A Homokfenevad ugrásra kész

Bizonyos Brenner József doktor úr – és csodálatos hasonmása: Csáth Géza író – például nagyon jól ismerte ezt a sötét és nem tágító árnyékot.

Fotó: Unger Tamás

A Homokembert, aki szombat esténként biztosan megérkezik. Pedig otthon, a családi körben minden csupa béke, csupa kedvesség, csupa biztonság: „Apa azt mondta, amikor mutattuk neki, hogy az a kancsó árnyéka. S ha a kancsót elvette, valóban eltűnt a Homokember is. De mégse árnyék az, hanem a Homokember. Olyan, mint egy bagoly, és éppen mintha apa ágyának peremén ülne. Borzasztó ránézni, mert hatalmas, félelmes és csúnya ő. S olyankor a fülünkre húzzuk ám a takaróinkat. Csak néha hajtjuk le a paplan csücskét, és azon át egy pillanatra még kinézünk. A Homokember még mindig ott áll, mozdulatlanul.” Ez az ártatlanul sütkérező, titokban talán oroszlánlelkű macska mit se tud róla, hogy a Homokfenevad ott áll fölötte, vészjóslón, feketén és mozdulatlanul. Ha a macska megfordulna, eltűnne a Homokfenevad is. Vagy mégsem? A félelem, a szorongás bennünk van, a tűzzel játszik, aki megpróbálja fölébreszteni és előcsalogatni.