Vízmegőrző talajművelés Vas megyében

Vas megye mezőgazdaságilag művelt területe 181 000 ha, melyből a Hegyhát, Őrség, Cser és a Nyugati határmente termőtájainkon becslések szerint kb. 55 000 ha terület a hegyes-dombos, s ezeken a művelési mód megválasztása nagyon fontos. Itt a csapadék nagy része szinte háboríthatatlanul elfolyik. Megyénk síknak mondható területein tavaszra /folyók völgye/ vízállások, kis tavak alakulnak ki, jelezve a szakértő szemnek, hogy mélylazítás hiányában a víz nem tud lefelé kellő gyorsasággal mozogni. Nagy része párolgással majd eltűnik a területről, nem hasznosul a növények számára.

Hazánkban a 2. világháborút követő földreform a lehető legrosszabb módon, un. hegy-völgy irányban parcellázta a táblákat, melynek romboló nyomai mai napig láthatóak és kedvezőtlenül érintik termelőinket.

A talajvédő- és vízmegőrző művelés /conservation tillage/- mint sok más követendő módszer – irányzatainak kialakulása Észak Amerikához köthető az 1960-as évekre. A farmert korábban csupán a profit és annak nagysága érdekelte, nem törődött a hosszabb távú hatásokkal, mellyel a talajt éppen rombolta.

Európában ezeknek a módszereknek 1970-es évek közepétől számítjuk a talaj- és vízvédelembe való beépülését, melyet szükségessé tett egyrészt az eróziós károk folyamatos növekedése, környezeti károk intenzívebb megjelenése, aszályos években a víz megőrzése, valamint az ezekkel párhuzamos gazdálkodási biztonság csökkenése is. Talajvédő művelésnek számít az olyan művelési rendszer, amelyben a talaj felszíne vetés után is legalább 30 %-ban fedett tarlómaradványokkal! Úgy is megközelíthető, hogy a víz és a szél pusztító hatásainak csökkentése érdekében legalább 1,1 tonna kalászos tarlómaradvánnyal egyenértékű melléktermék legyen a területen. Ez természetesen lehet kukorica-és napraforgószár, zöldtrágya maradvány stb.

Néhány művelési módról pár szót ejtenék. Az elnevezések Amerikában alakultak ki, melyet minden ország átvett, tehát helyes magyar megfelelője nincsen!

„No tillage”: művelés nélküli direktvetés

A direktvető gép csoroszlyája elvágja a tarlómaradványokat és megnyitja a talajt. A talaj bolygatása maximum 10 % területet érint.

„Sot planting”- hasítékba vetés:

Annyiban más, mint az előző, hogy egy időben 5-5 cm mélyen lazítják is a talajt.” Strip tillage”- sávos művelés:

A művelt sáv szélessége 15- 20 cm, mélysége 6-8 cm, bolygatott terület itt kb. 30 %.

Megyénkben egyre több gazdánál látok ilyen direktvetési módszereket, sokszor a sík területeken is, mely egyben igen jelentős költségkímélő tényező!Meg kell jegyeznem, hogy ezekkel a művelési módokkal, tehát kihagyva a szántást,jelentősen megnő a gazda növényvédelmi költsége, mind a gyomok, mind a kártevő szervezetek felszaporodása miatt.

A lejtős területeken a rétegvonalas műveléshez elengedhetetlen a váltva forgató eke, melyből egyre több dolgozik nálunk is. A talaj vízbefogadásának biztosítása érdekében fontos a 2-3 évenkénti, minimum közép mély lazítás / 35-40 cm/, szintén a lejtőre keresztben elvégezve.

A növények kiválasztásánál domboldalakon az őszi gabonákat és a repcét részesítsük előnyben, ide kapás kultúra/kukorica, napraforgó/ lehetőleg ne kerüljön.

A 20%-nál meredekebb lejtőkön a szántóföldi hasznosítást mellőzni kellene, ezek a területek gyepesítésre, erdősítésre kiválóan alkalmasak lehetnek. Ezzel a néhány gondolattal próbáltam rávilágítani a szántóföldi növénytermesztésben alkalmazható néhány olyan módszerre, mellyel a jelen- bőségesnek tűnő –csapadékot próbáljuk lehetőleg minél nagyobb mértékben megőrizni növényeink részére, valamint talajaink minőségét próbáljuk megőrizni unokáink számára.