Érzések, formák - miniatűrben

A NyME Bolyai János Gyakorló Általános Iskola és Gimnázium tanára. Hétfőn kiállítása nyílott a Café Freiben, miniatűrben.

A legfontosabb életfeladata jelenleg azonban az anyaság. Amellett, hogy szinte minden idejét kisfia „rabolja el", az alkotásra is talál módot. Legszívesebben akvarellel dolgozik, de nem ez vált igazán védjegyévé, vagy inkább kézjegyévé, hanem a miniatürizált megjelenítési mód. Rónaszéki Linda ugyanis miniatűrben alkot.

– A kiállításon lenyomatok láthatók. Szó szerint „két kezünk munkája". A tenyér, a kézfej rakoncátlan rajzolata, benne bőrredők, boldogságszigetek, részletek sors,- és szerelemvonalakból. S bennük bujkálnak az ismerős szereplők: arcocskák, madárkák, szeretők és szerelmesek. Most jellemzően József Attilától kölcsönözve. Az apró dolgoktól személyes az egész alkotás. Persze ha szimbolikus értelemben vesszük, de én mindenre így tekintek – fogalmaz mosolyogva Linda, aki az alkotásaiba valóban József Attila „részleteit" rejti el.

Érdemes azokon a mondatokon is elmerengeni, amelyet Alexa Károly az Életünk folyóirat főszerkesztője idéz Lindától: Lenyomatokat teszek a természet formáira. Útjára engedek néhány színt. Alexa Károly erre így reagál: ha azt mondjuk, hogy a művész külön világot teremtett, nem mondunk szinte semmit sem. Hiszen nincs az a művész, aki nem teremtené meg a saját világát. A kérdés az az, hogy mindez milyen kapcsolatban van a valósággal.

A valóság, amely most jelen esetben Linda valósága. Az ő szűrőjén, vagy sokkal stílusosabban, a nagyítóján keresztül láthatjuk a valóságot. Nagyító pedig tényleg van a kiállításon, két okból is: hogy tisztán lássuk az alkotást, s mert a kiállítás maga is a Nagyító címet viseli. S hogy miért éppen miniatűrök? Linda erre csak annyit mond: mert számomra az a legszemélyesebb, mindaz, ami egy tenyérben elfér. Jelen esetben József Attilával karöltve. Persze, adódik azért a kérdés, honnan a költő iránti elhivatott szeretet? A válasz valódi választ ad a kérdésre.

– Már nagyon korán megszerettem, magamévá tettem a verseit, alkotásait. Aztán felnőtt fejjel kaptam egy cédét, amelyen a költő megzenésített versei szerepeltek, belekerültem a miliőbe és onnantól pedig összekapcsolódott bennem minden. Egyébként pedig egy napon születtünk – mosolyog az alkotó, akinek kiállítása február 28-ig látogatható.