A pótolhatatlan: a celli Soltis színház 35. születésnapján

Fotók: Gyuricza Imre

A kamaraszínház homlokzatának megújítása a múlt év fontos eseménye volt nemcsak a társulat, hanem a város életében is. Az önkormányzat jelentős mértékben hozzájárult az átalakításhoz, a pénzbeli támogatáson túl már azzal is, hogy a színház rendelkezésére bocsátotta a volt mozi épületét. Az ünnepségen Söptei Józsefné alpolgármester – aki magánemberként ugyancsak pótolhatatlan támogatója a színháznak – adta át Nagy Gábornak, a társulat alapítójának és máig vezetőjének a celli képviselő-testület elismerő oklevelét. Az alpolgármester köszöntőjében hangsúlyozta: a város 2001-ben örömmel fogadta be a Sitkéről elköltözni kényszerülő társulatot, amely már Celldömölkön vette fel autóbalesetben elhunyt művészeti vezetője, Soltis Lajos vajdasági színész-rendező nevét. Söptei Józsefné kiemelte: a társulat része a város életének, az elmúlt majdnem másfél évtizedben közönséget nevelt, valamint sok fiatalt is a színház elkötelezettjévé tett.

A falusi színkörként indult Soltis színház ma már a magyarországi alternatív szcéna fontos szereplője. Az elmúlt 35 évben többször újjászületett a társulat, amely mostanában a színistúdió működtetésén és az előadások létrehozásán túl a drámapedagógia felé vette az irányt. A rendkívüli és nyilvános társulati ülésen nem csak a támogatókat köszöntötték: B. Péter Pál, a színház művészeti vezetője (plusz színésze, rendezője, drámapedagógusa), valamint Bruckner Roland színész (plusz világosító, díszletező, kellékes, sofőr stb., stb.) megkapták a Soltis színház pótolhatatlan munkatársának járó címet. A társulat jubiláló színészei ajándékot kaptak. Meglepetésre Nagy Gábort szintén fölköszöntötték a kollégái: a társulat vezetője 35 éve tartja egy egyben a színházat.

A születésnapon a megye, a város, a Nemzeti Művelődési Intézet képviselői mellett sok régi színkörös is koccintott a társulat egészségére. A Herczeg Tamás színművész által vezetett budapesti  HoppArt Klub  pedig fantasztikus koncertet hozott ajándékba. Mi mással kezdték volna, ha nem azzal a Gloria Gaynor-számmal, hogy „túlélem én”. Herczeg Tamás szintén a Sitkei Színkörben kezdte: ő volt például az ezredfordulós Tóték-előadás Postása, Soltis Lajos-rendezésben.