A Mariska ezt sugallja magának: Törőcsik Mari a Jóisten tenyerén

Alighanem mégis (csak azért is) igazat kell adni Mallarménak, amikor azt állítja: minden a világon azért van, hogy könyvben érje el célját. A Jóisten tenyerén című Szenkovits-kötet van most a tenyerünkben – és milyen jó kézbe venni. A címlapon a címszereplő, Törőcsik Mari, a nemzet színésze – és akkor, ahogy ennyi tényleg elég is. Díjainak, elismeréseinek fölsorolására nem volna elég ez a tenyérnyi hely. (A virtuális tér persze más.) De mégsem a helyhiány az oka, hogy eltekintünk a díjak-elismerések fölsorolásától. Hanem inkább az, hogy Törőcsik Mari neve – így, ahogy van, védjegy: brand és márkanév.

Fotó: Bögöti Márta

A Brand megint más: a Nemzeti Színház Ibsen-előadása Zsótér-rendezésben, benne Törőcsik Mari partnere Trill Zsolt. Tessék csak föllapozni a keménytáblás Szenkovits-kötetet, amelynek finom eleganciája és egyszerűsége – a pasztellben pompázó Benkő Sándor-címlapfotó Velemben készült – máris a csodálatos főszereplőt jellemzi. Törőcsik Mari azt tartja, hogy nem kell túlkomplikálni a dolgokat: „(...) szeretem, ha valami egyszerű, tiszta. Írás közben legyen az agyában, hogy a Mariska ezt sugallja magának!" Van ennél nagyobb, becsesebb ajándék? Szenkovits Péter újságíróként nyilván pontosan tudja, hogy nincsen. Az új kötetben az elmúlt évtizedből válogatott írásait gyűjtötte össze: Törőcsik Marival készített interjúkat, más reflexiókat; az érték föltétlen, rajongó elismerése és a körültekintő fölkészültség nevében. A reflexió és a rögzítés: ez a lényeg. Ettől nem szabad, nem lehet eltekintenünk. Ha ez nincs, semmi nincs – akkor sem, ha mostanában néha mást mutat a látszat. Ezért fontos, hogy igazi örömünneppé változott A Jóisten tenyerén című könyv bemutatója a Nyugat-magyarországi Egyetemen.

Nem lehet kihagyni, hogy tényleg a Jóisten tenyerén érezhette magát mindenki, aki ott volt. Aki nem, az sajnálhatja – viszont bármikor kézbe veheti a könyvet, amelyhez bónuszként gazdag „kép-tár" is tartozik: az 1990 és 2015 között készült felvételeket egytől egyig Benkő Sándor jegyzi. Így ér körbe ez a végtelen történet, amelynek újabb epizódja, hogy a konferenciaterem szűknek bizonyult az alkalomra: a Törőcsik Mari nevű csoda jött, látott és győzött, mint mindig. (Legutóbb a 80. születésnapja alkalmából megrendezett szombathelyi mozis ünnepen.) És mesélt, mesélt, mesélt. Lényéből ma is az a természetes báj sugárzik, mint a világraszóló Körhintából. Ennél az egyszerűségnél nincs is komplikáltabb valami. Cannes-ban és Velemben, Budapesten és Szombathelyen. Ahogy a kötet Maár Gyulától kölcsönzött mottója mondja: „Persze hogy színház, de ez az életed." A megszólítás címzettje természetesen Törőcsik Mari, de az értelmezés olyan titokzatos folyamat, hogy akinek inge – bátran magára veheti.

Törőcsik Mari a máig szédítő, gyönyörű  forgásban lévő Körhintával robbant be a köztudatba, az új Szenkovits Péter-kötet záróírása a Nemzeti Színház Galilei élete-előadását idézi: Törőcsik Mari partnere szintén Trill Zsolt, szintén Zsótér-rendezésben. A Föld forog, csak azért is.