Lengyel-magyar tárlat burgenlandi galériában

– Lengyelország, Magyarország hasonló történelmi trauma. Megszállók jönnek, mennek. Kelet és Nyugat közti ütköző zóna, biztonsági sáv, a mindig végigpusztított limes, az örök ideiglenes gyepű. Alkalmazkodás és túlélés. Közös királyok, fejedelmek, közös hit és közös sors. A mindig poraiból való újjászületés. Szabadság, szerelem és szabadságszeretet – ezzel vezette be Tóth Csaba festőművész Pawel Warchol és Orci József közös tárlatát.

Pawel Warchol és Orci József az ausztriai lengyel-magyar tárlaton. Fotó: Merklin Tímea

Warchol az emberi arcát mutatja meg e közös sorsnak. A szem a lélek tükre, az arc a személyes élet tükre. Mind-egyik arc küzdő arc, csatát vesztett és/vagy nyert arc. Az arcokon kívül fantasztikus fakonstrukciókat is látunk tőle, de témája Auschwitz is, a művész ott él.

Orci József művészete egészen más, férfiasan szemérmes, szűkszavú, költőien látomásos, emlékező művészet. Míg Pawel kibeszéli a sorsot, Orci elhallgatja azt. A csönd dimenziói nyílnak meg képein. Festményei belső ikonok, az ismeretlen, a kitapinthatatlan lélek formái, rajzai meditációk.