Semmi sem olyan, mint előtte volt

A reményteljes folytatásba beleértve a Saul fia Oscar-díját is. És lám: hétfőre virradóra Nemes Jeles László Cannes-i nagydíjas filmje bebocsáttatást nyert az „Oscar előszobájába”: a legjobb idegennyelvű film kategóriájában elnyerte a Golden Globe-ot.

A rokonszenves rendező minden alkalommal elmondja, hogy számára az egyes ember, az emberi arc fölmutatása volt a legfontosabb. A főszereplő Sault – Röhrig Gézát – követve kerül bele a néző abba a nehezen megnevezhető rettenetbe, amely lényege szerint személyiségüktől megfosztott embertárgyakat csinál az emberből. Mondhatnánk azt is, ha nem tartanánk a pátosztól, hogy a Saul fia az embernek azt a méltóságát adja vissza, amit a holokauszt vett el, bizonyos szempontból végérvényesen. Egyetemes, mitológiai témáról van szó: Saul pontosan úgy viselkedik, mint Szophoklész rendíthetetlen hősnője, Antigoné, aki nem hajt fejet az emberi (tehát átmeneti) törvény előtt, és ragaszkodik ahhoz az isteni rendelkezéshez, hogy az embert tisztességgel el kell temetni. A fiát felfedező Saul ezt az isteni törvényt teljesíti be. A címszereplő testként-tárgyként van jelen, Saul által lesz újra emberré. Volt a múlt nyáron egy este, amikor két rendező, apa és fia összetalálkozott Szombathelyen.