Római vakáció: álom fekete-fehérben, Pelsőczy Réka rendezésében

Nyár, Szentendre, szerelem – az már majdnem olyan, mint a május Rómában. Bár, ahogy az „Örök Várost”, úgy Audrey Hepburnt – akinek a Római vakáció Anne hercegnője volt az első filmfőszerepe – és a maga nemében Gregory Pecket se lehet túlszárnyalni. Megpróbálni sem érdemes. Pelsőczy Réka színházi rendezésének az egyik legnagyobb érdeme, hogy úgy fejezi ki hódolatát a fekete-fehér filmklasszikus iránt, úgy követi a sztorit, kelti életre a karaktereket, úgy teremt illúziót (ráadásul duplán), hogy a dolgot magát mégse akarja utánozni. Így kerüli el az összehasonlítás kényszerét, így színesíti ki egy kicsit (piros sál!), és így teszi működőképessé, kellemessé, szórakoztatóvá ez az első pillantásra lehetetlen vállalkozást. Az emlékezetben azonban, akárhogy csűrjük-csavarjuk is, a Római vakáció filmként marad meg. Lehet, hogy csak a médiumok különbözőségéről van szó: a Római vakáció elsősorban film – hódolat mondjuk Rómának is, és kész.

A Római vakáció a színen: ifjú hercegnő inkognitóban. Balra: Hernádi Judit és Tenki Réka. Jobbra: Fekete Ernő és Tenki Réka

Pelsőczy Réka rendezése viszont jó játék, jobbnál jobb színészekkel – akik azt játsszák, hogy épp most forgatják a Római vakáció című filmet. Ez az alaphelyzet egyrészt sok, akár az abszurditásig feszített ötletnek nyit szabad utat, másrészt takarékos (díszletnek éppen megteszi a filmstúdió-imitáció, az önironikus Cinecitta-fölirattal), harmadrészt viszont (hiányként) azt is megmutatja, hogy esetleg még mi mindennel lehetett volna gazdagítani az előadást. De talán a hiány fölmutatása is szándékos. Ha többet megtudnánk a Római vakációt játszó színészek színpadi magánviszonyairól, akkor az már nem a könnyedén és bravúrosan „végigjelzett” Római vakáció volna, hanem valami más. Pont elég az a néhány jelzés. Ahogy például a végén Tenki Réka – a hercegnőt játszó színésznő szerepében, a forgatás végeztével – elköszön. Fekete Ernő – akkor már a Joe Bradley-t játszó színész – menne utána, de mégsem. Elvégre a Római vakáció egyszerűségében, vékonykaságában is rafinált mese, hab nélkül: a happy end annyi, hogy az „édes életbe” egyetlen napra belekóstoló Anne illedelmesen visszatér túlszabályozott, biztonságos protokoll-hercegnőnek, viszont van még egy szép búcsújelenete az újságíró Bradley-vel. (Aki persze érzelmi okokból nem írja meg a nagy sztorit – ez is milyen szép, így 2014-ben.)

Ha nem a filmbemutató hatvanadik évfordulója, akkor a két főszereplő kedvéért volt érdemes színre vinni a Római vakációt, desszertnek. Fekete Ernő, a budapesti Katona József Színház vezetőszínésze – ezekben a hetekben a szombathelyi Szent György és Sárkány-előadás vendégszínésze – ezredszer is bizonyítja, hogy mindent a világon el tud játszani, és a Cole Porter-dalokban is megállja a helyét. (Ja, mert zenés a játék: film, színház, muzsika – mindent a szórakoztatásért.) A Katonából a Nemzetibe igazolt, máris szakmai díjakkal elhalmozott fiatal színésznő, Tenki Réka szintén nagy biztonsággal, finoman, de határozottan rajzolja meg – néhány vonással – a bájos hercegnőt. („Le vagyok nyűgözve.”) Szikszai Rémusz, Cseh Judit szó szerint színesíti a palettát, Nagy Dániel Viktor elképesztő átváltozó művész. Hernádi Judit – az Hernádi Judit. Fád, karcos, szeretnivaló – és nagyon népszerű. (Jön majd nemsokára megint, akkor Kern andrás lesz a partnere. Hitted volna?) Márton András kicsit kilóg az összképből, hétfőn este ráadásul mintha kicsit indiszponált lett volna. De tegyük hozzá: nem volt könnyű dolguk a színészeknek a sportház hatalmas terében (porttal fölszerelkezve se). Érezhetően meg kellett küzdeniük (derekasan meg is tették) a térrel, a hangerővel. A Római vakáció echte kamaraelőadás, a Weöres Sándor Színház nagyszínpada még elbírná.

Ha a sportház a fölújítási munkák idejére bezár, a Csákányi-bérlet minden előadása átköltözik a Weöres Sándor Színházba. Nyilván vannak a Csákányi-bérletesek között sokan, akiknek fájdalmas a búcsúzás. Az elmúlt években nemegyszer megjegyeztük: az MSH színházi közönségének hűsége már-már meghatónak mondható. (Mit láttak a kakasülőről?) De eljön az idő, amikor a cseresznyéskerthez sem érdemes ragaszkodni tovább: mert a fénye odavan, régi szépsége csak az emlékekben él.

(A Római vakációt megnéztük, megtapsoltuk. Ennyi!)

Hatvan éve mutatták be

A Római vakáció című nagyjátékfilmet 1953-ban mutatták be, olasz-amerikai koprodukcióban készült, különben egy amerikai filmstúdióban. A Római vakáció című zenés játékot 2013 nyarán láthatta először a Szentendrei Teátrum közönsége, az előadás azóta rendszeresen utazik az országban.