Újfajta jövőt kell vizionálnunk, amely a méltányosságra, a fenntarthatóságra és a biztonságra épít

Párbeszédet, az eltérő vélemények ütközését és megoldási javaslatokat az idén is hozott a 25. Nemzetközi Nyári Egyetem. És az eddigi gyakorlattól eltérően sok-sok online prezentációt öt napon keresztül a világ és Közép-Európa helyzetéről, jövőjéről. Ahogy a hétfői megnyitón Miszlivetz Ferenc professzor, az FTI-iASK főigazgatója megfogalmazta: bár minden történelmi kornak jellemzője volt a bizonytalanság érzése, az elmúlt évtizedekben mindennapi létünk elkerülhetetlen részévé vált, a Covid 19 megjelenésével pedig felerősödött.

Vitaindítójában Schöpflin György professzor, volt Európai Parlamenti képviselő a jelen krízist traumatizálónak, destabilizálónak nevezte: ahogy az egyének, úgy a közösségek is elvesztették a kontrollt életük felett. Várható a második hullám, sok a nyitott kérdés, minden átalakult. A klasszikus feltevés, miszerint a dolgok végül egyensúlyba kerülnek, Európával kapcsolatban többé már nem igaz, jelentette ki. A hatékonyságot és a biztonságot nevezte a posztpandémiás időszak legnagyobb kérdései. Ahhoz, hogy kijussunk a traumából, új kollektív narratívára van szükség, mondta. Kérdés, hogy az EU jelen helyzetében meg tud-e birkózni a problémahalmazzal. A hétfői panelbeszélgetést Miszlivetz professzor vezette, közép-európai paradoxonok 30 évvel később: Illúziók és a valóság az integrációval kapcsolatban címmel Bába Iván, az FTI-iASK igazgatóhelyettese, Erhard Busek, az Osztrák Köztársaság volt alkancellárja és Schöpflin György részvételével. Az EU előtt álló egyre nagyobb kihívásként említette Bába Iván: Nyugat-Európa egyes államaiban pusztítóbb volt a járvány, ezekben súlyosabb recesszió várható, amelynek komoly befolyása lehet az EU gazdasági szerkezetére. Ő és Erhard Busek is szóba hozta az EU Délkelet-Európa irányába történő bővítésének szükségét. Palánkai Tibor közgazdász, egyetemi tanár kijelentette: a vírus okozta krízis nemcsak ciklikus, hanem strukturális. Katalizátorként működött: egyes régi problémák a felszínre törtek általa. Új minőséget kell teremteni, hasonlóan, mint a világháborúk után. A feladat komplex: egyebek mellett energia-forradalomra lenne szükség, alternatív energiaforrásokra, de legfőképpen demokratikus, versenyképes és ökoszociális piacgazdaság megteremtésére. Hogyan reagálnak az emberek a vírus egy esetleges második hullámára? Ezt járta körül Vuk Vukovic, egy adatfeldolgozással, előrejelző modelleket kidolgozásával foglalkozó cég társalapítója-ügyvezetője. Húsz EU-tagország állampolgárait faggatták, járványügyi adatokkal is dolgoznak.

Sean Cleary, az FTI-iASK tanácsadó testületének tagja az előtte szólókhoz hasonlóan azt emelte ki: – Bizonytalan a helyzetünk. Lelki és társadalmi nyomás nehezedik a közösségekre, pénzügyi nehézségeket élnek meg. Információs forradalom tanúi vagyunk, ezzel egy időben szándékosan konstruált megtévesztő, félrevezető tartalmak árasztanak el bennünket, és a 2. világháború óta nem tapasztalt gazdasági válság fenyeget. Az egyetlen esélyünk a válságból való kilábalásra, ha hatékonyan működünk együtt, és világosan látszanak ennek az együttműködésnek az alapjai Herbert Simon korlátozott racionalitás elméletét hozta példaként, ami arra épül, hogy a döntéshozók kognitív korlátaik miatt a kielégítő megoldások elfogadására kényszerülnek. A megközelítés figyelembe veszi, hogy a döntéshozatalban az ember információ-feldolgozó képessége korlátozott. A múltat, a trendeket és a lehetséges forgatókönyveket vázolta: milyen lesz a világunk 2030-ban. Az előzményeket elemezve hangsúlyozta: a pandémia csak felgyorsította a gazdasági visszaesést, és elmélyítette a recessziót, ami mindenképpen bekövetkezett volna. Dollármilliárdokra lesz szükség, hogy a válságból kilábaljunk, mondta. Újfajta jövőt kell vizionálnunk, amely a méltányosságra, a fenntarthatóságra és a biztonságra épít. Ez korunk feladata.

A mi Európánk, a mi felelősségünk – ezzel a címmel tartott előadást Navracsics Tibor kormánybiztos. Napról napra alakul az, amit új normalitásnak nevezünk, és amit az EU-nak is tanulnia kell. Nagyobb elköteleződésre van szükség Európa polgárai és a politikai elitek részéről is, fogalmazta meg. Martin Svarovsky diplomata, biztonságpolitikai szakértő a közép-európai védelmi együttműködés lehetőségeit boncolgatta. Vajon lehetetlen küldetésről van szó? – kérdezte. Bár megállapodások születtek, nincs igazán kézzelfogható eredménye a visegrádi országok biztonsági és védelmi együttműködésének, állította. Szerinte nem kell lemondanunk a közös védelemi politikáról. Konkrét lehetőségeket említett: az uniós harccsoportokkal, a helyszínen gyorsan bevethető haderőkkel az EU gyorsan reagálhat a válságokra és a konfliktusokra. A másik lehetőség: kiképző misszió működik Ukrajnában: a Joint Multinational Training Group Ukraine ukrán fegyveres és biztonsági erők ki- és továbbképzését végzi. Meg kellene keresni a lehetőségét annak, hogy a V4-ek is küldjenek kiképzőtiszteket Ukrajnába. Nyerhetünk is általa: az ukrán hadseregnek közvetlen harci tapasztalata van Oroszországgal. (x)