Ez itt magyar föld és az is marad! - nemzeti összetartozás napja Szentpéterfán

A Pinka menti "communitas fidelissima" címmel rendelkező települések lakói körében különös hangsúlya van Trianon emlegetésének. Szentpéterfán a nemzeti összetartozás napjára való megemlékezés a sűrített pünkösdi programok közepette is elmaradhatatlan. A „Nagy Magyarország keresztre feszítésének napja” – 1920 . június 4. megrendítő, bénító hatása sugárzott a Szent Mihály Szekere Vándorszínház művészeinek Szentpéterfa kultúrházában tartott előadásából. A közönség szinte lélegzetvisszafojtva figyelte a prózában, versben, zongoraművekben megjelenített, több helyütt elkeseredést, letargiát, másutt dacot, keménységet, vagy éppen reménységet sugárzó kortárs zeneszerzők, költők, írók gondolatait, érzelmeit, a magyarság akkori lelkivilágát. Szinte kézzel foghatóvá vált az elcsatolt Délvidék, Erdély, Kárpátalja, Felvidék magyarjainak, székelynek, tótnak a keserűsége a Bartók Béla, Kodály Zoltán, Weiner Leó zenéivel aláfestett Reményik Sándor, Babits Mihály, Juhász Gyula, Csóri Sándor és sok más kortárs szerzőktől származó idézetekből.

Vörös Elma Dóra zongoraművésznek, és Valter Ferencnek, a Magyar Állami Operaház magánénekesének előadói estje Szentpéterfán azt is eszébe juttatta a hallgatóságnak, hogy horvátok lakta településük akkori lakói mekkora súllyal, milyen elhatározással voltak képesek szembemenni a békediktátummal és a magyar országhatár vonalát nyugat felé eltolni.

"Ez itt magyar föld és az is marad, /Tiporják bár most idegen hadak, / Csaba mondája új erőre kél, /

Segít a vihar és segít a szél, /Segít a tűz, a víz, a csillagok, /S mi nem leszünk mások, csak magyarok!"

(Kárpáti Piroska: Üzenet Erdélyből)

László Antal