Napraforgóból ősrobbanás - Kondor János a képtárban

Dabóczi Dénes természetesen nemcsak művészettörténészként volt jelen, hanem barátként is; ahogy Cebula Anna képtárigazgató mellett Kondora István, Sárvár polgármestere is köszöntötte az alkotót, aki a képzőművészeti színtér mindkét oldalát (a művészét és a szervezőét) jól ismeri; otthonos itt is, ott is. De főleg Sárváron.

Dabóczi Dénes mindenekelőtt a colour locale színeit villantotta föl a képtárban: a szűkebb szülőföld, Sárvár, azon belül is a Saár, Sár – vagy Sári – nevű, máig évszázados hagyományok szabad és falusias levegőjét őrző településrész, meg a Rába és a Nádasdy-vár vonzásáról beszélt. Kondor Jánosnak „tehát volt honnét venni az invenciót. Gyermekkorában az útmutatást rajztanárától, Vörös Ferenctől kapta. Innen már szinte egyenes út vezetett a várpalotai gimnáziumba, ahol Újhelyi Gábor festőművész-tanár emberi, pedagógiai, művészi szempontból egyaránt örökérvényű példát mutatott számára. A szombathelyi tanárképző főiskolán Horváth János és Szurcsik János festőművészek biztatták a továbblépésre, a Képzőművészeti Főiskolán pedig Bráda Tibor és Patay László voltak a mentorai”.

Kondor János műveihez ciklusokon és témákon át vezette el a közönséget a művészettörténész, útkalauznak választva az időt (ahogy a tárlat címe is az időt teszi meg rendezőelvnek): „E nagyobbrészt montázs- vagy montázsszerű kompozíciókon, legyen szó akvarellről, akril- vagy olajképről, a hagyományos tér- és időszemlélet felbomlik. Sajátos alkotói nyelvezetéhez szilárd értékrend társul. Fontos szerepet tulajdonít a rajznak, de műveinek fő erénye a kolorizmus. Invencióit a profán és szakrális világból egyaránt meríti. A keresztény-európai tradíció iránti tiszteletét megőrzi. Festészetében a természetelvűség és az absztrakció megnyugtató egyensúlyban vannak, jól megférnek egymás mellett.” Az absztrakt a 90-es évektől játszik egyre nagyobb szerepet Kondor János pályáján: „A kozmikus jelenségeket idéző, valamint az organikus formák átváltozásait megjelenítő pasztellképeire, organikus absztrakcióira nevezetesen a Bomló formák című sorozatra, a fények, színek tobzódása jellemző (Becsapódás, Kitörés, Vihar). A kiindulási pont általában a természetes valósághű forma, ami a metamorfózis során elvontabb, kontúr nélküli, geometrikus alakzatot vesz fel, s gyakran szinte csak a színek alkotják a kompozíciót. Így lesz a napraforgóból ősrobbanás, mely szín kavalkádjával éppúgy felidézi a virágzó mezőt, mint a gyermekkor színes üveggolyóit; bizonyítva a makro- és mikrokozmosz egylényegűségét.” A mérleg nyelvét a történeti szemlélet, az intellektuális világlátás kiterjesztése tartja egyensúlyban: „Már organikus absztrakcióin kísérletet tesz a végtelenbe nyúló idő és tér megragadására.” Közben az egyes embert is az időben, történelmi kulisszák ragadja meg.

Kondor János szerteágazó időfolyosóit érdemes bejárni a képtár impozáns terében. A művész azt mondja, külön öröm számára, hogy a megnyitóra ilyen sokan eljöttek: kollégák, barátok, érdeklődők.

Ez itt a mi időnk.