Barnulnak az örökzöldek

- A lombhullás természetes jelenség a pikkelylevelű örökzöldek - tuja, hamisciprus, hibridciprus - esetében is, ami a növények belső felében, az idősebb, árnyékoltabb részeken erőteljesebben mutatkozik. Hosszú, enyhe ősz és tél után a tavaszi hónapokban fokozottabb lombhullásra számíthatunk. Mivel a tuják és a hozzá hasonló örökzöldek pikkelyszerű levelei szorosan tapadnak a hajtásra, az egész hajtás leszárad, nemcsak a levél, ezért ezeknél a növényeknél a természetes lombhullás látványosabb, sőt sokszor ijesztő - mondja a szakember. - A természetes lombhullást bizonyos környezeti és élettani stresszhatások is felgyorsíthatják. A tujánál a leggyakoribb problémát a kiszáradás okozza. Sekélyen gyökeresedő, víz- és páraigényes növény, ezért folyamatosan öntözni kell, a téli hónapokban is enyhe időben. A kiszáradás jelei a kezdetben sárguló, majd halvány barnára színeződő levelek. A jelenség a csúcsi részeken kezdődik, majd fokozatosan átterjed az alsóbb részekre is, és a növény külső felétől befelé halad. A tuját nem szabad kötött talajra ültetni vagy körbebetonozni. A talaj kiszáradását pedig mulcsozással akadályozhatjuk meg.

A tuja érzékeny a kutyavizeletre is, aminek hatására az alsóbb régióban csupán az egyik oldalon ég ki a lombozat - teszi hozzá Pap Edina. Ebben az esetben el kell dönteni, hogy a kutya vagy a tuja maradjon a kertben. A téli út- és járdasózás is károsíthatja a növényt - folytatja a szakember -, mégpedig kétféleképpen: az utakról felverődő, tömény sólé közvetlenül perzseli le a lombot, míg a talajban felhalmozódó só a gyökereken keresztül a vízzel jut a növénybe, és elsőként a növekedési pontokon, tavasszal okoz barnulást. De a nem megfelelően kijuttatott, vagy túlságosan nagy adagban adott totális gyomirtó szerek is okozhatnak barnulást, perzselést a tujákon. A kár mértéke lehet csupán néhány levél torzulása, vagy teljes hajtások lombvesztése, gyors elhalása. A gyomirtó szer által okozott károsodást befolyásolja a készítmény típusa, adagja, a hőmérséklet és a szélviszonyok. Az örökzöldek környékén a talajt terelőlemezzel ellátott permetezővel gyomirtózzuk, vagy a gyomok kelése ellen mulcsozzunk.

Amikor már minden lehetséges, nem kártevő eredetű okot számba vettünk és kizártunk, akkor fogjunk hozzá a tünetek alapos, szükség esetén nagyítóval történő megvizsgálásához - javasolja a kertészmérnök. - A pikkelylevelű örökzöldek -tuják, hamisciprusok - legismertebb kártevője a tujafúró aranymoly. A védekezés legcélravezetőbb módja a sövényként ültetett növények rendszeres nyírása, illetve általánosságban a károsított vagy fertőzésgyanús, elszíneződő hajtások legkésőbb május közepéig történő eltávolítása és megsemmisítése. A tuját, a tiszafát, a borókát és a hamisciprust egyaránt károsíthatja a boróka-pajzstetű. A didimaszcellás betegség kórokozójának feltűnésére elsősorban csapadékos években lehet számítani. Megtámadhatja még a tujaféléket a kabatínás betegség kórokozója is. Az erősen fertőzött növényeket vagy azok részeit érdemesebb megsemmisíteni, mielőtt a kártevő tovább terjedne róluk. Május közepétől a nyár elejéig, főleg csapadékos, párás, meleg időben néhány alkalommal a permetezés is szükségessé válhat - javasolja a szakember.

- A lombhullás természetes jelenség a pikkelylevelű örökzöldek - tuja, hamisciprus, hibridciprus - esetében is, ami a növények belső felében, az idősebb, árnyékoltabb részeken erőteljesebben mutatkozik. Hosszú, enyhe ősz és tél után a tavaszi hónapokban fokozottabb lombhullásra számíthatunk. Mivel a tuják és a hozzá hasonló örökzöldek pikkelyszerű levelei szorosan tapadnak a hajtásra, az egész hajtás leszárad, nemcsak a levél, ezért ezeknél a növényeknél a természetes lombhullás látványosabb, sőt sokszor ijesztő - mondja a szakember. - A természetes lombhullást bizonyos környezeti és élettani stresszhatások is felgyorsíthatják. A tujánál a leggyakoribb problémát a kiszáradás okozza. Sekélyen gyökeresedő, víz- és páraigényes növény, ezért folyamatosan öntözni kell, a téli hónapokban is enyhe időben. A kiszáradás jelei a kezdetben sárguló, majd halvány barnára színeződő levelek. A jelenség a csúcsi részeken kezdődik, majd fokozatosan átterjed az alsóbb részekre is, és a növény külső felétől befelé halad. A tuját nem szabad kötött talajra ültetni vagy körbebetonozni. A talaj kiszáradását pedig mulcsozással akadályozhatjuk meg.

A tuja érzékeny a kutyavizeletre is, aminek hatására az alsóbb régióban csupán az egyik oldalon ég ki a lombozat - teszi hozzá Pap Edina. Ebben az esetben el kell dönteni, hogy a kutya vagy a tuja maradjon a kertben. A téli út- és járdasózás is károsíthatja a növényt - folytatja a szakember -, mégpedig kétféleképpen: az utakról felverődő, tömény sólé közvetlenül perzseli le a lombot, míg a talajban felhalmozódó só a gyökereken keresztül a vízzel jut a növénybe, és elsőként a növekedési pontokon, tavasszal okoz barnulást. De a nem megfelelően kijuttatott, vagy túlságosan nagy adagban adott totális gyomirtó szerek is okozhatnak barnulást, perzselést a tujákon. A kár mértéke lehet csupán néhány levél torzulása, vagy teljes hajtások lombvesztése, gyors elhalása. A gyomirtó szer által okozott károsodást befolyásolja a készítmény típusa, adagja, a hőmérséklet és a szélviszonyok. Az örökzöldek környékén a talajt terelőlemezzel ellátott permetezővel gyomirtózzuk, vagy a gyomok kelése ellen mulcsozzunk.

Amikor már minden lehetséges, nem kártevő eredetű okot számba vettünk és kizártunk, akkor fogjunk hozzá a tünetek alapos, szükség esetén nagyítóval történő megvizsgálásához - javasolja a kertészmérnök. - A pikkelylevelű örökzöldek -tuják, hamisciprusok - legismertebb kártevője a tujafúró aranymoly. A védekezés legcélravezetőbb módja a sövényként ültetett növények rendszeres nyírása, illetve általánosságban a károsított vagy fertőzésgyanús, elszíneződő hajtások legkésőbb május közepéig történő eltávolítása és megsemmisítése. A tuját, a tiszafát, a borókát és a hamisciprust egyaránt károsíthatja a boróka-pajzstetű. A didimaszcellás betegség kórokozójának feltűnésére elsősorban csapadékos években lehet számítani. Megtámadhatja még a tujaféléket a kabatínás betegség kórokozója is. Az erősen fertőzött növényeket vagy azok részeit érdemesebb megsemmisíteni, mielőtt a kártevő tovább terjedne róluk. Május közepétől a nyár elejéig, főleg csapadékos, párás, meleg időben néhány alkalommal a permetezés is szükségessé válhat - javasolja a szakember.

A tuja érzékeny a kutyavizeletre is, aminek hatására az alsóbb régióban csupán az egyik oldalon ég ki a lombozat - teszi hozzá Pap Edina. Ebben az esetben el kell dönteni, hogy a kutya vagy a tuja maradjon a kertben. A téli út- és járdasózás is károsíthatja a növényt - folytatja a szakember -, mégpedig kétféleképpen: az utakról felverődő, tömény sólé közvetlenül perzseli le a lombot, míg a talajban felhalmozódó só a gyökereken keresztül a vízzel jut a növénybe, és elsőként a növekedési pontokon, tavasszal okoz barnulást. De a nem megfelelően kijuttatott, vagy túlságosan nagy adagban adott totális gyomirtó szerek is okozhatnak barnulást, perzselést a tujákon. A kár mértéke lehet csupán néhány levél torzulása, vagy teljes hajtások lombvesztése, gyors elhalása. A gyomirtó szer által okozott károsodást befolyásolja a készítmény típusa, adagja, a hőmérséklet és a szélviszonyok. Az örökzöldek környékén a talajt terelőlemezzel ellátott permetezővel gyomirtózzuk, vagy a gyomok kelése ellen mulcsozzunk.

Amikor már minden lehetséges, nem kártevő eredetű okot számba vettünk és kizártunk, akkor fogjunk hozzá a tünetek alapos, szükség esetén nagyítóval történő megvizsgálásához - javasolja a kertészmérnök. - A pikkelylevelű örökzöldek -tuják, hamisciprusok - legismertebb kártevője a tujafúró aranymoly. A védekezés legcélravezetőbb módja a sövényként ültetett növények rendszeres nyírása, illetve általánosságban a károsított vagy fertőzésgyanús, elszíneződő hajtások legkésőbb május közepéig történő eltávolítása és megsemmisítése. A tuját, a tiszafát, a borókát és a hamisciprust egyaránt károsíthatja a boróka-pajzstetű. A didimaszcellás betegség kórokozójának feltűnésére elsősorban csapadékos években lehet számítani. Megtámadhatja még a tujaféléket a kabatínás betegség kórokozója is. Az erősen fertőzött növényeket vagy azok részeit érdemesebb megsemmisíteni, mielőtt a kártevő tovább terjedne róluk. Május közepétől a nyár elejéig, főleg csapadékos, párás, meleg időben néhány alkalommal a permetezés is szükségessé válhat - javasolja a szakember.

A tuja érzékeny a kutyavizeletre is, aminek hatására az alsóbb régióban csupán az egyik oldalon ég ki a lombozat - teszi hozzá Pap Edina. Ebben az esetben el kell dönteni, hogy a kutya vagy a tuja maradjon a kertben. A téli út- és járdasózás is károsíthatja a növényt - folytatja a szakember -, mégpedig kétféleképpen: az utakról felverődő, tömény sólé közvetlenül perzseli le a lombot, míg a talajban felhalmozódó só a gyökereken keresztül a vízzel jut a növénybe, és elsőként a növekedési pontokon, tavasszal okoz barnulást. De a nem megfelelően kijuttatott, vagy túlságosan nagy adagban adott totális gyomirtó szerek is okozhatnak barnulást, perzselést a tujákon. A kár mértéke lehet csupán néhány levél torzulása, vagy teljes hajtások lombvesztése, gyors elhalása. A gyomirtó szer által okozott károsodást befolyásolja a készítmény típusa, adagja, a hőmérséklet és a szélviszonyok. Az örökzöldek környékén a talajt terelőlemezzel ellátott permetezővel gyomirtózzuk, vagy a gyomok kelése ellen mulcsozzunk.

Amikor már minden lehetséges, nem kártevő eredetű okot számba vettünk és kizártunk, akkor fogjunk hozzá a tünetek alapos, szükség esetén nagyítóval történő megvizsgálásához - javasolja a kertészmérnök. - A pikkelylevelű örökzöldek -tuják, hamisciprusok - legismertebb kártevője a tujafúró aranymoly. A védekezés legcélravezetőbb módja a sövényként ültetett növények rendszeres nyírása, illetve általánosságban a károsított vagy fertőzésgyanús, elszíneződő hajtások legkésőbb május közepéig történő eltávolítása és megsemmisítése. A tuját, a tiszafát, a borókát és a hamisciprust egyaránt károsíthatja a boróka-pajzstetű. A didimaszcellás betegség kórokozójának feltűnésére elsősorban csapadékos években lehet számítani. Megtámadhatja még a tujaféléket a kabatínás betegség kórokozója is. Az erősen fertőzött növényeket vagy azok részeit érdemesebb megsemmisíteni, mielőtt a kártevő tovább terjedne róluk. Május közepétől a nyár elejéig, főleg csapadékos, párás, meleg időben néhány alkalommal a permetezés is szükségessé válhat - javasolja a szakember.

Amikor már minden lehetséges, nem kártevő eredetű okot számba vettünk és kizártunk, akkor fogjunk hozzá a tünetek alapos, szükség esetén nagyítóval történő megvizsgálásához - javasolja a kertészmérnök. - A pikkelylevelű örökzöldek -tuják, hamisciprusok - legismertebb kártevője a tujafúró aranymoly. A védekezés legcélravezetőbb módja a sövényként ültetett növények rendszeres nyírása, illetve általánosságban a károsított vagy fertőzésgyanús, elszíneződő hajtások legkésőbb május közepéig történő eltávolítása és megsemmisítése. A tuját, a tiszafát, a borókát és a hamisciprust egyaránt károsíthatja a boróka-pajzstetű. A didimaszcellás betegség kórokozójának feltűnésére elsősorban csapadékos években lehet számítani. Megtámadhatja még a tujaféléket a kabatínás betegség kórokozója is. Az erősen fertőzött növényeket vagy azok részeit érdemesebb megsemmisíteni, mielőtt a kártevő tovább terjedne róluk. Május közepétől a nyár elejéig, főleg csapadékos, párás, meleg időben néhány alkalommal a permetezés is szükségessé válhat - javasolja a szakember.

Amikor már minden lehetséges, nem kártevő eredetű okot számba vettünk és kizártunk, akkor fogjunk hozzá a tünetek alapos, szükség esetén nagyítóval történő megvizsgálásához - javasolja a kertészmérnök. - A pikkelylevelű örökzöldek -tuják, hamisciprusok - legismertebb kártevője a tujafúró aranymoly. A védekezés legcélravezetőbb módja a sövényként ültetett növények rendszeres nyírása, illetve általánosságban a károsított vagy fertőzésgyanús, elszíneződő hajtások legkésőbb május közepéig történő eltávolítása és megsemmisítése. A tuját, a tiszafát, a borókát és a hamisciprust egyaránt károsíthatja a boróka-pajzstetű. A didimaszcellás betegség kórokozójának feltűnésére elsősorban csapadékos években lehet számítani. Megtámadhatja még a tujaféléket a kabatínás betegség kórokozója is. Az erősen fertőzött növényeket vagy azok részeit érdemesebb megsemmisíteni, mielőtt a kártevő tovább terjedne róluk. Május közepétől a nyár elejéig, főleg csapadékos, párás, meleg időben néhány alkalommal a permetezés is szükségessé válhat - javasolja a szakember.