Nem kell szívni, adnak vért

Az „itt és most” nehéz műfaj, mert nem fordul a múltba, nem bújik emlékek mögé, nem takarózik a tapasztalatokkal, és nem tár kétségeket a jövő felé, nem aggodalmaskodik valami miatt, ami lehet, hogy sosem jön el. Az „itt és most” azt jelenti, a jelenben vagyunk. Nem könnyű jelen lenni, hogy jelenlétünk legyen a forrpont, ahol állunk a tér-időben, mikor a tisztázás lehetősége nyílik éppen, mikor magunkkal szembenézünk.

A Vámpírság című film szereplői: az ősz hajú édesanya és a fia, aki a forgatókönyv szerint éhes maradt, mert a családos ember vérét nem tudta kiszívni. A poén: palackokban civilek hoznak vért
Fotó: Szendi Péter

Új filmek készültek a Zsirai Fogyatékosok Otthonában. 2009-ben kezdték el azt a programot, hogy sérült embertársaink kamerával a kezükben meséljenek arról, hogy látják, hogy élik meg a világot, milyen az ő valóságuk. Akik megszerették a filmezést, és művelik, sokat fejlődtek az évek során, többen már nem csak próbálgatják, hanem nagyon sikeresen, művészi szinten ki is tudják fejezni érzéseiket, gondolataikat a mozgókép által. Megdöbbentően, elgondolkodtatóan vagy akár szórakoztató módon tudnak megnyilvánulni „itt és most” – egyenként és együtt is, sok szinten, sokféleképpen. Őszintén. Ez a kinyílás az, ami feltétlenül meglepi és megérinti az embert.

A Zsirai Fogyatékosok Otthona és a Magyar Speciális Művészeti Műhely 2015-ben is meghívta a filmes csapatokat egy kétnapos találkozóra. Érkeztek filmesek Tatabányáról, Budapestről, Tordasról, Ágfalváról, Peresznyéről, és természetesen képviseltették magukat filmekkel a házigazda zsiraiak is. Április 14-15-én a zsirai otthonban készültek el a filmes ötletek, elképzelések forgatókönyvei, azok alapján pedig a párperces rövidfilmek. A szakmai zsűriben Halmy György filmrendező, Sodics Péter grafikus és Szendi Péter, a Vas Népe fotóriportere foglalt helyet. Értékelésük szerint a bemutatott alkotások legalább fele mondandójában és technikájában is érett mű, közülük az első három részt vehet majd az „Álmodtam egyet...” című VII. Zsirai Speciális Filmszemlén. A találkozón az egyetlen Vas megyei csapat Peresznyéből jött, két filmmel indultak, mindkettőt Kiss Ferenc és Szalai István készítette. Az „Ajtókon át” című alkotás a tolókocsival való közlekedés nehézségeit mutatta, de az ajtót szimbólumként használták. Míg nekünk, nézőknek az ajtó nyitást jelent, mozgássérült hősünknek leküzdeni való akadályt: nagy erőfeszítés a kilincseket megfogni, lenyomni, és átjutni egy-egy ajtón. Az „Ajtók” című rövidfilmben egy fiatalember némi alkoholizálás után felébred, és a kemény, hideg vasajtón át elindul egy új világba. Belépve egy meleghatású faajtón, kiderül, az egy színpadra nyílik, ahol ő meghajol. (A taps bennünk szól.)

Lilinek hívják azt a holland süketnémától kapott bábot, amelyet egy ember a kezére húz, és elindul vele az intézetben, bemutatkozik mindenkinek, és megkérdezi: „És Te ki vagy?” A báb biztonságot jelent, hiszen önmagunk egyes szám első személyét így harmadik személybe tehetjük át, innen könnyebb kérdezni
Fotó: Szendi Péter

A harmadik helyezett „Vámpírság” című film készítői, Hajas Gábor, Jenesei Ágnes, Molnár Gergely Budapestről érkeztek. Éjszakai sikoly, sötét utcajelenet, hazatér a vámpír ősz hajú édesanyjához, és közli, hogy éhes maradt, nem tudta kiszívni áldozata vérét, mert „családja volt”. Az anya pezsgőtablettát ad a fiának. Fehér zászlót lobogtatva jön valaki, aki a civil szervezetek nevében megkéri a vámpírokat, ne szívják már tovább a vérüket. Inkább hoztak vért, lehet még választani is, íme: a tartályokon látjuk az A, B, 0 vércsoportok jelzéseit.

A második díjas művet az ágfalvai csapat hozta létre „És Te ki vagy?” címmel. Lilinek hívják azt a holland süketnémától kapott bábot, amelyet egy ember a kezére húz, és elindul vele az intézetben, bemutatkozik mindenkinek, és megkérdezi: „És Te ki vagy?” (A báb biztonságot jelent, hiszen önmagunk egyes szám első személyét így harmadik személybe tehetjük át, innen könnyebb kérdezni.) A báb halad, majd az intézet udvarán odamegy az egyik stációhoz, ahol Jézus összerogy a kereszttel, tőle is megkérdezi: „És Te ki vagy?” A legbátrabb dolog azonban az, hogy a végén saját magának is fel meri tenni ugyanezt a kérdést.Az első a zsirai Kabelács Károly „Szenvedély” című filmje lett, amelyben az alkotó fiatalember saját élményeit dolgozza fel. A filmben megjelenik a kaparós sorsjegy iránti szenvedély, a cigaretta, az alkohol, a kábítószer. A színen egy ember és egy sötét alak küzd táncolva mályvaszínű megvilágításban, mindkettő csuhás. Győz a testet öltött szenvedély, meghal a színpadi én. De a valóságos ember él, filmet készít Zsirán – „itt és most” –, akár ez is lehet egy szenvedély.