Kényszer, leszállás

Meg az, hogy lehetséges-e - egyáltalán: akarjuk-e - jóvátenni vétkeinket? S akkor még ne beszéljünk megbocsátásról; az már egy újabb fejezet önmagunkkal szemben, illetve ember és embertárs között. Isten színe előtt meg pláne.

(Lég)örvény idején (szél)csendre esküdni; bevett gyakorlat. (Ön)áltatás. Nem, nincs semmi baj, barátocskám; sőt, minden oké! Persze, ha ezeket harsogják felénk (a bensőnkben dübörögnek akár), akkor azok máris - alapból - gyanúsak lehetnének.

Hitelvesztés. Nem pénzügyekre célzunk ezúttal. Bár abba is bele lehet fulladni; hiteszegettek milliói tudnának erről regélni, már ha lenne még ilyesmihez - mármint a sztorizáshoz - kedvük. (De momentán nincs.)

Évtizedekig piásan - és narkósan - teljesíteni életszolgálatot. Nos; ismerős? Nem feltétlenül a szó szoros értelmében, hanem abban (is): a tudatállapot kibillent egykor, de még mindig az egyensúly élharcosa szónokol a fejből és a szívből; igehirdetés és küldetéstudat, miközben valójában az ön- és a közpusztítás dominál?

Lehet rázni a fejet (azzal is, hogy ugyan már!), halogatni a szembesülést, mert hiszen nincs is erre szükség, milyen alapon?

De egyszer az élet kihozza mindenkiből - nincs kecmec - a festőt, azzal: vallj színt!

Kényszerleszállás; így is hívhatnánk, mint azt az amerikai filmdrámát, amelynek Denzel Washington (Whip) a főszereplője. Pilóta. Valóságos. (Jó, persze filmbeli.) De, hiszen valamennyien révkalauzok (is) vagyunk. Földiek. Égiek is; de ez utóbbi leginkább csak tévhit.

Robert Zemeckis filmjének főszerepében: Denzel Washington

Hogy ki-ki "fedélzetén" mennyien - és hová - utaznak? Kiket kell célba juttatnunk; megkavarodott tudatállapotunkban? Amikor azt hisszük, hogy - mi, magunktól értetődően - észnél vagyunk, a hiba csak mások készülékében létezhet, és csakis mi tudjuk helyrehozni azt (is)? Megváltóeffektus. Rögeszme; s vajon hol az egykori eszménykép?

Veszedelmes viszonyba sodródhat az ember önmagával. A saját komputere már réges-régen erodálódik, fabatkát sem ér, s még mindig a világ - és benne mindenki más - urának képzeljük magunkat. Nem is olyan nagy az a mellény...

Ki, mi visz - irányít - bennünket a föld szintjére? Vagy még lejjebb? Kényszer, leszállás. Pokoljárás - generáljavítás. Létszükséglet. Különben nincs tovább. Ha mégis (lenne), nincs minek. Mert az már maga a vég(állomás).

Ha ezt nem látnánk be - nagyot hibáznánk.