Molnár Zoltán: a magyar csapat fantasztikusan szerepelt Londonban

Molnár Zoltán, a MOB főtitkára immár a negyedik nyári olimpián vezette a magyar küldöttséget. Ahogy a többség, ő is öt arannyal kalkulált, azt mindig hangsúlyozta, a magyar sportban annál lényegesen több van, mint amit négy éve produkált. De azt ő sem hitte, hogy a mieink ilyen magasan szárnyalnak.

- A szereplésünk az álmainkon is túlmutat, ha valaki a szörnyű, négy évvel ezelőtti szereplésünk után azt mondja, majdnem megtriplázzuk az aranyak számát, az illetőt földönkívülinek tartották volna. Peking joggal bizonytalanított el mindenkit, arra a gyengélkedésre korábban nem akadt példa, a kudarcokat alig lehetett feldolgozni. Érdekes, a csapat akkori gerince alig változott, döntően most is azok alkotják a küldöttséget, akik négy éve, azonban ezúttal minden másként alakult. Nagy örömünkre.

- A változás elsősorban minek köszönhető?

- Ezúttal kevesebb problémával küzdöttünk. Négy éve két tragédia árnyékolta be a felkészülés hajráját, közvetlenül a játékok előtt meghalt Kolonics György, a világ legjobb kenusa, valamint Gerevich György, a remek vívóedző. Az ő elvesztésük rendkívüli fájdalmat okozott. Továbbá a szereplésünket befolyásolta, hogy európai ember számára idegen kultúrában, közegben kellett bizonyítani, az időeltolódás komoly problémát okozott. Az idő múlt, az eredmények nem jöttek, esélyeseink sorra buktak el, ami feszültséget szült, versenyzőink elbizonytalanodtak. Ezúttal az átállással, az akklimatizálódással nem volt gond, a sportolókra bíztuk, mikor szeretnének érkezni. Aki akarta, megtehette, hogy csak közvetlenül a versenye előtt jött, otthon, a megszokott környezetében készülhetett, nem zavarta semmi, itt már csak a csarnokot, meg a szállását kellett megszoknia. Mindenki válaszhatott, ha kellett napi, négyszer-ötször mentünk a mieink elé a reptérre. Fontos volt a jó kezdés, a második versenynapon, Szilágyi révén megszületett az első arany, ami megadta a jó alaphangot.

- Tehát ha Pekingben is így indulunk, talán más lett volna a végeredmény?

- Ez már nem fog kiderülni. Az viszont biztos, másként várták a szereplést, a startot a soron következők, mint Kínában, ugyanis maguk körül csak mosolygós, elégedett, sikeres versenyzőket láttak. Remek hangulat uralkodott a faluban.

- Minden diadal csodálatos, életre szól, mégis, a nyolc győzelem közül melyikre emlékszik legszívesebben?

- Az összes lenyűgözött, különbséget tenni nem lehet, azonban Szilágyi, Gyurta és Risztov sikere speciális körülmények között született. Áron parádézott a páston, nem volt ellenfele, Dani hatalmas küzdelemben, világcsúccsal nyert, Éva pedig egy tíz kilométeres viadal után nagyon kis különbséggel, négy tizedmásodperccel diadalmaskodott.

- Gondolom, akadt csalódás is.

- Aki itt volt, megtette a magáét, a szívét, lelkét beleadta, persze, akadtak olyanok, ha nem is sokan, akiktől reálisan többet várhattunk. De az igazi csalódást nem azok okozták, akik itt voltak, hanem akik el sem jutottak ide. Elsősorban női kézilabdázók és a férfi kardozók, akik ott vannak a világélvonalában, mégsem tudták kvalifikálni magukat. Meggyőződésem, ha kijutnak, egyik csapat sem vallott volna szégyent.

- A szervezéssel mennyire volt elégedett?

- A versenyhelyszínekkel, az olimpiai faluval minden rendben volt, azonban a közlekedéssel nem. Az abnormális, hogy a reptérről három óra alatt lehetett bejutni, a versenyhelyszíneket pedig másfél alatt megközelíteni. A következő olimpiákon ezen változtatni kell. Négy éve a kínaiak nagyon magasra tették a mércét, az tökéletes olimpia volt, minden idők legjobbja. Nem hiszem, hogy a közeljövőben ezt sikerül túlszárnyalnia bárkinek is.

- A küldöttség tagjai hétfőn érkeznek, ezúttal nem lesz aranygép, ebből következőleg hivatalos köszöntés sem Budapesten. A szurkolók mikor találkozhatnak a kedvencekkel?

- Augusztus 20-án este, a Puskás-stadionban, az immár hagyományos, nagyszabású, atlétikai viadalon. Nemzeti légitársaságunk csődje miatt nem bérelhettünk különgépet, hanem oda vettünk jegyeket, ahol találtunk szabad helyet. Sportolóink három részletben érkeznek haza, reggel 75-en indulnak Londonból, délben 50-en, este 40-en, persze, akadtak – a győztesek közül is -, akik már korábban hazatértek. A nemzeti ünnepen lesz a hivatalos ceremónia, a sportolók, a szurkolók és a kormánytagok részvételével. Méltó módon megünnepeljünk a fantasztikus szereplést. Remélem, nagyon sokan eljönnek.