A zene nyelvén íródott

Zsúfolásig megtelt pénteken a kultúrház, nagyon sokan voltak kíváncsiak Kánya László „A pankaszi cigányzene" története című könyvére. A terembe lépőket muzsikaszó fogadta, melyről a kötet szerzője és zenekara gondoskodott. Elsőként Sebők Péter polgármester köszöntötte a megjelenteket, s a település múltbeli érdemeinek a sorolásával kezdte beszédét. Hangsúlyozta azonban, hogy ahogy ez a könyv is jelzi, nemcsak a múlt ad okot a büszkeségre. A polgármester szerencsésnek tartja magát, hiszen hallhatta zenélni a pankaszi cigányzenészeket.

Sebők Péter (balra) és V. Németh Zsolt a könyvbemutatón. Fotó: Szendi Péter

A könyvet V. Németh Zsolt vidékfejlesztésért felelős államtitkár mutatta be. Kiemelte, hogy Kánya László könyve azokra az időkre utal, amikor a cigányzene életünk szerves része volt, elkísért bennük a bölcsőtől a sírig, velünk volt örömünkben és bánatunkban is. A könyv elénk tárja a pankaszi cigányzenész dinasztiákat, elhozza azokat az embereket, akik a hangszerek mögött álltak. Felidézi az emlékeket, amikor a zenészek a láda- vagy a téglagyári kemény fizikai munka után hazatérve is kezükbe vették a hangszert, s amikor egy átmuzsikált éjszaka után pihenés nélkül munkába álltak. Továbbá megismertet régi zenészpraktikákkal, néprajzi értékekkel is. Az államtitkár hozzátette: a könyvnek nem ez a legnagyobb értéke. Nem csupán emléket állít, nemcsak lenyomata egy korszaknak, hanem felkiáltójel is. Arra emlékeztet, hogy elveszhet ez a közös kincsünk. Az államtitkár szerint ez a muzsika csak akkor marad meg, ha használjuk, ha kérjük.

Maga a szerző is szólt a könyvbemutatón, megidézve azokat a gondolatokat, melyek a könyv születésekor foglalkoztatták. Azt szerette volna, ha nem nem merül feledésbe a sok jó zenész, s nem hal ki a szép zene. Elmondta még, hogy bármerre is jár a világban, ő mindig pankaszi cigányzenésznek vallja magát.