Kultúra

2013.11.15. 17:25

Véletlenek játéka Bécsben

Mi köze a bécsi erdőnek a visionary arthoz, a Pálffyaknak Mozarthoz, a varázsgombának a vakuhoz, és mindezeknek egymáshoz? A választ a különc művész, Ernst Fuchs személyénél találjuk. Vagy a véletleneknél. Vagy az történt, hogy az ő egyik képe kelt valahogy életre.

Rózsa Melinda

Bő egy évvel ezelőtt esett, hogy Bécsben élő magyar ismerősöm, Gabi megmutatta a 14. kerületben, már egészen a város szélén álló Ernst Fuchs-villát. Nem ide indultunk, csak útba esett Steinhof felé.

A ragyogó épület, amelyet csak kevés turista ismer, a Hüttelbergstrasse 26 szám alatt található, és Otto Wagner, a híres szecessziós építész építette 1888-ban nyári laknak. 1895-től már egész évben itt élt, majd, miután gyerekei kirepültek, és túl nagy lett számára a villa, 1911-ben eladta a varieté-tulajdonos Ben Tiebernek. Wagner a szomszéd telken épített egyszerűbb házat magának.

Évtizedekkel később a már szinte feledésbe ment épülethez jelképes, egy schillinges vételár ellenében jutott a festő-grafikus-építész Ernst Fuchs, hogy újítsa fel, őrizze meg az. Megtette, és sokáig itt volt a műterme is. A bécsi erdő közelében álló villa 1988 óta magánmúzeum.

Festőművész, grafikus és építész egy személyben. Egy élő legenda: Ernst Fuchs. Fotó: Rózsa Melinda

A nyolcvanhárom éves Ernst Fuchs  (igazából már a nyolcvannégyhez van közelebb), aki ma Monte Carlóban él, alapítója és prominens tagja a fantasztikus realizmus bécsi iskolájának.

Munkáiból itt található a világon fellelhető legnagyobb gyűjtemény. Fuchs varázslatos világa áthatja az egész házat, a kifejezetten ide készített, nagyméretű képektől, figuráktól és objektektől az általa tervezett bútordarabokon és dekorációs anyagokon át a teraszon álló Eszter királynő bronz alakjáig. A mester ott bujkál minden sarokban és zugban.

Eltelik egy év, egy rendezvényen vagyok Bécsben. Akad pár szabad óra, megpattanok a helyszínről.

Átvágok a Hofburgon, aztán egyszerre ott állok a Pálffy-palota előtt, amelynek eredete a 14. századig nyúlik vissza. A többször átépített palota 1684-ben került az erdődi Pálffy herceg tulajdonába. 1786-ban Mozart itt mutatta be először a Figaro házasságát, privát körben.

A patinás épület múzeumnak látszik, lenn kassza is van, de sehol senki. Az ajtó nyitva, hát bemegyek, majd fel az emeletre, ahol egy galériát találok.

A galériás örül a betévedőnek, meg annak is, hogy magyar vagyok, mert ők kelet-európai művészek képeit árusítják.

Magyar alkotó is van köztük: LEVI, azaz Zsiros Levente. A fiatal alkotó a Zsolnay manufaktúrában eltöltött évek után most Bécsben él és dolgozik.

A galériás kérdezi, hogy a megnyitóra jöttem-e. Mert az egy emelettel feljebb lesz, mindjárt kezdődik. Na jó, akkor legyen megnyitó, még van több, mint egy órám.

A díszes barokk palota elegáns terme megtelt pszichedelikus alkotásokkal. Az egyik falnál épp egy vörös hajú hippi srác fest épp képet (live acting, amely a tengerentúlon egyre népszerűbb műfaj), az asztalon egy kiadvány a varázsgombákról és a goa kultúráról.

A vendégek szemmel láthatóan a világ minden tájáról tévedtek ide, az indiai ruhás húszévesektől a tipikus bécsi úrasszonyokig mindenféle ember összegyűlt. Fotósok is szép számmal, kereszttüzükben egy tyubityékaszerű sipakot és arra feltolt napszemüveget viselő, szakállas öregúr.

A csellóművész abbahagyja a zenét, egy hatvan körüli, hosszú hajú férfi lép a mikrofonhoz. Mint kiderül, ő Laurence Caruana, a Vienna Academy of Visionary Art vezetője, a teremben pedig mesterek és tanítványok munkái láthatók.

A bécsi erdő közelében álló szecessziós villa ma Fuchs magánmúzeumának ad otthont. Fotó: Rózsa Melinda

Az iskola három éves festészeti képzést nyújt, amelynek során a hallgatók megismerkednek a humanista festészettel és a keleti ábrázolásmódokkal, illetve az ezek ötvözetéből megszülető kortárs visionary art stílussal.

Laurence ma mint mester áll a középpontban, régen maga is tanítvány volt. Az ő egykori mestere is jelen van.

A figyelmes olvasó már kitalálhatta: az idős, szakállas, törzsfőnökforma úr nem más, mint Ernst Fuchs, a Komoly Róka, aki jó barátságban volt szürrealista Salvador Dalíval is. A huszonhat évvel idősebb katalán festőóriás nyilvánvaló hatással volt Fuchs munkáira.

Hogy készíthetnék-e róla egy portrét, ennyit kérdezek, amikor az összemosódó vernisszázsmorajban végre sikerül a közelébe férkőznöm.

Vaku nélkül, vágja rá Ernst Fuchs, aki ma a Vienna Academy of Visionary Art tiszteletbeli vezetője.

Egy sapkás kanadai figura osztrák borral kínál, ha lenne még időm, átsodródnék a többiekkel a vegán kóstolóra és a mezítlábas táncra a szomszéd terembe. Nem teszem, mert Gabi, akit egy éve nem láttam, már vár.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!