Kétszáz éve született a kőszegi operaénekes

Ugyan apja papnak taníttatta, ám basszus énekhangja csakhamar a művészet felé terelte a pályáját. Számos darabban alkotott maradandót, és a legnagyobb művészi teljesítménye saját bevallása szerint Tiborc volt a Bánk bánból. A szerepben édesapjához hasonlóan maszkírozta magát, aki az előadást látva bocsátott meg fiának, hogy nem az őáltala kijelölt életutat választotta.

Kelemen Attila

Kőszeghy Károly kétszáz éve, 1820. november 17-én született Kőszegen. Édesapja, Purth István evangélikus kántortanító volt, és a fiát is papnak taníttatta. Elemi iskolai tanulmányait Kőszegen végezte, majd a soproni Líceumba iratkozott be. A teológiai oklevelét is ott szerezte meg.

Éppen lelkészi felavatása előtt állt, amikor teológiai tanulmányainak folytatására Bécsbe ment. Ott megismerkedett Mayer Karolinával, aki a bécsi opera ünnepelt művésznője volt. Ő volt az, aki bemutatta Weinkopf híres énektanárnak, aki az oltár előtt zsoltárt éneklő fiatal pap hatalmas basszusát meghallva nem tétovázott, a színpadi világba invitálta. A művészetért rajongó ifjú elfogadta a meghívást, különösen annak fényében, hogy Weinkopf magára vállalta a tehetséges ifjú kiképeztetését.

Kőszeghy a bécsi konzervatóriumot kitűnő eredménynyel végezte el, és Bartay Endre, a Nemzeti Színház akkori igazgatója nyomban szerződtette. Ezzel kezdődött meg kiváló énekművészete, melynek híre egész Európában elterjedt.

Pályafutása során összesen 152 szerepe volt, és több operában két szerepet is énekelt. 45 éven át volt a Nemzeti Színház és a Magyar Királyi Opera első basszus magánénekművésze. Harminc éven át énekelt a budapesti Eskü téri templomban. 1887 márciusában már 45 éve színészkedett, és április 18-án volt a búcsúelő adása a Fekete domino című operában. A gálaelőadáson Gil Perez szerepét játszotta.

Arra a kérdésre, hogy melyik volt a legnagyobb művészi teljesítménye, Tiborcot nevezte meg a Bánk bánból: „Édesatyám rossz néven vette, hogy a művészethez való hajlamom miatt nem a papi pályát választottam. Sikereimről hallva végre Pestre jött, mely alkalommal hozzá hasonlóan maszkíroztam magam. Játékom és énekem annyira megragadta őt, hogy nyakamba borult és zokogva rebegte: »Megbocsátok, fiam, mert művész lett belőled.«

Ez volt a legnagyobb diadalmam, mert meghódítottam édesatyámat.” 1891-ben, 71 évesen hunyt el az énekművészet vasi születésű, kőszegi kötődésű kiválósága.

Kiemelt képünkön: Kőszeghy Károly Pollák Zsigmond metszetén