Öreg autó nem vén autó

A Skoda kvasinyi üzeméből először 1955-ben gördült ki 440-es kódszámmal ellátott autó. Akkoriban ez a modell a Spartak elnevezést kapta, ám leginkább négynegyvenesként" maradt meg a köztudatban. Rá két évre bővült a csehszlovák gyár kínálata, mikor is megjelent a Skoda 445-ös. A szintén Spartakra keresztelt autót nagyobb motorral látták el. Ebből a szériából készült 2+2 üléses nyitott autó is, 450-es kódjellel. Ez a sportos roadster olyannyira népszerű lett, hogy az igények meghaladták a gyártósor kapacitását. Majd 1959-ben minden Skoda új csavarrugós első futóművet, illetve lengéscsillapítót kapott és új modellként dobták őket piacra. Lényegében megegyeztek az elődjeikkel, ám marketingfogásként új nevet kaptak. Az új 440-es lett a Skoda Octavia, a 445-ös az Octavia Super, a 450-est pedig Fe-liciára keresztelték.

1961-ben ráncfelvarráson esett át az Octavia-Felicia páros: ugyanis ekkortól látták el ezen modellek hátulját úgynevezett fecskefarokkal, illetve egyszerűbb, olcsóbban előállítható hűtőráccsal.

Horváth Roland Skoda Octaviája tavaly lépett az ötödik X-be, ám mindez nem nagyon látszik a folyamatosan karban tartott autón. Fotó: Benkő Sándor

És igazából meg is érkeztünk ahhoz a szombathelyi Octaviához, amely évek óta Horváth Roland tulajdonában van. De hogy is jutott ehhez a ritkaságszámba menő verdához? Roland egy felettébb érdekes sztorit mesélt el ezzel kapcsolatban:

- Egy sárvári kert rendezésekor figyeltem fel a családi ház melletti melléképületben álló autóra. Tizenhat éves korom óta ilyen autót szerettem volna, és mikor megláttam, azonnal megtetszett. Arról nem is beszélve, hogy kezdettől fogva láttam fantáziát a felújítására és volt hozzá rengeteg alkatrészem. Így talán nem árulok el nagy titkot azzal, hogy rögtön érdeklődni kezdtem az idősebb hölgynél, hogy miképp kaphatnám meg a négykerekűt. Több mint tíz évig állt a pajtában, egy ideig nem is volt eladó. A kerti munkák végeztével azt mondtam a hölgynek, hogy én gyémántban kérem a fizetésem, és rámutattam az autóra. Hosszabb győzködés után végül azt mondta, hogy ha ki tudjuk hozni a sufniból, akkor vihetjük. Ez a mutatvány nem volt túl egyszerű, hiszen a melléképület lényegében az autó köré épült. Az ajtón épphogy kifért, pár centi volt mindkét oldalon szabadon. Ráadásul két kőrisfát is ki kellett vágni, hogy az autó kiférjen - meséli kocsija történetét Roland.

Az autó nem volt túl rossz állapotban, hiszen fedett helyen állt, viszont új gumik, akkumulátor és egy kétnapos tisztítás ráfért.

- Tizennyolc éve nem volt beindítva, pókháló és rozsda lepte, illetve kisebb horpadások jelezték, hogy nem úgy bántak vele, mint ahogy azt egy ilyen autó megérdemli.

Roland azt is elárulta, hogy nagyjából fél év kellett hozzá, hogy a verda elnyerje mai küllemét, újra kellett kárpitozni, és átnézetni az egész motort, elektronikát.

Mikor az autó Rolandhoz került, még csak kilencezer kilométert mutatott a számláló. Azóta viszont alaposan meg lett járatva. Sőt a négy évvel ezelőtti bemutatása óta jócskán átalakult az autó: teljes motorfelújításon esett át, majd komplett szélvédőcserén és centírozáson ment keresztül az Octavia.

- Folyamatos karbantartást igényel, mert mindig merül fel valami probléma - tette hozzá a büszke tulajdonos.

Az autó az ötvenes-hatvanas évek formai remekműve. Így nem csoda, hogy Rolandot többször leszólítják az autósok, és a piros lámpánál kérdezgetik az autóról.

Mi az interjú végén arra voltunk kíváncsiak, hogy ennyi együtt töltött év után mit üzen azoknak, akik szintén idős autó vásárlására adják a fejüket. A válasz tömör, de lényegre törő:

- Elsősorban óriási kitartást, türelmet, sok-sok ráfordított időt és nem utolsó sorban kellemes időtöltést kívánok.

Mikor nincs megállás

1962-ben két lengyel autóversenyző (Wachowski és Zelinski) egy Skoda Octavia Superrel 5000 kilométer megállás nélküli lefutására vállalkozott a wroclavi országúton. A sorozatgyártmányú autóval sikerült a távot teljesíteniük. Ellentétben Roland autója szinte évtizedeken át nem futott ennyi kilométert.