Kékesi Gábor szobrászművész sokszínű világa a Nyitott Térben

„Kicsit úgy vagyunk, mint amikor beérünk egy nagyvárosba, megállunk egy nagy útkereszteződésnél, és mehetünk erre, mehetünk arra. Nagyon sokféle út járható, és most még nem tudjuk megmondani, hogy a mellettem álló fiatal művész, Kékesi Gábor melyik úton fog elindulni", mondta Tóth Csaba festőművész a tárlat megnyitóján, aztán fölsorolt a lehetséges utak közül néhányat, természetesen a kiállított szobrok, plasztikák, rajzok, festmények (!) nyomán. Mint mondta, megmutatkozik itt „az aprólékos megmunkálásra hajlamos" művész ugyanúgy, mint „a nagyvonalú megoldásokkal dolgozó" alkotó. Megjelenik a „minimalista", de tetten érhető a „klasszikus vonzódás" is. Sőt: a modern kísérletezési kedv jelei szintén felfedezhetők. „Az biztos, hogy előbb-utóbb az egyik a többi fölé emelkedik, hiszen minden pályánál ezt látjuk. Hogy melyik, azt ebben a pillanatban még nem lehet tudni."

Tóth Csaba mindenesetre összeszámolt a tárlaton hét olyan szobrot, amely lovat ábrázol – és hét olyat, amely baglyot formáz. Mint mondta, a kiállítás akár a „Hét ló és hét bagoly" címet is kaphatta volna. („Vagy fordítva: Hét bagoly és hét ló.") A ló-motívum Tóth Csaba szerint nyilvánvalóan a magyar nemzeti hagyományokhoz vezet vissza, valamint utat talál például Kő Pálhoz, aki „a lóábrázolások terén igazán markáns nyomot hagyott, hiszen a Gellért-hegy oldalán van egy gyönyörű lovas szobra a mesternek".

A Kékesi Gábornál fölbukkanó lóábrázolások egyébként Tóth Csaba meglátása szerint több művészettörténeti korszakhoz is köthetők. Ami pedig a közmegegyezés szerint mindig bölcs, viszont titokzatos és visszahúzódó baglyokat illeti: a tárlatot megnyitó képzőművész-kolléga szerint ezek a titokzatosságot sugárzó baglyok minden bizonnyal az alkotóról is elmondanak valamit. Sok más mellett például az a tény is Kékesi Gábor „titokzatosságához" tartozik, hogy „különös, sőt: kicsit nehezen érthető módon egyszerre vonzódik a plasztikához és a festészethez".

Tóth Csaba egyik kedvence egyébként a tárlaton „ez az állatkoponya alapján készült, nagyon szépen, nagyon tisztán átgondolt plasztikai formákkal megoldott alkotás, amelyik a 20. századi szobrászatot megújító Henry Moore gondolkodásmódjához közelít".

Összefoglalásként pedig elismételte nyitógondolatát, miszerint „most ne keressük azt az egy és karakteres Kékesi Gábor-világot, amelynek darabjai a felismerés erejével hatnak: igen, ő az. Itt egy kereső embert látunk, mozgásban – és ilyesmivel ritkán találkozik a kiállításokra járó közönség".

Kékesi Gábor szobrászművész kiállítása január 3-áig tart nyitva a Répce Galériában. A megnyitón szokás szerint a Móra Ferenc Általános Iskola és Alapfokú Művészetoktatási Intézmény diákjai léptek föl.

A Kékesi Gábor-kiállítást az Előtérben most is egy répcelaki kisdiák, nevezetesen a 2. b osztályos Élő Karina Patrícia alkotásaiból válogatott tárlat kíséri. Íme, jönnek az újabb, ifjú útkeresők. Karina Patrícia Molnárné Szabó Ernesztina pedagógusi figyelme mellett készült föl a bemutatkozásra.