Kultúra

2017.06.18. 08:23

Fényérzékeny éjszaka – Tele voltak élettel a szombathelyi múzeumok

Szombathely – A megyeszékhely négy helyszínen kínált kalandokat a Múzeumok Éjszakájára látogatóknak. Csatlakoztunk tárlatvezetéshez és benéztünk a levéltár rejtett zugaiba is.

Tóth Kata

Bőséges kínálattal készültek a megyeszékhely most már hagyományosan népszerű helyszínei a múzeumok éjszakájára. A keresletre, vagyis a fogadtatásra sem lehetett panasz: előfordult sorbanállás a tárlatvezetéseknél, kis tülekedés a volt vármegyei börtön kínzókamrájában, és időben kellett érkeznie annak, aki a Szombathelyi Törvényszék fiktív pereinek tárgyalásaira akart bejutni. Felnőtt és gyerek is talált a szívének kedves előadást, foglalkozást – volt, aki alaposan átböngészte otthon a programfüzetet, úgy érkezett beszélgetésekre vagy virtuális sétákra, de azok sem csalódtak, akik hagyták magukat sodortatni az eseményekkel. Mindenhonnan szembejött a fényírás vagy fotózás, a képalkotás témája, annak múltja és jelene – nem hiába. A szombathelyi múzeumokban látható Fényérzék kiállítássorozatra épültek az idei Múzeum Éjszakája első hétvégéjének eseményei Szombathelyen.

Ünneprontás azt emlegetni, hogy a legjobb napjaikon feleannyi látogatót sem fogadnak a Múzeumok Éjszakája programba bekapcsolódó intézmények, mint szombaton este, mégis ez a helyzet. Igaz, nem lehet mindennap Réz András filmesztétával közösen bölcselkedni a szelfibot hosszáról és Bartis Attila író sem fordul meg gyakran a megyeszékhelyen, hogy a fiók mélyén lappangó fotográfiáiról beszéljen. Büntetőtárgyalásokra sem juthatunk be csak úgy, virtuális sétát sem tehetünk Savaria romjai között és deresre sem húznak bennünket a levéltár udvarán. Amúgy meg, éjszaka minden más, hát még a Múzeumok Éjszakáján. És nemcsak éjszaka, már este is: bátrabban fogalmazott és a megszokottnál szókimondóbb volt Gálig Zoltán művészettörténész és T. Takács Tibor képzőművész, akik a Fényérzék – Fotó/Szintézis kiállítás rendhagyó tárlatvezetésére vállalkoztak 18 órakor a képtárban. Nyomukban a látogatók is felbátorodva mondtak véleményt a fotókról – a beszélgetések nyomán így lett egyik-másik alkotás a leggyengébből a legjobb. A képek hangulatához illő zenéről Peltzer Géza gondoskodott tangóharmonikáján játszva.

Vádiratot vehettek kézbe a Múzeumi – lánykori nevén Szombathelyi – Törvényszék fiktív perének nézői. A dr. Nárai József vezette bírói tanács meghallgatta a vádlottat, a sértettet és a tanúkat is. Azzal vádolták Sompolyogi-Mosolyogit, hogy több internetes hírportálnak elektronikus úton elküldött egy hamisított videofelvételt, amelyen az látszik, hogy az Andorra-Magyarország futballmérkőzést Cicamica nevű sértett az andorrai táborban szurkolta végig.  A szórakoztató büntetőtárgyalás sokakat vonzott a konferenciaterembe.

– Itt ül velem szemben 100 százalék fotográfus, a világon van belőletek 5 milliárd, ennyi kütyüt sikerült eddig értékesíteni, amivel lehet fényképezni – így sokkolt Réz András, aki bevallotta, egyre nehezebben tud a művészetről beszélni, hisz „Ma attól műalkotás valami, hogy ott lóg a falon.” Ha pedig van egy végtelen hosszúságú szelfibotunk, mondta, bármerre fordulunk, mindig saját magunkat fogjuk látni. És hogy mire használjuk a fotográfiát? Készman József művészettörténésszel, beszélgetőtársával egyetértettek: manapság nem a keresőben lévő külső objektumra, hanem saját magunkra vagyunk kíváncsiak – egocentrikus világkép teljesedik ki, amelyben képeket sugárzunk magunkról.

Az idei volt a harmadik év, hogy végiglátogatták azokat a helyeket, amelyek Savaria romjaiból láthatóak ma és azokat is, amelyek nem láthatók, mert például ház áll rajtuk, tudtuk meg Sosztarits Ottó régésztől. Először virtuálisan ment végig az útvonalon egy csapatnyi érdeklődővel, aztán az Iseum fogadóépületétől indultak háromnegyed órás sétára. A savariai Iseum templomának makettjét készíthették el és agyagozhattak is a gyerekek – Udvardi Balázs restaurátor volt a segítségükre az Iseumban, ahová ugyancsak sokan betértek a Múzumok Éjszakáján.

– Nincs bárdom, ellopták, nem tudok már lefejezni senkit – panaszolta a hóhér az egykori vármegyei börtön pincéjében. Szívesen akasztott viszont és a vállalkozó kedvűeket deresre húzta és megbotozta az udvaron. A levéltár számos egyéb programot kínált: előadásokat például a fotózás történetével kapcsolatban. Dr. Melega Miklós igazgató elárulta, raktáraikba év közben az ott dolgozókon kívül senki nem mehet be – a tegnapi éjszaka rendkívüli alkalom volt: féltve őrzött iratokat mutattak meg, látványos, értékes, izgalmas dokumentumokat, például pergamenokleveleket, nemesi címeres leveleket, leszármazási táblákat.

Manuális fotóeljárás – így nevezte Tóth Kálmán múzeumpedagógus a technikát, amellyel dolgozott a Savaria múzeumban. Egy nagy fehér lap elé állított párokat, teljes családokat, megvilágította őket, körberajzolták az alakokat, aztán aki akarta, kiszínezhette az alakokat és hazavihette az alkotását. Dankovics Róbert muzeológus ottjártunkkor preparált madarakat mutatott Kislaki Lorettának: ez itt a gyöngybagoly, a meggyvágó, a héja, a vörösbegy, ez meg a tengelic. A kislány szívesen vett részt madár-, tojás- és fészek- és hangfelismerésben. Nem csak gyerekeknek kínált foglalkozásokat a múzeum – sokakat vonzottak a tárlatvezetések, a camera obscura és előhívó kísérletek és minden szék foglalt volt, amikor Kelbert Krisztina történész Bartis Attila íróval beszélgetett.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!