Mindennapok csipkéi: a horgolások a divatos felsőtől az oltárterítőig

- Különösen örülök annak, hogy itt, az egykori iskolaépületben állíthatom ki a munkáimat, hiszen ez még az ötvenes években, az édesapám tanácselnöksége alatt épült - mondja Marika, miközben bevezet a kiállítótérbe. - Az alkotóházban a felújítása óta az állandó helytörténeti gyűjtemény mellett több festő, hímző, kosárfonó bemutatkozott már. Marika húsvét előtt tudta meg, hogy a házat vezető Szilágyi Sándornénak annyira megtetszettek a munkái, hogy a következő az ő kiállítása lesz. Gyors gyűjtésbe kezdett hát, hiszen a keze alól kikerült kézimunkák egytől egyig a családtagok, barátok otthonait díszítik, úgy kellett azokat a bemutató idejére kölcsönkérni.

- Hét-nyolcévesen tanított meg a nagyanyám, és azóta folyamatosan horgolok - mutatja Marika az első, vagy ötven évvel ezelőtt készült darabokat. Hozzáteszi: nyolcesztendős Hanna unokájának ma ugyanúgy tanítja a horgolás művészetét, mint ahogy őt oktatgatta egykor a nagymamája. Egymás kezét fogva, lassan, lépésről lépésre.

Tieber Károlyné a templomnak felajánlott hófehér csipkeszegélyekkel. Batisztra fogja rádolgozni őket, úgy díszítik majd a szobrokat tartó alapzatot. Fotó: Kiss Teodóra

A következő történelmi korszak a középiskola: a divatos, csipkés vállkendőből Marika az egész osztálynak horgolt. Innen már csak egy ugrás az a divatos horgolt top, amivel lánya ruhatárát gazdagította.

Persze a csipkék legtöbbjének a lakásdíszítés a funkciója. A kiállító sorolja: ezek a virágos függönyök a felsőcsatári borospince kellékei, a kék kollekció fiának fenyőbútorához készült. Az otthoni konyhafüggöny és a nappali terítői vékonyabb fonalból, a csipkét tradícionálisabban értelmezve születtek. Az egyszerűbb kis terítők egy-két téli este elkészülnek, míg a bonyolultabb mintákat sorról sorra, vonalzó mellett kell követni a papíron. De Marika nemcsak leszámolható minta alapján dolgozik: nem ritka, hogy egy-egy virág vagy más motívum elkészítési módját élő mintadarab alapján kísérletezi ki.

- Két dolognak nem tudok ellenállni: a szakácskönyvnek és a horgolással kapcsolatos kiadványoknak - vallja be, de azt is hozzáteszi: egy befejezetlen munkája sincs. Mindig előre eltervezi, hogy mi készül majd, és azt bizony mindig be is fejezi.

A legutolsó asztalon a templomba készült hosszú csipkecsíkok láthatók, fehér selyemszalag befűzéssel. A tervek szerint Marika az egyházi kollekciót további darabokkal is bővíti majd, egységes ünnepi díszbe öltöztetve a liturgiai teret.

A horgolt csipke munka közben néha még nem adja ki a végleges, szép formáját. Kell neki a mosás, formára igazítás, vasalás, keményítés. Marikának az az elve, hogy nem keményíti ki túlságosan a csipketerítőket. Ha túl merevek lennének, éppen a textíliára jellemző szép esésüket vesztenék el.