Orosz világ a WSSz-ben

„Dosztojevszkij 1876 őszén írta meg ezt a kisregényét egy – a szentpétervári lapokban megjelent – újsághír alapján, amely szerint egy szegény sorsú, fiatal varrólányka levetette magát egy harmadik emeleti ablakból s míg az utcára zuhant, egy szentképet szorongatott a kezében. Ez a tudósítás annyira megrendítette az írót, hogy hatására három hét alatt papírra vetette egyik legkülönösebb elbeszélését, amelyben megpróbálta képzeletben felderíteni e furcsa öngyilkosság előzményeit és indítóokait. Vallomástevő hőséül az általa teremtett legjellegzetesebb jellemtípust választotta: az odúlakót, aki szerinte a legfontosabb ember az egész orosz világban. Egy – korábbi történetvázlatai között már felbukkant – öregedő zálogos figuráját, aki magához vesz egy szelíd teremtésnek látszó árva lányt, hogy békés és nyugodt családi életet biztosítson magának, de mélységes önzéséből fakadó, féltékeny szeretetével előbb lázadásra készteti, majd az említett újsághírből ismert tragédiába kergeti feleségét. A szünet nélkül zajló, mintegy hetvenöt perces előadás mindössze két színész szívbemarkolóan őszinte játékára, valamint néhány agyafúrt módon kitalált és kivitelezett tárgy, illetve bútordarab többfunkciós használatára épül. Jutalomjátéknak beillő alakítás lehetőségét kínálja két kiemelkedő képességű művészünknek”, mondja az előadás ajánlója. A közönség – ahogy a cseh színházi ember, Ivo Krobot szombathelyi rendezései alkalmával megszokhattuk – ismét gazdag háttéranyaggal szolgáló színlapra is számíthat.

A kedd esti fotós próba már majdnem olyan, mint egy előadás, bár a közönség lélegzete kelti majd igazán életre a történetet. Csonka Szilvia és Szabó Tibor egyelőre mintha Csonka Szilviaként és Szabó Tiborként létezne a színpadon, Ivo Krobot és állandó „magyar hangja”, Halász András a játékteret két oldalról lezáró nézőtéren foglal helyet (érdekes, szemben a fotósokkal, akik most mind azonos térfelet választanak). Már szól a zene. Aztán egyszer csak, mintegy észrevétlenül megkezdődik az átváltozás, megkezdődik a játék – életre-halálra. Szünet nincs, mind együtt vagyunk abban az „odúban”, amely - maga az ember? Az ember önmagába zárt világa? A tét éppen az, hogy van-e mód a kitörésre. A premieren kiderül. Érdemes figyelni az apró részletekre.

Szereplők:

A Nő/Csonka Szilvia

A Férfi/Szabó Tibor

Díszlettervező: Jan Konečný

Jelmeztervező: Alice Novotná

Koreográfus: David Strnad

Dramaturg: Duró Győző

Zene: Zdeněk Kluka, Müller Péter

Korrepetítor: Falusi Anikó

Kellék: Jenei Ágnes

Súgó: Balogh Lívia

Rendezőasszisztens/ügyelő: Győrváry Eszter

Nyelvi tanácsadó: Halász András

Rendező: Ivo Krobot