárcsak Endrődy Krisztiánra. Minden gesztusa azt mondja nekünk: „De jó, hogy itt vagytok!”

Orosz Róberttel és Horváth Ákossal 20 éve vagyunk együtt. Merlin Színház, majd a Nemzeti. Most a legjobb. Nekik is, nekem is. Vass Sziszi gyerekei el sem tudják képzelni, hogy máshol is lehet élni. Itt van a legjobb óvoda, bölcsőde. Azt hiszem, Sziszi sem kívánkozik máshova.
Bajomi Gyuri a jó kedély megbízott nagykövete. Régóta és sokat játszott már Szombathelyen. Úgy is viselkedik, mint egy bennszülött. Övé a város.
Vlahovics Edit óvó szeretettel mindenkire odafigyel. Két lábon járó megértés és szeretet.
Czapkó Antal jelenség. A „Czapkó”. Az „óriás csecsemő”. Övé Szombathely. Senkinek sem adja oda.
Nagy Cili nekem régi ismerősöm. Tanítványom volt a Színművészetin, színészem a Nemzetiben. Itt már rendez is. Remélem, hogy a fejemre nő.
Märcz Fruzsina és Zayzon Zsolt új tagok. Ők egy pár. Alig várták, hogy elkezdődjön az új szezon Szombathelyen. Dédelgetett álmuk vált valóra a szerződéssel.
Mertz Tiborral – mint vendéggel – már találkozott a szombathelyi közönség. Mertz Tibor és Lucifer között mindössze annyi a különbség, hogy Tiborban egy szemernyi kétkedés sincs. Tudja, hogy helyesen döntött, amikor ide szerződött.
Schlanger András hozta magával a csak a munkájának élő profi mentalitást. Rendez is, játszik is. Érzi, hogy itt zöld utat kap az alkotás.
Alberti Zsófiának ez az első színháza. Alig száradt meg az aláírás a diplomáján. Csak egy éve van közöttünk, de annyira velünk van már, mintha alapító tag lett volna.
Fekete Linda jókedve, robbanó energiája, daloló kedve mindenkit fiatallá varázsol. Engem is.

A volt növendékek – most már teljes értékű játszótársak – következnek. Nagyon odaadóak, nagyon keveset keresnek. Mindenre elszántak, feltétel nélkül lehet bízni bennük. Még nem kapták meg az „oroszlánt”, de az „oroszlán” már játszik velük. Balogh János már nagy szerepben bizonyított, Budai Dávid átmentette a mába a régi magyar filmszínészek „charme”-ját, Kristóf Roland a mosolygós nyers erő, energia, Lévai Timi elegáns, arisztokrata pacsirta, Poppre Ádám magabiztosan kapja ölbe Udvaros Dorottyát – mint megmentője –, Senkovics Petra a szépség élő szobra, Szabó Róbert egyre nélkülönözhetetlenebb: énekel, gitározik, játszik, mindig jól van jelen, Unger Tünde csak a színpadon tudja elképzelni a jövőt, ezt a színpad is egy-kettőre meg fogja érteni, Varga Dóri többet tud, mint amenynyit tanítottak neki, Papp-Ionescu Dóra, Pusztai Fanni, Schmidt Róbert a tanultakat a művészeti ügykezelés területén kamatoztatják.

Levelem terjedelme nem engedi meg, hogy egyenként, név szerint írjak a színpadon nem látható, de az előadásokhoz nélkülözhetetlen munkatársakról. Rövidre fogva jelentem, hogy hibátlanul működik mindenki, minden részleg. A díszítők, a világosítók, a hangosítók, a kellékesek, az öltöztetők, a fodrászok. Tökéletes a management, hálás vagyok minden irodai kollégának, azoknak, akik a titkárságon dolgoznak – és akik a gazdasági ügyeket intézik. Köszönet a szervezésnek, a jegyszedőknek, a ruhatárosoknak. A portásoknak, a takarítóknak, a gondnoknak.

Összegezve: nem győzök hálát adni a sorsnak, hogy a szombathelyi színházalapítás, az első három év ilyen csodálatosan történt. Olyan jól alakultak a dolgok, ahogy még a legmerészebb álmaimban sem gondoltam volna.

Ez a csapat nagyon elszánt és tehetséges. Hogy ne torpanjon meg az eddigi folyamat, ahhoz kell a közönség segítsége. „Szombathely fél évszázados álma valósult meg a Weöres Sándor Színház megalakulásával.” Ez a közönség – a mi közönségünk – nagyon szeretnivaló. Egymásra találtunk. Kérjük a segítséget, a további támogatást. Bérletvásárlással bizonyítsák, hogy kellünk, hogy a jövőben is szükség van ránk.

A közelmúltban Pesten jártam. A jól ismert bevásárlólánc egyik egységében, korábban megszokott helyemen, felmérést végeztek. A pénztárnál fizetéskor feltették a kérdést, mint mindenkinek, hogy mi a lakhelyem irányítószáma. Válaszomra az ismerős pénztárosnő nagyot nézett. Pedig csak az igazat mondtam: a számot, mely minden hivatalos okmányomban szerepel. 9700.

OLDALTÖRÉS: A színházi Krúdy Klub kínálatából

A színházi Krúdy Klub kínálatából

A magyarországi színházi életben ritkaságnak számít – az Akacs 7-ben azonban jól működik: az étterem – a Krúdy Klub.

Nem véletlen, hogy Jordán Tamás azonnal meglátta az Akacs Mihály utcai épületben a lehetőséget: hogy olyan színház jöhet itt létre – a maga többfunkciós, hangulatos, elegáns és könnyen belakható, gyorsan megszerethető tereivel –, ahova nem csak az előadások kedvéért érdemes betérni. És lám: a terv megvalósult, az épület teljes üzemmódban működik.

A színházépületben lévő – annak elengedhetetlenül fontos részét képező – Krúdy Klubot működtető Thea-klub Kft. sokféle szolgáltatást kínál: a színházhoz kapcsolódva – és a „színházon túl” is.

Beke Ramón – aki Csonka Tamással együtt a kft. ügyvezetője – azt mondja, az évadkezdés idején egyik legfontosabb feladatuknak tartják, hogy ráébresszék a közönséget: ha este eljönnek a színházba – előadás előtt minden további nélkül beülhetnek a Krúdy Klubba, egy jó vacsorára. Így lehet igazán „kerek” és „komplett” az este. A siker érdekében akciókat – a jegyvásárláshoz kötődő különféle kedvezményeket – is terveznek.

Máris sikeres – rendkívül népszerű – a Krúdy Klub napi menükínálata: októbertől június közepéig, hétfőtől szombatig egy leves és kétféle főétel közül választhatnak a vendégek – 750 forintért.

És mert a kft. nemcsak a Krúdy Klubot működteti, hanem rendezvényszervezéssel is foglalkozik – ezen a területen is bőven vannak kiaknázatlan lehetőségek. Például a nyári házasságkötés, a lakodalom. A nemrég véget ért évadszünetben máris öt lakodalmat, esküvői partit rendeztek a klubban – egyáltalán nem mindegy, hogy milyen környezetben, milyen körülmények között hangzik el a „boldogító igen” –; sőt: előfordult, hogy az egyházi szertartásnak is a színházi tér adott helyet. Az étterem és a hozzá kapcsolódó terasz a lehető legjobb színtér az igényes szórakozáshoz; egyúttal a szabadság, a felszabadultság élményével szolgál. Úgyhogy a hely a házasságkötéshez is bevált – a Krúdy Klub maximum háromszáz főt képes fogadni.

Aztán vannak a különböző céges rendezvények – például év végén, amelyek megrendezésére a klub szintén szívesen vállalkozik. Beke Ramón örömmel konstatálja, hogy úgy tűnik, mostanában végre eljutottunk oda: az „eszem-iszom” már sok esetben nem elég – szükség van hozzá kulturális programra is. A kétféle igény természetes módon egészíti ki egymást a WS Színházban. (Ezúttal megfordul a sorrend: előbb az előadás, aztán az évbúcsúztató következik.)

De a lehetőségeknek tényleg csak a képzelet szab határt: a grill-partitól a legkülönbözőbb baráti összejöveteleken (mondjuk névnapokon, születésnapokon) át az osztálytalálkozóig a Krúdy Klub bármilyen alkalomra színvonalas kiszolgálást kínál.

És mindeközben állandóan működik a „hely szelleme”: aki ide belép – akár egy hétköznapi ebédidőben –, mindjárt a társulat mosolygó képcsarnoka köszönti. (Úgyhogy már ettől jókedve lesz.) Ráadásul a Weöres Sándor Színház olyan színház, ahol a színészeket nem kizárólag a színpadon láthatja az ember: könnyen megeshet, hogy mellettünk rendelnek valamit éppen a pultnál – hát persze, hogy a Krúdy Klubban.

A kft. elnevezése sem a véletlen műve: a klub gyakran ad helyet a színházhoz szervesen illeszkedő Thea-tér-programoknak: legyen az játékos feladatokkal tűzdelt szilveszter, esetleg a „császárok napja”, amikor megint világosan megmutatkozik, hogy a színházi és a gasztronómiai kultúra között eltéphetetlen a kapcsolat. Arról nem beszélve, hogy Krúdynál (és Szindbádnál) szebben ebédelni, vacsorálni a világon nem tud senki.

OLDALTÖRÉS: A Thea-téren innen és túl

A Thea-téren innen és túl

A Weöres Sándor Színház létrejöttével nem csak azt tanulhatta- tanulhatja meg a közönség, hogy mit jelent, ha egy városnak állandó társulattal bíró kőszínháza van. Új fogalmak, új kifejezések is „divatba jöttek” – ilyen például a „Thea-tér”, amely természetesen a „színházat” rejti magában; azt meg Shakespeare óta tudjuk, hogy színház az egész világ.

A WS Színház Thea-térprogramjai ezerszínűek – mint az élet. Ide tartoznak a Játéknapok, amikor máskor rendkívül komoly felnőttekből egy szempillantás alatt gyerek lesz, akinek az a legfontosabb, hogy a távirányítós kisautó pontosan és gyorsan célba ér-e.

De ide tartozik a Viccel ütjük agyon-sorozat is, amikor egy-egy laza estén minden próbafeszültség a közös játékban oldódik fel – miközben a közönség észrevétlenül ellesheti, hogy miképpen alakul ki egy-egy jelenet, egyegy párbeszéd a színpadon, hogyan dolgozik a rendező, és hogyan reagál a mindig rendkívül érzékeny színész.

És ide tartoznak a Profán szertartások csöndes vasárnap délelőttjei, amikor az ember egyszer csak megnyílik, és legbelsőbb valóját mutatja meg – a közösség előtt.

És ide sorolandók az Operamesék Selmeczi Györggyel, amikor a zeneszerző azonnal a zongorához siet, hogy bebizonyítsa: az operánál nincs varázslatosabb, tökéletesebb tüneménye a színháznak.

És ide tartozik a Kötelező olvasmány, amikor a kortárs irodalom egy-egy jeles szerzője foglal helyet szemben a közönséggel, és műhelytitkokat árul el. Vagy „csak” lebilincselően mesél.

És hogyne tartozna ide Németh Judit önálló estje, a Talán – Cserháti Zsuzsától Freddy Mercury-n át Janis Joplinig. Mögötte a zenekar, a Krúdy Klub asztalai fölött finoman összecsendül két pohár.

És a bensőséges, folyamatos sikere okán majdnem ide tartozik a „levehetetlen”, nevettető előadás, A jó pálinka itassa magát – amely bérleten kívül természetesen ebben az évadban is ott van a színház műsorán. A szerzők szerint A jó pálinkát maga az „élet” írta: köztereken és intim környezetben (vasútállomás, építkezés, presszó, családi ebéd) ellesett valódi párbeszédek adják az előadás alapját. Talán éppen ezért olyan népszerű: mert a mindenkori csetlő-botló kisembert mutatja, a kőművestől a számlatöltögető szabadúszón át a génkísérleteket végző vérmes szakemberekig. Szóval a jó pálinka az idén is „itassa magát”. Elvégre színház – vagyis „thea-tér” – az egész világ.

OLDALTÖRÉS: A bérleten kívül is van színházi élet

A bérleten kívül is van színházi élet

Nem csak a tavaly bemutatott előadások maradnak műsoron a színházban: készülnek új, bérleten kívüli bemutatók is. Először mindjárt Nagy Cili legelső rendezése, a DühöngŐ (ingyencirkusz két részben), amelynek szeptember 18-án lesz a premierje a stúdiószínpadon. Az alapmű John Osborn „Look back in Anger” című drámája – amely DÜHÖNGŐ IFJÚSÁG címmel vált ismertté és népszerűvé Magyarországon –, ezúttal Losonczi Gábor fordításában. Szereplők: Poppre Ádám, Szabó Róbert Endre, Alberti Zsófia, Lévai Tímea. Látvány: Kiss Borbála. Dalszövegek: Kelemen Zoltán.

A PÓTKOLBÁSZ, avagy szurrogátum delikátesz című kétrészes játék Hamvas Béla életműve előtt tiszteleg azzal, hogy színre viszi a Bizonyos tekintetben című Hamvas- kisregény néhány (rejtélyes, filozofikus, krimiszerű, izgalmas, észrevétlenül meghökentővé váló ) szituációját. A történetet és az eredeti mű szereplőit egy hajó fedélzetén kelti életre a szerző, Sultz Sándor. A hajó bizonytalan ideje, de mindenképpen már több éve egy kikötőben vesztegel. A kapitány régen nem vágyik hosszú utakra. Hivatást is váltott, nőjével, Dömper kisasszonnyal kolbászt gyártanak. A szurrogátum – vagyis töltelék – akármiből nem lehet. De nem ám! A munkabemutatón már túl vagyunk, a premier ezután következik a stúdiószínpadon. Szereplők: Orosz Róbert, Endrődy Krisztián, Horváth Ákos, Bajomi Nagy György, Varga Dóra. Rendező: Koleszár Bazil Péter. (A Junion Színházzal közös produkció.)

Ha a DühöngŐ az útkereső fiataloké, a Pótkolbász a lét kérdéseinek – humoros és ironikus – feszegetésére hajlamos örökifjaké, akkor a készülő HETVENHÉT a játszani kész (örök) gyerekeké. „Október 29-én a Weöres Sándor Színház a legkisebbeknek kedveskedik az Illyés Gyula népszerű meséjéből készült zenés játékkal, amelynek szövegkönyvét Zalán Tibor, zenéjét Huzella Péter jegyzi. Az előadás során számítunk a közönség aktív közreműködésére, a történet hőseit a nézők közül kikerülő segítők menekítik meg számtalan veszélyből. Ígérjük, hogy minden gyermek felejthetetlen élményt kap, és a szülők is biztosak lehetnek abban, hogy maguk is belefeledkeznek majd a játékba”, ajánlja a premiert a közönség figyelmébe Jordán Tamás, a Hetvenhét rendezője.

OLDALTÖRÉS: Öt rendező – öt őszi bemutató

Öt rendező – öt őszi bemutató

Schlanger András
Gaál József A peleskei nótárius című bohózatát maga a rendező és Bognár Róbert dramaturg alkalmazta mai színpadra. A zene Darvas Lászlóé, a dalszövegek Várady Szabolcs tollából valók. Gaál József, a magyar színműirodalom klasszikusa ráadásul éppen 200 éve született Nagykárolyban (Románia). Vígjátékát, amelyet Gvadányi József „hőskölteménye” ihletett, 1838-ban mutatta be a Nemzeti Színház. A történet egy vidéki színházban kezdődik. A társulat Shakespearebemutatóra készül, a nézők már várják, hogy felmenjen a függöny, de ehelyett nagy zenebona támad: a színészek sztrájkot hirdetnek elmaradt gázsijuk miatt, a nézők viszont ragaszkodnak hozzá, hogy előadást lássanak a pénzükért. Végül megszületik az egyezség: A peleskei nótáriust adják – Szombathelyen Szabó Tibor a címszerepben –, mert az biztos siker. Mindeközben Tóti Dorka, a boszorkány – Orosz Róbert – derekasan ármánykodik. Mi lesz ebből... Szeptember 30- án, a premieren kiderül.

Keszég László
Keszég László a múlt évadban a Pygmaliont rendezte meg a Márkus-teremben, az új évadban a nagyszínpadon folytatja a munkát: John Kander- Fred Ebb-Bob Fosse Chicago című világhírű musicaljével. Koreográfus: Bodor Johanna. Arról van szó, hogy Roxie Hart, egy jámbor autószerelő fiatal felesége, aki kétes lebujokban lép fel a tánckar tagjaként, hirtelen felindulásból lelövi szeretőjét. Börtönbe kerül, s a szenzációhajhász bulvársajtónak köszönhetően az újságok címlapján találja magát. Velma Kelly, a revüsztár, ugyanebben a női börtönben ül, kettős gyilkosság vádjával. Ő az elsőszámú híresség, az olvasók kedvence – mindaddig, amíg Roxie le nem söpri őt a pletykalapok címoldaláról. A történet kíméletlen pontossággal mutatja be a folyamatot, ahogyan az igazság helyét átveszi a manipulált közvélemény, a megérdemelt hírnév helyét pedig a mesterségesen felépített celeb- lét. A főbb szerepekben: Nagy Cili, Fekete Linda, Szerémi Zoltán, Szabó Tibor és Kiss Mari.

Silló Sándor
A bűnügy már lezajlott, mikor a darab elindul, de az igazi krimi csak most kezdődik... A múlt század ötvenes éveinek végén – Amerikában – Reginald Rose megír egy színpadi történetet, amelyben a józan ész, az érvek és – merjük nagy betűvel írni! – az Igazság győz az indulatok, az előítéletek felett. A történetek változnak, mi emberek – nem. Szeretnénk hinni abban, hogy ez valóban lehetséges. Még akkor is, ha mindennapjainkban, közéletünkben ritka is ez a diadal. Ez a vágy rejtezik a tizenkét esküdtben is (tizenkét férfiszínész a játéktérben). Ezért kezdenek el egy szinte lezárt ügyben újra nyomozni. A tények kegyetlenül belehasítanak a történetet boncoló esküdtekbe is. Ez billenti el végül az igazság mérlegét... A bírósági miliő a maga zártságával (és „színháziasságával”) egyébként vonzó kihívást jelent egy színpadi szerző számára. A Tizenkét dühös ember rendezője Szombathelyen: Silló Sándor – aki a növendékekkel dolgozott már az elmúlt években a Weöres Sándor Színházban.

Mohácsi János
Mohácsi János a múlt évadban a Naftalint (illetve a fantasztikus „szekrény-ötletre” épülő Heltai-bohózat Mohácsi- féle változatát) vitte színre Szombathelyen. A következő munkája a Szentivánéji álom lesz a WS Színházban. Hogy mi érdekli itt és most éppen ebben a Shakespeare- vígjátékban? Íme, a válasz: „A múlt évad végéhez közeledve úgy adódott, hogy két hetet próbáltam egy kaposvári osztállyal, mert kiesett egy kurzusuk – én meg éppen kéznél voltam, nem mentem el még Pécsre. Ott dobódott föl a Szentivánéji – mint téma. Na most én ezt a darabot nem szeretem – illetve nem szerettem soha. De eljutottunk Titániának egy nagymonológjához, amiben fölmerül, hogy amióta veszekszik Titánia meg Oberon, azóta elromlott az időjárás. Na, ez a szekrény a Szentivánéji álomban: hogy milyen az, amikor összecsapnak az elemek. Ez izgat most. Lenn az emberek dolgoznak, foglalkoznak apró-cseprő dolgokkal – fölöttük meg dúl a titánok harca.”

Jeles András
Etnográfiai művekben gyakran találkozunk efféle helyzetek leírásaival: „(...) Egy öreg ponka törzsfőnököt törzse magára hagyott egy kevés élelemmel, ivóvízzel és néhány gallyal a hunyorgó tűz mellett. A törzset tovább űzte az éhség. Az öreg törzsfőnök azt mondta: ´(...) Keményítsétek meg szíveteket, ne gondoljatok velem. Nem vagyok én már jó semmire sem.´” Vagy: „A súlyos létfeltételek miatt ítélik halálra az öregeket. A csukcsoknál az idős emberek mintegy jogként követelik, hogy öljék meg őket. (...) az áldozatok beletörődése állítólag teljes és önkéntes.” Hasonló, végletes emberi léthelyzetet mutat fel a nagy japán író, Fukazava Hicsiró Zarándokének című világhíres műve, amelynek színpadi ballada-változatát a rendező, Jeles András készítette el. A főszerepben: Kiss Mari. És hogy a Zarándokének dramatizálásánál ezúttal valamivel több is történik majd a Weöres Sándor Színház előadásán, azt az alcím érzékelteti: „...avagy a színház elfoglalása...”

OLDALTÖRÉS: Mind repertoáron marad

Mind repertoáron marad

Erős évadot nyit – és erős évadot zárt a színház: a tavaly bérletben bemutatott előadások továbbra is repertoáron maradnak, de már bérleten kívül: a színházavató Madách Imre-klasszikustól, Az ember tragédiájától a Pygmalionon át a Kabaréig és a Naftalinig.
Az első teljes évadot kezdte meg a színház a januárban átadott „csodapalotában”. Az elmúlt szezonban bemutatott bérletes előadások az idén bérleten kívül maradnak műsoron.

Az ember tragédiája
Madách klasszikusát hozta egészen közel – a fiatalokhoz is – Jordán Tamás rendezése, amelynek egyik különlegessége, hogy a színpadi játék mellett erőteljesen él a film adta lehetőségekkel. A színészek időről időre szó szerint „lejönnek a vetítővászonról” (esetleg a színpadról visszalépnek a filmes térbe).

Az ügynök halála
Arthur Miller drámáját Hamvai Kornél fordította újra, a rendező Valló Péter. Az előadás megmutatja, hogy Az ügynök halála aktuálisabb, mint valaha: az esendő, a hétköznapok anyagi és lelki súlya alatt görnyedő, a rideg tényeket rögeszmésen szebbé, barátságosabbá kozmetikázó, az álmai mellett a végsőkig kitartó kisember a megértő, de nem megbocsátó vizsgálat alanya. A címszerepben: Jordán Tamás, feleségét Kiss Mari, két fiát Kálmánchelyi Zoltán és Orosz Róbert játszsza.

Naftalin
Minden a szekrény körül forog. A Naftalin rendes polgárai megkülönböztetnek téli és nyári erkölcsöt, csalnak és hazudnak mértéktelen – és nem a szemüknek, hanem az előítéleteiknek hisznek. Úgyhogy amikor a kedves mama kiszabadítaná a lánya szekrénybe szorult szeretőjét – a szekrényből viszont a fiatalember helyett egy ifjú hölgy lép elő; na, akkor minden végképp a feje tetejére áll. Mindez Mohácsi János rendezésében válik igazán pikánssá és különlegessé.

Pygmalion
Henry Higgins, a fonetika megszállott tanára (Trokán Péter) kiemel a londoni „gödörből” egy utcai virágáruslányt (Liza szerepében Csonka Szilvia); sőt: fogadást köt barátjával és amatőr nyelvészkollégájával, Pickering ezredessel (Bajomi Nagy György), hogy fél év alatt hercegnőt farag belőle. A százéves G. B. Shaw-történet Nádasdy Ádám vadonatúj, üde és karcos fordításában, Keszég László elegáns, fanyar rendezésében.

Kabaré
1930, Németország. Clifford Bradshaw, a fiatal amerikai regényíró (Kálmánchelyi Zoltán) Szilveszter éjszakáján érkezik Berlinbe, a szabad és szabados világvárosba. Magával ragadja a pezsgő éjszakai élet, a pikáns és szókimondó kabarék világa. Megismerkedik egy különös angol lánnyal, Sallyvel, a Kit Kat Klub feltörekvő énekesnőjével (Fekete Linda). Megkezdődik viharos együttélésük, amely minden kötöttségtől és előítélettől mentes; mint közeg, amelyben élnek. Aztán minden megváltozik – Béres Attila rendezésében.

OLDALTÖRÉS: Szombathelyre szerződtek

Szombathelyre szerződtek

Mertz Tibor
Vendégként debütált a Tragédiában; ma társulati tag: „Egyszerre hiszek a sorsban és a teljesítményben. Sorsom most Szombathelyre vezetett. Jordánnal régóta dolgozunk együtt. A Merlin után a Nemzetiben és most itt Szombathelyen. Bízom az ő szeretetteljes, emberi, közösségi színházában. A társulatot kezdetektől figyelem. Olyan társulat, amiben szívesen dolgozik az ember. A városban árad a színház iránti figyelem és szeretet. Minden adott, a város és a színház egymás emelkedésére szolgáljon. Hogy kölcsönösen büszkék lehessenek egymásra. Ezt nevezem én jó sorsnak.”

Fekete Linda
Vendégként érkezett ő is – és itt maradt; a bolondos-karcos- érzelmes-vadító macska a Kabaréból, Sally Bowles. És még mi minden. A kezdetet (és a folytatást) így idézi fel: „– Beszélnünk kell. Komoly hang a vonal túlsó végén (Jordán Tamásé). Hol vagy most? – Itt ülö... – Odamegyek. Én pedig küldöm az Univerzumnak: milyen jó lenne, ha leülne szemben, és mondaná, enyém a Kabaré főszerepe. És leül: és mondja! És az milyen volna – álmodozom tovább –, ha lenne egy lista a társulat új tagjaival és rajta lenne a nevem...? ÉS ITT VAGYOK!”

Zayzon Zsolt
„Ha egy színész új helyre szerződik, az mindig nagy kihívás. Mintha minden elölről kezdődne. Megtalálni a helyét a társulatban, kivívni a nézők szeretetét, felvenni az új társulat, az új város ritmusát. És új színt hozni egy társulat, egy város életébe. Nyitottan, előítéletektől mentesen érkeztem Szombathelyre és remélem, hogy ugyanígy fogadnak majd engem/minket – és befogadnak. Színészként csak annyit ígérhetek, hogy a rám bízott feladatokat megpróbálom becsülettel elvégezni, az esetleges botlásokért, melyek a mi szakmánkban könnyen előfordulnak, elnézést kérek (és ezért a kissé patetikusra sikeredett, gyengécske irományért is).”

Märcz Fruzsina
„Engem/minket” – Märcz Fruzsina és Zayzon Zsolt együtt érkeztek Szombathelyre (a karneválszínházi előadásban már együtt láthatta őket a közönség), és összetartoznak a civil életben is. Fruzsina: „Amikor 2008-ban lediplomáztam, fontos volt, hogy olyan színházhoz szerződjek, ahol nem csak nagyszerű előadásokat hozunk létre, de jól tudunk együtt gondolkodni, alkotni, nevetni, létezni a csapattal, amelynek a része vagyok. Ez hozott engem/ minket Szombathelyre, és szerencsésnek érzem magam, hogy többek közt olyan emberektől tanulhatok, mint Jordán Tamás. Nemcsak szakmailag, hanem emberileg is. Mindent beleadunk.”

OLDALTÖRÉS: A kis Lordot is jelölték

A kis Lordot is jelölték

A Színházi Kritikusok Céhe minden évben díjazza az évad legjobbjait. Az idén A kis Lord is a jelöltek között van: gyerek- és ifjúsági előadás kategóriában.

A nyár elején, a Pécsi Országos Színházi Találkozón (POSzT) már nyilvánosságra hozták, hogy a színikritikusok céhének életműdíját az idén Törőcsik Mari kapja. De hogy kik lesznek 2011-ben – a harmincegyedik alkalommal – a kategóriagyőztesek, csak szeptember 25-én este, a Magyar Színházban megrendezendő gálán derül ki: az idén először a nyilvánosság előtt nyitják fel a borítékokat, vagyis az eseménynek a színházkedvelő közönség is részese lehet. A Jelenetek a Paradicsomból – avagy a Színikritikusok Díja 2011 gála két műsorvezetője Csákányi Eszter és Pál András; a kizárólag ezen az estén látható – valóban látványosnak ígérkező – előadás rendezője Pelsőczy Réka. Ha vörös szőnyeg nem is lesz, az esemény a szervezői szándékok szerint mégis nagyon hasonlít majd az Oscar- gálákra. A díjátadók között szerepel többek között Udvaros Dorottya, Für Anikó, Dolhai Attila, Mácsai Pál, Scherer Péter, László Zsolt, Pálmai Anna, Schell Judit, Eszenyi Enikő, Pogány Judit, Szabó-Kimmel Tamás, Nagy Ervin.

A jelöltlista – 15 kategóriában 3-3 esélyessel – minden évben a kritikuscéh tagjainak szavazatai alapján áll össze. (Egy-egy szavazónak legalább 90 előadást kell látnia az aktuálisan elmúlt évadban.) A legjobb gyerek- és ifjúsági előadás kategória-jelöltjei között van Jeles András rendezése, A kis Lord, valamint A pecsenyehattyú és más mesék a győri Vaskakas Bábszínházból és a Cyber Cirano a budapesti Kolibri Gyermek- és Ifjúsági Színházból.

A kis Lord nem először kerül a szakmai érdeklődés középpontjába: a vidéki színházak tavaszi budapesti Rivalda- fesztiválján szintén ott volt az előadás – és a benne Havisham ügyvédet játszó Szerémi Zoltán elnyerte a legjobb férfi-mellékszereplőnek járó díjat.

OLDALTÖRÉS: A 4. születésnap, plusz

A 4. születésnap, plusz

Október 1-jén ünnepli 4. születésnapját a Weöres Sándor Színház: együtt a közönséggel. Sok más mellett ekkor adják át először a Szenátus által alapított „Holdbeli csónakos”-díjat.

A Weöres Sándor Színház 2011. október 1-jén lesz négyéves. A szombathelyi önkormányzat 2007. szeptember 27-én – egyhangúlag, ellenszavazat és tartózkodás nélkül – döntött arról, hogy létrehozza a város első, állandó társulattal bíró kőszínházát; október 1-jén pedig létrejött maga az intézmény. Negyedik születésnapját már állandó játszóhelyén, az Akacs Mihály utca 7-ben, Szombathely kőszínházában ünnepli a társulat.

A jeles alkalmat szeretnénk a közönséggel is megosztani. A színház ezen a szombaton minden érdeklődő számára nyitva áll, bepillanthatnak a színfalak mögé, benézhetnek próbára, találkozhatnak a színház művészeivel. Ezen a napon avatjuk föl a Veres Gábor szobrászművész által készített homlokzati domborművet is. Bár október elsején a színház születésnapját fogjuk ünnepelni, mégis azt kívánjuk: Isten éltesse a közönségét. (A nyílt nap részletes programját majd a honlapunkon – www.wssz.hu – olvashatják.)

Közben a művészek már készülnek az ünnepi gálára. (Hasonló összeállítással nyerték meg a múlt évad végi jótékonysági esten a közönséget.) A zsöllye-tulajdonosok – akik a székvásárlás gesztusával is kifejezték, hogy menynyire fontosnak tartják a város, a megye életében Weöres Sándor Színház jelenlétét – reményeink szerint örömmel fogadják a gálát, amelyen a társulat valamennyi művésze színre lép. A születésnap nemcsak arra ad alkalmat, hogy színész és néző együtt eltöltsön egy kellemes, színes és szórakoztató estét, hanem arra is, hogy kicsit visszanézzünk az időben. Ezért nem maradhat ki a programból semmiképpen a 9700 című darab nevezetes 1976-os jelenetének átirata, amelynek „színháztörténeti jelentősége” is felbecsülhetetlen. Egressy Zoltán és Dömötör Tamás szövegét Kelemen Zoltán „hangszerelte át” a gálára, amelynek ő a rendezője is. Változatosságból nem lesz hiány: kabaréjelenet, spirituálé, musicalrészletek, kommentszínház, pantomim és mozgásparódia – csak néhány címszó a kínálatból. Minden szereplő azon van, hogy tehetsége javát adja.

Persze az Akacs 7-ben a születésnap, valamint a bérletes – és bérleten kívüli – előadásokat kínáló szezon előkészítése mellett is sok minden történik. Kezdettől arra törekszünk, hogy megmutassuk: a színháznak beláthatatlanok a lehetőségei – az élet minden területén. Például a pályaválasztást is képes segíteni. A nagy sikerű Szakmák Színháza- sorozatban most a Mérnökszínház következik.

Abból indulunk ki, hogy Merlin és a segédje, Jancsi hónapok óta mérnökösdit játszik: „A legújabb fejlesztésük egy elektromos, napelemes autó. Sára (Merlin felesége) viszont robogót szeretne. Megkapja. Aztán vérszemet is kap, úgyhogy tovább rendel: ha robogó, akkor legyen aranyszínű, összehajtogatható és pihekönnyű.” És így tovább, egészen a két furcsa lény – „xanaxok a Relax bolygóról” – megjelenéséig; és a happy endig. A lényeg az, hogy a fiatalok szórakoztató formában, korszerű színházi eszközök mozgósításával szerezhessenek információkat a mérnöki hivatásról (gyorsan kiderül, hogy mindenütt szükség van mérnökökre); hogy az előadás fölkeltse az érdeklődésüket. És ha tetszett, reméljük, eljönnek hozzánk máskor is. (Mondjuk már mérnökként.)

OLDALTÖRÉS: Versszínház

Versszínház

A közszolgálati televízióban talán sokan láthatták azt a sorozatot, amely dr. Fűzfa Balázs szombathelyi irodalmár A 12 legszebb magyar versprogramja alapján készült. (A jelszó az élmény-központú irodalomtanítás.) Ezeken a felvételeken láthatók a konferencia- sorozathoz kapcsolódó Nagy versmondások is, amelyek alkalmával több száz, adott esetben ezernél több fiatal mondja el Jordán Tamás vezényletével az éppen aktuális „legszebb verset”; mindig a költőhöz, a vers megszületéséhez valamilyen módon kötődő helyszínen – hogy a „hely szelleme” is felébredhessen. (Pilinszky Jánoshoz például adódott Velem és Szombathely, Petőfi Sándorhoz Koltó – Szeptember végén –, Kosztolányi Dezsőhöz Szabadka; és így tovább. A sorozat a tervek szerint Szombathelyen ér véget – természetesen Weöres Sándorral.)

Ezeknek az eseményeknek leírhatatlan a sikerük. A tévéfelvételek őrzik – és élményszerűen felidézik – azokat a képeket, amelyek a diákok önfeledt tekintetéről, a részvétel öröméről árulkodnak. (Például éppen a szombathelyi sportházban, ahol az Apokrif című Pilinszky-vers hangzott el – elsőként a sorozatban. Így született meg és indult el „hódító útjára” az irodalom legősibb létmódjához visszataláló, eleven „új műfaj”.)

Ez a tapasztalat késztet bennünket arra, hogy „nagy fába vágjuk a fejszénket”. Felvéve a kapcsolatot a magyartanárokkal, két-három fős csapatunkkal szeretnénk elmenni minden szombathelyi felső tagozatos és középiskolai osztályba, hogy a diákokkal közösen elmondhassuk azokat a verseket, amelyekkel a tanévben majd találkozni fognak. Hisszük, hogy ez a rendhagyó irodalom óra nagy élményt jelent tanárnak, diáknak, színésznek egyaránt.

OLDALTÖRÉS: Sanzon és fürdő

Sanzon & fürdő

Huszár Gábor, Szentgotthárd polgármestere adja hírül, hogy együttműködést tervez a szombathelyi Weöres Sándor Színház és a szentgotthárdi Thermalpark. Az első közös program remélhetőleg már az idén megvalósul:

„A színház kulturális mobilitása és a thermalpark programjainak színesítése találkozott és remélhetőleg egy hosszú távú, jó együttműködésben testesül meg a két partner között. A thermalpark vezetése színesítené és tartalmasabbá kívánja tenni ajánlatait vendégei részére – azzal a nem titkolt céllal, hogy a létesítmény aktívan bekapcsolódjon Szentgotthárd város életébe. Régi kívánalom, hogy mutassuk meg magunkat jobban a ´szentgotthárdiaknak´ és egyidejűleg programjainkkal tegyük vonzóbbá szolgáltatásainkat a helybéliek számára. Az együttműködéshez természetesen kellett a Színház vezetésének elhatározása, nyitottsága, a ´lépjünk ki a Színház kapuján és vigyük helybe az előadásokat´ szemlélet. Ez adott jó alapot ehhez az együttműködéshez. A tervek között szerepel az adottságokhoz illő előadások – pl. felolvasó-estek, sanzon-és operettestek – megszervezése a thermalparkban. Lehetőség szerint mindez esti, illetve éjszakai fürdőzéssel egybekötve. A jól körvonalazott igények felmérését követően reményeink szerint már novemberben sor kerülhet az első ilyen jellegű programra.”

OLDALTÖRÉS: A színház szenátusa a közösségért

A színház szenátusa a közösségért

A színházi életben ez idáig egyedülálló módon júniusban létrejött a WSSz szenátusa: a színházért, a városért, a közösségért.

Egy színháznak elvitathatatlanul kiemelkedő szerepe van a minőségi polgári létezés, a jó szellemű városi közélet kialakításában. Ezt részben magas szintű szakmai működéssel, kiváló színielőadások létrehozásával érheti el, de nem elhanyagolható szempont, hogy falai között ott legyenek azok is, akik a városban, a térség társadalmában meghatározó szerepet játszanak, akiknek jelenléte emeli a színház presztízsét.

A Szenátus tagjaira ez a feladat vár. A 2011. június 19-én létrehozott testület nagy figyelemmel kíséri a Weöres Sándor Színház munkáját, s ha a szenátoroknak lehetőségük van erre, segítségünkre is sietnek. Befolyásuknak köszönhetően könnyebben találunk támogatókat, időben jutunk a címkézett társasági adókedvezményhez, a még eladható zsöllyéknek ők is találnak gazdát, közreműködnek a bérletek hasznosításában – összegezve sokat tesznek és tehetnek a színházért.

A Szenátus két színházi díjat alapított. Október 1-jén adják át a „Holdbeli csónakos”- díjat. Minden évben ketten kapják ezt a kitüntetést: egy színész, és egy háttérben dolgozó munkatárs, akiknek a legtöbbet köszönhetett a színház az előző évadban. A díj, ugyancsak a szenátusnak köszönhetően, nem csak erkölcsi elismeréssel jár.

A Szenátus tagjai:
Brumbauer József, a BPWHungária Kft. ügyvezető Igazgatója
Esztergályos Jenő, az Apáczai Kiadó tulajdonosa
Dr. Fejes Péter, Veszprém megyei főügyész
Dr. Hende Csaba honvédelmi miniszter, országgyűlési képviselő
Dr. Ipkovich György országgyűlési képviselő
Jordán Tamás, a Weöres Sándor Színház igazgatója
Dr. Kolbenheyer Ottó, a Madentko Klinika tulajdonosa
Dr. Kondor János, a Vas Megyei Munkaadók és Gyáriparosok Szövetségének elnöke
Kovács Ferenc, a Vas Megyei Közgyűlés elnöke
Dr. Nagy Lajos, a Vas Megyei Markusovszky Kórház vezérigazgatója
Németh József, az OTP Bank Észak-dunántúli Régiójának ügyvezető igazgatója
Dr. Puskás Tivadar, Szombathely polgármestere, országgyűlési képviselő
V. Németh Zsolt, a Vidékfejlesztési Minisztérium államtitkára, országgyűlési képviselő

Mellékletünk a Weöres Sándor Színház és a Vas Népe kereskedelmi megállapodása alapján készült
A fotókat Bonyhádi Károly, Kiss Teodóra, Mészáros Zsolt, Nagy Ákos Balázs, Szilágyi Lenke készítette
Szerkesztette: Ölbei Lívia