Kultúra

2014.03.23. 15:30

De mi van a híres özvegyi fátyol alatt?

Szombathely - A Savaria Egyetemi Központ magyar szakos hallgatói lírai oratóriummal emlékeztek Szendrey Júliára, Petőfi Sándor özvegyére a művészeti gimnáziumban.

Ölbei Lívia

 

Szakkollégiumi oratórium Szendrey Júlia emlékezetére. Rozmán Kristóf és Galyas Cintia Fotó: Horváth Csaba

Nincs se kerek, se másféle évforduló és mégis van: Szendrey Júlia sorsa eltéphetetlenül összeforrt az 1848/49-es forradalom és szabadságharccal. Még a kokárdaviselés szokása is hozzá kötődik: a dokumentumok szerint ő volt az, aki francia mintára elkészítette, és 1848. március 15-én férje, Petőfi Sándor mellére tűzte az első piros-fehér-zöld szalagrózsát. George Sand nyomán rövidre vágatta a haját, nadrágot hordott, elsőként fordított magyarra Andersen-meséket, sorsát az utókor számára mégis szinte egyedül Petőfi Sándor Szeptember végén című, a koltói mézeshetek idején született verse pecsételte meg. Ha eldobod egykor az özvegyi fátyolt... , írta-jósolta meglehetősen önző módon Petőfi és Júlia eldobta : ki is vívta ezzel a kortársak például Arany János megvetését. A SEK Németh László Szakkollégiumának diákjai, Fűzfa Balázs tanítványai megnézték, mi van a híres özvegyi fátyol alatt: a lírai oratórium költői igazságot szolgáltat a korát sok mindenben megelőző Szendrey Júliának.

Mécsesek lobbantak föl a Ha eldobod egykor az özvegyi fátyolt... címmel Szendrey Júlia emlékére összeállított lírai oratóriumban, a művészeti gimnázium körtermében; az 1848-as forradalom évfordulójához közel. Mert Szendrey Júlia aki Onagy Gábor szerint valamit biztosan nagyon tud. De legalább száz évvel megelőzi korát , szóval Szendrey Júlia legfőbb vonatkozási pontja ma is Petőfi Sándor. (Aki persze nemcsak a forradalom lánglelkű költője volt, hanem poétikailag sok minden más is.) De a legendák nagyon erősek. A szombathelyi egyetemisták Szendrey Júlia-oratóriuma a Szeptember végén című Petőfi-slágerből (az egyik a 12 legszebb magyar vers között) kiindulva arra tesz szelíd kísérletet, hogy kiszabadítsa Szendrey Júliát a híres özvegyi fátylát lám, mégis eldobó szép özvegy hálátlan méltatlanul rádobott szerepköréből, és igazságot szolgáltasson a ragyogóan tehetséges fiatal nőnek, aki Petőfi méltó társa volt. (Vagy inkább az utókort szabadítsa föl a masszív előítéletek terhe alól.) Kimondani is megrázó: Szendrey Júlia 39 éves volt, amikor meghalt.

Galyas Cintia a csapatból (Fotó: Horváth Csaba)

Az oratórium szövegkönyvét Galya Cintia állította össze, mások mellett Arany János, Petőfi Sándor, Horváth Árpád (a történész volt Júlia második férje, akit aztán elhagyott), Szendrey Júlia szövegeiből. Akik bemutatták: Galyas Cintia, Rozmán Kristóf és Varga Bence; Fűzfa Balázs irodalomtörténész bevezetőjével. Aztán az oratórium: Régi mondákban, népmesékben vissza-visszatérő jelenség a kis királykisasszony, kinek bölcsőjénél megjelennek a tündérek, hogy elhalmozzák őt ajándékaikkal. Végül pedig a meg nem hívott gonosz tündér egy szavával tönkreteszi mindazt a szépet, jót, melyet a többiek neki szántak. A mese végén rendszerint mégiscsak jóra fordul minden, a gonosz tündér átka semmissé válik. De hát ez a mesében van így, az életben sajnos... A sors, a szeszélyes tündér, látszólag mindent megadott neki (Szendrey Júliának): szépséget, bájt, szellemet; látó szemet, hogy meglássa a nagyságot; bátor szívet, hogy kiküzdje boldogságát, minden előítélet dacára; (...) Csillagkoronának fejére pedig Petőfi Sándor szerelmét. És azután...

A végszó szerint az eldobott özvegyi fátyol nem létezik, illetve nem úgy létezik (ahogy a Petőfi-melodráma mondja): bár Júlia levette a fejéről, a lelkét burkolta belé . (Szegény királykiasszony.)

 

Ezek is érdekelhetik