A nemzetközi hírű író bejelentkezett a Mesebolt Bábszínházba

A 2004-es Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválnak Németország volt a díszvendége.  Akkor  bukkant föl nálunk a rejtélyes-pimasz mesebeli lény, Sams, avagy a szombóc; eljött vele megteremtője, Paul Maar is. Azóta sok gyerek és persze felnőtt megszerette a neves német szerző  figuráit és történeteit, amelyek úgy használják az emberi lényeghez tartozó mesei dramaturgiát, hogy közben mindig valami nagyon mai, nagyon átélhető problémát vetnek föl;  a mese lényege szerint. Paul Maar nemrégiben a meglátogatta a Meseboltot. A társulat a kedvéért rendezte meg Paul Maar-hétvégéjét, három Paul Maar-előadással.  Az írót tolmácsként Perlaki Mónika kísérte,  a beszélgetés akkor készült.

Paul Maar a szombathelyi Mesebolt Bábszínház Paul Maar-hétvégéjén, a gyerekközönség soraiban. Fotó: Benkő Sándor

- Hogyan talált rá a Meseboltra?

- Egy internetes keresőbe írtam be a saját nevemet, akkor bukkantam rá  teljesen véletlenül  a Mesebolt Bábszínház Paul Maar-előadásaira. Nagyon tetszett, amit láttam, úgyhogy íróként kötelességemnek éreztem, hogy felvegyem a kapcsolatot a társulattal. E-maileket váltottunk, és bár egyeztetni nem volt könnyű, örülök, hogy végül létrejött a személyes találkozás. Beültünk az autóba a feleségemmel, és nyolc óra elteltével ide is értünk.

- Biztos nem gyakran fordul elő, hogy bejelentkezik egy színházhoz.

- Körülbelül tíz színház játssza párhuzamosan a darabjaimat, történeteimet, legtöbbször a premiereket látom, ezekre kapok meghívást. Ez most kivételes helyzet: az első alkalom, hogy külföldre utaztam a saját történeteimből készült előadások kedvéért. Bocsánat: most jut eszembe, hogy egyszer Varsóban és Moszkva mellett már jártam hasonló céllal, de akkor a színházak kezdeményezték a kapcsolatot, nem pedig én.

- Ön rendkívül népszerű író. Szerintem sok más mellett azért, mert komolyan veszi a gyerekeket, partnernek tekinti őket.

- Ez így van: nagyon jó a kapcsolatom a gyerekekkel, könnyen szót értek velük. Amikor gyerekeknek írok, mindig a legjobbat szeretném adni önmagamból. És talán azért tudok ráhangolódni a gyerekekre, mert erősen őrzöm a saját gyermekségemet.

- Nálunk sokszor elhangzik, hogy bezzeg Németországban a színház milyen problémaérzékenyen teszi a dolgát; Magyarországon ez kevéssé jellemző. A színházi nevelés nyilván már gyerekkorban elkezdődik.

- A német színházra valóban jellemző, hogy az aktuális társadalmi problémákra reagál; és ez biztosan hat a gyerekszínházak tevékenységére. Németországban nagyon sok a színház, szinte minden kisvárosnak van saját színháza: színházba járni az élet része.

- Két előadást már látott, egy még hátra van. Mit tapasztalt? Főleg, hogy az eleven szerző és a színház kapcsolata  azt mondják  mindig bonyolult.

- Szívmelengető érzés volt megtapasztalni, hogy a szombathelyi gyerekek pont úgy reagáltak, ahogy elképzeltem: mindig ott nevettek, ott szóltak közbe  és ott maradtak csendben. Szerzőként egyébként jó a kapcsolatom a színházakkal, gyakran jelen vagyok a próbákon is, az a tapasztalatom, hogy meg lehet beszélni a felmerülő problémákat.

- Lesz folytatás?

- Ez elsősorban a társulaton múlik. Mindenesetre ha Ausztriában töltöm a szabadságomat, könnyen előfordulhat, hogy elkanyarodom Szombathely felé, és megnézem, mi történik a Meseboltban. Nagyon örülnék, ha születne újabb Paul Maar-előadás.

Két Grimm, Andersen, Paul Maar

Paul Maar 1937-ben Schweinfurtban, nemcsak íróként, hanem képzőművészként, tervezőként,   illusztrátorként is közismert: köteteit gyakran maga illusztrálja, ő találta ki a vörös-pöttyös szombóc figuráját is. Első gyerekkönyve 1968-ban jelent meg, darabjait és történeteit több mint húsz nyelvre lefordították. Sok más elismerés mellett megkapta a Grimm testvérek-díjat, az Andersen-díjat, az Osztrák Állami Gyermek- és Ifjúsági Irodalmi Díjat, a Német Gyermek- és Ifjúsági Irodalmi Akadémia életműdíját.