Sose voltam vasutas - Megszállott modellezők és tágra nyílt szemek a terepasztaloknál

Az idén kicsit korábban állnak ki a szombathelyi modellezők a nyilvánosság elé, mint ahogy azt a korábbi években megszokhattuk, változott az évi rendes bemutató  helyszíne is. És bár azon lehet sajnálkozni, hogy mivé lett, hogyan szűnt meg művelődési központként létezni az MMIK - ahonnan a kiállítás is kiszorult -, a WS Színház aulája jól áll a vasútmodellezőknek, akik három napra beköltöztek ide. Jó a tér, jók a fények, elegáns és barátságos a környezet - az üvegfalon túl ott az udvar, ahol el is lehet üldögélni. Minderről Nacsa Zoltán egyesületi elnökkel váltunk szót, akit pénteken délután alig találunk meg az érdeklődők tömegében. Azt mondja, valóban szinte szokatlanul nagy az érdeklődés: az első nap nem szokott ilyen erős lenni, a korábbi években ez volt inkább a bemelegítés.

A jelenleg 22 taggal - köztük öten egyetemisták - működő  egyesület 1993-ban jött létre, székhelye most is az MMIK, ahol hetente kétszer találkoznak. Az évek múlásával a "tizenéves gyerekekből harmincas, negyvenes (stb.) gyerekek lettek, ennyi változott". Kizárólag fiúk, férfiak tartoznak az egyesülethez  - de ha közös kirándulásról van szó, természetesen jönnek a barátnők, feleségek is. "Sose voltam vasutas", mondja Nacsa Zoltán, aki szerint a modellezéshez semmi más nem kell, csak megszállottság. Legutóbb Oberwartban vettek részt nemzetközi találkozón: "Napokig el tudunk játszani." Őt magát főleg a terepépítés érdekli. A modellezéshez a megszállottságon kívül már csak egyvalami kell: egy csapat. Mert "mindenki mást szeret, máshoz ért jobban." Bonyolult, szép játék ez, amelynek soha nincs vége. A színházi aulában kiállított - konténerből előkerülő -  asztaloknak az összeállítása sem volt egyszerű.

De megérte. Elnézve az anyukák, apukák, nagymamák mellett ágaskodó, vagy éppen magasba emelt - hogy mindent jól lássanak - gyerekeket, a működő vasútmodelleknél nagyobb varázslat nincs is. Itt egyszerre gyorsul föl és lassul le az idő. Ami a hétköznapi valóságban egy óra, az modellmértékkel mérve negyedóra (így működik például a kőszegi vasútminiatúra). És akkor tulajdonképpen nem három napig tart a szombathelyi bemutató sem, hanem jóval tovább. Közben meg titokban oda utazunk, ahova csak szeretnénk.