2012.08.17. 07:21
Dédanyák hímzései - Lesenyei Márta bemutatja kézimunka-gyűjteményét
Zsennye – Lesenyei Márta éremművész, szobrász ma is aktív kulturális közéletet él a közelében élő sok művésszel együtt. A Cicelle Művészeti és Kulturális Napokon is találkoztunk vele. Most a zsennyei faluházban mutatja be híresen szép kézimunka-gyűjteményét.
Lesenyei Márta művészetére jellemző a kompozíciós fegyelem és líraiság, szobrain kiegyensúlyozottság, derű mutatkozik, egyúttal emelkedettség. Ha csak Szombathelyen nézünk körül, hogy köztéri alkotásait megszemléljük – ezt az ország számtalan városában megtehetnénk –, sok Lesenyei Márta-művet találunk. Tóth Imre emléktábláját a Zrínyi iskolánál, Prugberger József és Görög Dénes szobrát a Markusovszky kórház területén, Mindszenty és Szily János emléktábláját, vagy a Weöres Sándor költészete ihlette, közkedvelt humoros „Garabonciás” című szobrot a Kalandváros előtt.
Lesenyei Márta ma már inkább az unokáival foglalkozik, lekvárt fôz, szörpöket, befőtteket készít a két kicsinek – akik 10-13 évesek – és a nagy egyetemistának. Meséli, úgy telnek a mindennapjai, mint bármelyik parasztasszonyé. Kimegy a kertbe, gyomlálgat, öntöz, mos főz. A napokban rumi ismerőseivel buszos zarándokútra ment az ausztriai Frauenkirchenbe és a szlovákiai Máriavölgybe.
A zsennyei faluházban látható kiállítása a kézimunkákból egy negyvenéves gyűjtemény.
– Az 1970-es években jöttek hozzánk Kalotaszegről asszonyok, mert suttogás útján elterjedt, hogy mi szeretjük a népi hímzést – meséli a gyűjtemény történetét. – Bánfihunyad fölött van Kispetri, ahonnan jöttek, és hoztak kispárnákat, díszpárnákat, abroszokat, díszlepedőket, és mi összevásároltuk tőlük ezeket a szép darabokat. Van köztük reneszánsz, barokk mintás, úri hímzés... Kérdeztük, miért nem tartják meg maguknak. Mondták, még a dédanyjuktól, nagyanyjuktól maradt rájuk, és senki nem használta el őket. Még tizenkilencedik századi darabok is vannak köztük. Én is ezeket használom reggel, délben, este. Annál szebbek, minél többet használja őket az ember.
A művészházaspár, a budapesti születésű Lesenyei Márta és a Sárosról való Kiss Sándor az 1980-as években költözött Zsennyére. Az 1980-as évek végétől több egyházi megrendelésnek tettek eleget Kiss Sándorral együtt: templombelsők szobrait, oltárait készítették. Kiss Sándor 1999-ben hunyt el.
