Kultúra

2014.04.09. 14:25

230 éve született Kőrösi Csoma Sándor őshazakutató

Szombathely - Kőrösi Csoma Sándor egyedülálló jelensége nemcsak a magyar, hanem az egyetemes emberi kultúra és tudomány történetének is. Kutatásai, élete, emberi sorsa példaképpé tette minden generáció számára.

Horváth Lajos

Eredeti célját, az őshaza felkutatását ugyan nem érte el, de fáradozása mégsem volt hiábavaló: ő volt az első európai, akinek sikerült bejutnia a tibeti kultúra ismeretlen világába, két fő művével pedig maradandót alkotott a nyelvtudomány számára.

A Háromszéki-havasok tövében megbúvó kis faluban, Kőrösön látta meg a napvilágot 1784. április 4-én. Apja székely határőr volt. A család szerény körülmények között nevelte öt gyermekét. Elemi iskoláit falujában végezte, már ekkor feltűnt fogékonysága, ernyedetlen szorgalma. 1799-ben a Csoma család úgy döntött, hogy vállalja a 15 éves fiú továbbtanulását. A nagyenyedi híres református kollégiumban 15 évig tanult, mint szolgadiák. A tanárai szinte valamennyien a hun-magyar rokonságot vallották.

A híres utazó Schöfft Ágoston által készített egyetlen hiteles arcképe. Fotó: Wikipedia

A XIX. század eleje a nemzeti romantika korszaka volt. Minden nép kereste származását, rokonságát Európában. Két irányban folytak a kutatások nálunk is. Egyfelől nyelvészeti tekintetben, másfelől a néperedet tudományágában. Ennek alapján határozta el Kőrösi, hogy felkeresi és tisztázza „nemzetünk eredeti lakhelyét, elszármazását". Miközben fejében érlelődött a nagy terv, fizikailag is fel kellett készülnie. 1819. november 23-án indult el, a Vöröstorony-szoroson át elhagyta szülőhazáját. Visszatérését egy-másfél évre tervezte, ehelyett útja több mint 22 évig tartott, és soha többé nem látta szülőföldjét. Vándorlása során közel 12 ezer kilométert tett meg, többnyire gyalog. Természeti és társadalmi körülmények sora nehezítette céljainak elérését. India határához érve belátta, útja Turkesztán irányába európai ember számára vállalhatatlan. Az ebben időben kibontakozó nagyhatalmi érdekellentétek miatt minden külföldiben ügynököt, kémet sejtettek, mely könnyen vezetett az idegen halálához. Útja ismét drámai ponthoz érkezett: hite megrendült, úgy döntött, visszafordul. A szerencsecsillaga azonban segítő kezet nyújtott: 1822. július 16-án találkozott William Moorcroft angol kormánymegbízottal, aki felismerte Kőrösi rendkívüli képességeit, egyedülálló nyelvtudását. Rábeszélte, hogy szenteljen néhány évet a tibeti nyelv tanulmányozásának. Munkájáért a brit kormányzóság szerény javadalmazást is felajánlott. Kőrösi úgy vélte, hogy a tibeti nyelv ismerete elősegíti eredeti célja megvalósítását. 1823 nyarától 1830 őszéig három lámakolostorban élt és kutatott Kőrösi, akit keresztneve folytán Szkander bégnek neveztek ekkor már. Kutatómunkáját Zangla kolostorában kezdte. Segítője, mentora is akadt: egy tudós láma. Viszontagságos időjárási körülmények között, kicsinyke cellájában remeteként élt, olvasott, kutatott. 40 ezer tibeti szót gyűjtött össze és rendezett el. 1831 tavaszán Kalkuttába indult, hogy sajtó alá rendezze két művét. Így 1834-ben jelent meg a Tibeti-Angol-Szótár és a Tibeti nyelvtan. A könyvek címlapján neve alatt fontosnak tartotta közölni magáról: „Siculo-Hungarian of Transylvania" – Erdély székely magyarja.

A Bengáliai Ázsiai Társaság érdemeiért tiszteletbeli tagjává választotta, a Magyar Tudós Társaság (az MTA elődje) pedig levelező tagjává. A tudományos hírnév sem feledtette célkitűzését. 1837-ben Észak-Bengáliába indult, hogy átkelve a Himaláján, Belső-Tibet fővárosának, Lhasszának könyvtárában tanulmányozhassa a féltve őrzött szent könyveket. Ekkor azonban túl kockázatosnak találta ezt a vállalkozást, végül 5 évvel később, 58 éves fejjel szánta el magát. A Himalája előterében haladt, nehéz terepszakaszokon, moszkitórajokon kelt át. Ez lett a veszte, elkapta a halálos kórt, a maláriát. Dardzsilingbe érve belázasodott, 1842. április 11-én földi zarándoklása véget ért.

Kőrösi Csoma Sándor dardzsilingi nyughelye

 

Sírjára a Bengáliai Ázsiai Társaság egy nyolcszögű emlékoszlopot emeltetett, amelynek minden oldalán a méltatás és elismerés szavai olvashatók különböző világnyelveken. Számunkra a legmeghatóbb gondolatok a „legnagyobb magyartól", Gróf Széchenyi Istvántól származnak:

„Távol a hazától alussza örök álmát,
de él minden jobb magyarnak lelkében."

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!