Az igazmondás apostolai - HOPPart-kurzus

A celldömölki Soltis Lajos Színház (ahogy a Soltis-fesztiválon elhangzott: "az ország egyik legjobb alternatív színháza") ezekben a hetekben több vendégjátékot is kínál: a friss szellemiségű, minőségi színházi előadások befogadását sikeres pályázat teszi lehetővé. Nem véletlen, hogy sorozat első (és második) meghívottja a Novák Eszter és Ascher Tamás 2007-ben végzett zenés színész-osztályából kivirágzó, mára magasan jegyzett társulat, a budapesti HOPPart.

Háry rektor úr szerepében Herczeg Tamás köszönti a celli kurzus interaktív diákjait (Fotó: Benkő Sándor)

A személyes improvizációkból rögzített Hajrá, Háry!  egyik jelenetében az éppen állásinterjúzó Herczeg Tamás sok más mellett azt is elmondja, hogy Vasvárról származik (tényleg), Sitkén egy ideig  művelődésszervezőként dolgozott (biztos), sőt a színházzal-színjátszással is próbálkozott, de abban nem volt sikeres (ahogy vesszük, éljen az irónia és az önirónia). De hát abban se lehetünk biztosak, hogy ebben a pillanatban Herczeg Tamás, a Soltis színház egykori, a HOPPart jelenlegi  meghatározó alakja beszél-e - vagy inkább a Hajrá, Háry!-jelenet mégis csak fiktív szereplője, aki csattanóként  elnyeri a fantasztikus  munkát:  tagja lehet egy bizonyos  női mazsorett-csoportnak. (Ha egyszer megfizetik, miért ne. Na ugye.)

Mindenesetre máris a Hajrá, Háry! alapproblémájánál vagyunk. Miközben az előadás üde, szórakoztató módon mutatja meg a valóság, igazság, hazugság, tódítás, lódítás ezer árnyalatát, egyrészt civilizációs túlélési technikákat kínál (ha az kell, hitesd el, hogy te vagy a világ legjobb táncosnője), másrészt meg leleplezi azt a jelenkori állapotot, amelyben a mindennapi valóság és a róla való (köz)beszéd végzetesen elválik egymástól. A játékos, alakoskodó  színház viszont így válik az igazmondás terepévé: évezredek óta legigazibb hivatása szerint, de az említett hasadások (valóság kontra közbeszéd) idején aztán főleg.

A nagyotmondás guruja, prof. báró Münchausen, ezúttal a torockói, jobban mondva tokorcsi reptérről: Egyed Attila (Fotó: Benkő Sándor)

A HOPPart 2011 nyarán a Kőszegi Várszínházzal koprodukcióban hozta létre a Hajrá, Háry!-előadást a kőszegi Zwinger tenyérnyi udvarán, maximálisan élve a környezet adta lehetőségekkel. A helyszíni improvizációkat Jánossy Lajos író és Kárpáti Péter író-dramaturg rögzítette, a rendező Novák Eszter. "Van még benne", mondogatták egymásnak nagy beleéléssel a színészek, amikor azon a szép nyári estén a  premierközönség újra meg újra kihívta őket a természetesen nem is létező függöny elé. És tényleg: már akkor pontosan érezni lehetett, hogy nemcsak a tapsban, hanem a Hajrá, Háry!-ban is több van annál, mint hogy két szabadtéri alkalom után lekerüljön a műsorról. Nem is került: máig része  a HOPPart-repertoárnak. Vagyis: "Pirult már el? Hebegett, habogott, izzadt a tenyere? Történt már olyan, hogy egy füllentésen rajtakapták?  Érezte már magát rosszul a bőrében? Gyűlt már meg a baja a Hivatallal? Tragikus kimenetelű állásinterjú? Kellemetlen családi konfliktusok? Huncut kalandok, zsiványságok? Hétköznapok, ünnepnapok? Jövőkép?  Szerezzen diplomát a Háry János Igazmondó Szabadegyetemen! (A diploma alapfokú oktatásra jogosító végzettséget ad!)"

A tanári kar tagjai:  Sikk Magdolna Dialektika (Kiss Diána Magdolna), Igyálisz Katalin (Szilágyi Katalin), Chován aspiráns (Chován Gábor), prof. Báró Münchausen (Egyed Attila), Háry János, rektor (Herczeg Tamás).  A diákság részéről:  Barabás Richárd, bukott növendék.

Most minden ugyanaz, és minden más. A Soltis színház kamaraszínházának  előterében szombaton este is föl lehet iratkozni pezsgőre (elvégre a kurzus végén illő lesz ünnepelni, Chován aspiránssal üvöltve az örök Apostol-slágert, hogy "nem az a fő, ami van"), aztán a takarásoktól megszabadított játéktérben kezdődhet az okítás (pardon: vakítás, ahogy Sikk tanárnő mondja).

Minden ugyanaz - és minden más. Diszkréten súg az élet. Háry direktor ma már nem egyszerűen szabadegyetemről, hanem szakmunkásképző egyetemről beszél: hiszen, "hála a bölcs centralizációnak", az egyetemen "tudományos pepecselés helyett" (mire jó az) ma már végre  "az életnek tanulhatnak" a diákok. És így tovább: fölbukkan a törvényileg védett házipálinka,  és nem maradhat ki a dohánybolt-téma: a hét híre volt a trafik-koncessziós pályázatok eredménye. (Ha van trafikod - és jövőképed...)   És milyen szép, hogy a szerepe szerint huszonkét  éve bukott diák, Barabás Richárd (aki, ugye, képtelen letenni a lódítás-vizsgát) időközben civilben politizálásra  adta a fejét. (Tekintsük ezt jó jelnek? Tekintsük.)

És egyáltalán: mennyi jó színész.  (Hat.) Külön köszönet Egyed Attilának a néger szaxofonos fantasztikus szólójáért: se festék, se szaxofon,  csak az öröm és az igazi, igazi  zene. (Ez itt a  bűvös  tolvajkulcs az élethez. Tejföl és járj! És Hajrá, Háry!)