Pindroch Csaba várja a nagy hullámot

- Gyakran jársz Szombathelyen?

- Most vagyok itt negyedik alakalommal, de minden esetben szakmai okból jöttem. Először hat vagy hét évvel a Megy a gőzös című film közönségtalálkozóján, aztán voltam a Boeing Boeing - leszállás Párizsban című produkcióval tavaly a sportházban, egy alkalommal pedig Sárvárról áthoztam az anyósom kocsiját szerelőhöz, de a vissza úton lerobbantam, mert egy gyertya kilazult, ezért emlékezetes maradt a dolog.

- A mostani látogatásod remélhetőleg más okból, de bízom benne, hogy szintén emlékezetes lesz. Itt van a családod is?

- Igen, tavaly voltunk egy sárvári szállodában, ami annyira megtetszett, hogy ismét ott szálltunk meg. Annyira feszített tempóban dolgozok, hogy mindenképpen szerettem volna ezt a négy napot a családommal tölteni, mert ritkán látom őket.

- Hány darabban játszol pillanatnyilag?

- Jelenleg 12-ben, október 20-án pedig megkezdődnek a próbái a Hétköznapi őrültek című előadásnak a Tháliában. Itt a címszerepet alakítom majd.

- A szombathelyi Weöres Sándor Színházban sok az ismerős?

- Persze! Horváth Ákos országos cimborám, Koltai Robi barátomnál pedig már be is jelentkeztem, mert tudtam, hogy itt rendez és játszik, de egyelőre nem tudtam még találkozni vele. Csonka Szilvi is nagyon nagy barátnőm, és nagy tisztelője vagyok a munkásságának, Fekete Linda pedig a feleségem barátnője.

- Hogyan készültél a premierre?

- A műsorvezetésben van gyakorlatom, a feleségemmel gyakran szoktunk vállalni hasonló rendezvényeket, és ha ilyen elegáns környezetben van, mint a Bartók Terem, nem elég csupán elegánsnak lenni. Kell valamiféle vibrálás a két műsorvezető között, aztán egy csipetnyi kell az egymás ugratásából is, tegnap szoktuk még egymást Anettel, mert korábban még nem találkoztunk. Levontam a tegnapi nap tanulságait, nekünk az volt a főpróba. A Bartók Terem egyébként nagyon megtetszett, szeretném is elhozni ide a Mr és Mrs című saját produkciómat, amiben ketten játszunk a feleségemmel.

- Izgultál?

- Persze, az izgulás felelősségtudatot feltételez, hiába vagy jól felkészülve, nem tudhatod, hogy jól fog-e elsülni a dolog, ha pedig nem vagy eléggé felkészülve, azért izgulsz, hogy megúszod-e? Tegnap nagyon izgultam, nem is annyira kint, hanem amikor már bent voltam a színpadon.

Fotó: Zergi Borbála

- Szabó Győző is tagja volt korábban a szombathelyi színháznak, te pedig számtalanszor forgattál vele. Barátok vagytok?

- Óhatatlan a barátság ennyi film után, de ami köztünk van, inkább testvériségnek nevezném, és ez a Szombathelyen született Hujber Ferire is vonatkozik.

- Sikerrel zártad ki a bulvárt az életedből.

- Igen és a bulvár is engem. Nagyon sikeres ez a kölcsönös megnemtámadási szerződés, de nem volt ez mindig így, 7-8 évvel ezelőtt észrevettem, hogy a bulvárral nagyon kell vigyázni. A bulvármagazinokra szükség van, de én nem szeretem, engem nem izgat, hogy mi van bennük és én sem szeretnék benne lenni. Sokan viszont szeretik, sőt a pletykákat én is szeretem és meghallgatom. Egyébként a bulvármagazinok már meg sem keresnek, a szerződéseimet is úgy kötöm, hogy nem vagyok köteles ezeknek a magazinoknak még szakmai interjút se adni.

- Mi történt?

- Álruhában bejött egy fotós az esküvőre és képeket készített, a fotók megjelenéséhez azonban nem járultunk hozzá, ezt még lapzárta előtt jeleztük is a lapnak. A képek másnap megjelentek. Mi pereltünk, és nyertünk. Engem nem kötnek szponzori szerződések, ami miatt meg kellene jelennem olvasott irkafirkákban. Igaz nem is Ferrarival járok, mondjuk nem is bánom. Bizonyos emberek árucikknek tekintik magukat és el is adják magukat jó pénzért. Aki nincs benne a televízióban színészként, azt nagyon sokan nem ismerik. A tévébe pedig kétféleképpen lehet bekerülni: vagy botránnyal, vagy nagyon ritkán teljesítménnyel. Én abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy két nagyon sikeres filmben is játszottam, a Valami Amerika meg a Kontroll miatt én még 10-15 évig benne leszek a köztudatban. De nekem nincs szükségem erre a jelenlétre. Ha ezt választanám, akkor egy csomó dolgot megkaphatnék ingyen, de valójában sokkal többe kerülne az a döntés.

- Filmszínésznek vagy színpadi színésznek tartod magad?

- Nem tudom. Mindkettő más játékot és más koncentrációt igényel, de engem alapvetően filmesnek tartanak, hiszen többen láttak filmben, mint színházban, összesen 37 filmet forgattam életemben. Négy-öt évvel ezelőtt jött egy fiatalabb generáció és úgy érzem, én most parkolópályára kerültem. Tévéjátékokban játszom most is, de nagy mozifilm nem volt már évek óta. Most várom, ahogy a szörfösök mondják, a nagy hullámot, ami talán idővel meg is érkezik.

- Egyszer szinkronizáltál egy orkot a Gyűrűk urában.

- Igen, bár a szinkron nem az én műfajom, a Gyűrűk ura viszont igen, legalább harmincszor láttam, ezért szóltam Csőre Gábornak, aki Frodónak kölcsönözte a hangját, hogy valahogyan intézze el, hogy benne lehessek. Aztán kaptam egy orkot, annál a résznél, amikor a Banyapóknál megtalálják Frodót bebábozódva, kevesebb volt a szövegem, mint az elköszönésem a szinkronrendezőtől, de nagyon élveztem.

- Futsz még?

- Volt egy vállalásom korábban, hogy lefutom a maratont, és ebben hirtelen annyian kezdtek el támogatni, hogy azt vettem észre, puttonyokkal a hátamon készülök a futásra, pedig ezt az embernek magáért kell megtennie. Utólag fel lehet ajánlani valakinek, de az embernek magáért kell futni. Fél évvel ezelőtt a Vivicittá-n lesérültem, azóta nem futottam, most elhoztam a futócipőmet, hogy majd itt nyomom, de ma se mentem futni. Iszonyatosan hiányzik, iszonyatosan vágyom rá, de azt hiszem, nem versenyen fogom lefutni a maratont, hanem elindulok Őrbottyánból ahol lakom, aztán lezavarom ezt a 42 km-t magamért.

- A Forest Gump-ot szeretted?

- Annak idején nem szerettem, de most néha gondolok rá, az a pont érdekes benne, amikor a Tom Hanks megáll, hogy ennyi volt, az a jelenet a legerősebb. Te futsz?

- Nem.

- Ha elkezdenél futni és rákattannál, két-három év múlva odáig tudnál fejlődni, hogy válogatott lehessél, minden előképzettség nélkül. Vannak pillanatok, amiket a művészetet vállaló ember állandóan keres. Ezek a pillanatok kinyújtják az időt és a teret, egy pályán 7-8 ilyen pillanat lehetséges, de ezek olyanok, mint a legtöményebb heroin. A futásban is lehet ilyet érezni, és én ezt már egyszer megkaptam.

- És színpadon volt ilyen pillanat?

Kettő, de ez bárkinek meglehet legalább egyszer az élete során, amikor elönti a nyugalom és azt érzi, hogy amit csinál az jó, úgy jó, ahogy van.