Olvasó

2012.01.27. 16:41

Híján a szaporodási kedvünk

A magyarnak elment a kedve a szaporodástól. Mintha a magyar családok a Római Klub sokat bírált „globális egyensúly” világmodelljét akasztották volna ki a hálószobájuk falára. Valahányszor pajzánkodásra szánnák magukat, ránéznek a globális világképre, s azonnal tudják, mi a tudatos jövőalkotás irányelve: sürgősen csökkenteni kell a népesség növekedését, mert a természeti erőforrások gyors felhasználása és a környezetszennyeződés miatt fogy a termőföld, az ivóvíz és a Föld egyéb készletei stb. A 21. század közepére nyakunkban a világkatasztrófa. Ahogy elnézem, máris a nyakunkba szakadt.

Gombás Gabriella

Az orvostudomány szerint a nő - akikre a „nemzeti sorskérdés” megoldásának gyakorlati megoldása vár - legalkalmasabb a szülésre 18. és 23. életéve között. Ebben a korban azonban magyar nők nem szülnek, mert iskolába járnak, nyelveket tanulnak, állást keresnek, életrajzokat írnak, interjúkra járnak, kopogtatnak, ha viszont már van állásuk leépítésekről, struktúraváltásról, átszervezésről szóló rémálmok gyötrik őket (mellesleg a hímnemű társukat is). A nőkkel az a baj, hogy vagy vannak gyermekei, vagy lesznek, s a munkáltató úgy véli, a nőnemű munkavállaló a családjára figyel leginkább, táppénzen van, egyébként is kinek kell ma egy várandós, levegőért kapkodó sales menedzser? 

A karriert építő nők szabály szerint az „utolsó pillanatban”, a harmincötödik életévük után szánják rá magukat arra, hogy megszüljék az első és utolsó gyermeküket.

Nem feltételezem azonban, hogy a magyar családok a Római Klub kiáltványából okosodnak, jók erre a napi hírek is. Csökkenőben a családtámogatások reálértéke, egyre kevesebb a bölcsődei és óvodai helyek száma, bizonytalan a közoktatás és a felsőoktatás jövője. Instabil a forint árfolyama, drágul a benzin, a megélhetés, az energiaárak, lazul a jövőkép, továbbá ki vesz fel ma hitelt, és miből?

Nem feltételezem azonban, hogy a magyar párok a Római Klub kiáltványát akasztották volna ki a hitvesi ágyuk fölé, s ettől kedveszegettek. Évente egy falunyi magyarral kevesebb él ebben az országban, mert meghalunk, de nem szaporodunk. A II. világháború óta nem született olyan kevés gyermek, mint tavaly.

Kormányunk (hogy tévedés ne essék, korábbi kormányaink is) a népesedéspolitika megvalósítását olyan nemzeti sorskérdésnek minősíti, amely hosszú távon meghatározhatja Magyarország jövőjét.

Csakhogy szavakkal nem lehet szaporodásra buzdítani a magyart.

Ezek is érdekelhetik