Moliére-próba a Weöres Sándor Színházban

Azzal, hogy az ember kifigyelheti (vagy legalábbis őrizgetheti ezt az illúziót): hogyan készül az előadás. Amikor először benéztünk A nők iskolája próbájára, a Weöres Sándor Színház nagyszínpadán még csak a forgószínpad jelölte ki azt a kört, ahol a szereplők bizonyos szituációkban mozoghatnak. Azóta már működik a díszlet is: egyszerre valóságos és metaforikus, bonyolult és egyszerű. (Hova száll a madárka? Majd meglátjuk.) Az mindenesetre bátran kijelenthető, hogy Moliére, A nők iskolája szerzője és Valló Péter rendező: szerencsés, egymásnak való páros. Egyik is, másik is olyan mély hozzáértéssel, derűvel és bölcsességgel bontja ki, fedi fel a jellem és személyiség rétegeit, hogy öröm nézni. Ahogyan azt is, hogy a rendezés egy része: mindig logisztika és „közlekedésrendészet”. Hogy például merre induljon el Kálmánchelyi Zoltán (Horace, az ifjú hódító) a mocival. Hogy hol álljon a hosszú asztal a térben: egyik végén Csonka Szilvia (a délelgetett madárka, Ágnes), a má sikon Jordán Tamás (Arnolphe, a háziúr), sorozatos, tragikus és vígjátéki félreértésben. Hogy meddig érjen le az asztalterítő; és milyen színű legyen az asztal lába. Hogy milyen poharak legyenek föltétlenül kéznél. Hogy Ágnes mikor másszon föl kinyitni az ablakot, dobni a vázát. Hogy a szünet sötétjében merre praktikus kivinni a létrát. Ha mindez nem működik (és nem észrevétlen), nem működik az előadás sem.

A nők iskolája egyébként is rafinált könnyedséggel és derűvel dolgoztatja meg a színészeket: versben kell beszélniük, nagy természetességgel. Úgy, hogy a néző ne feküdhessen rá a szöveg sodrására (Moliére páratlan alexandrint használ, jambikus lejtésben), ellenben minden szavát megértse. Valló Péter (kis próba-közjáték) azon morfondírozik, hogy verses darabot játszani szinte lehetetlen, ha az ember nincs tisztában a verstan szabályaival: „A verstan gyönyörű tudomány, ifjú hölgyeknek különösen ajánlható”, mondja, miközben (talán icipici kajánsággal) az ártatlan Ágnes kezébe adja a hölgyek tízparancsolatát. Tanulságos olvasmány. A nők iskolája-premier: május 4-én a WS Színházban. Tavasz, ifjúság, szépség és bolondság. És persze a múló idő melankóliája.