hirdetés

2020.10.06. 08:07

Szolidaritásra és rezilienciára van szükség

A pandémia egészségügyi és oktatásügyi vonzatai a Felsőbbfokú Tanulmányok Intézete workshopján

Tóth Kata

A koronavírus-járvány egészségügyi és oktatásügyi vonzatai is szóba kerültek a Felsőbbfokú Tanulmányok Intézete Zwingerbe szervezett pénteki workshopján. Az előadásokon, panelvitán és szakmai egyeztetésen külföldi és magyar kutatók, oktatási, egészségügyi szakemberek beszéltek tapasztalataikról, a kockázatokról és a reziliencia szükségességéről.

A COVID-19 óriási kihívások elé állította az egyes szektorok szereplőit 2020 első félévében. Gyorsan és határozottan kellett meghozni olyan intézkedéseket, amelyek sok esetben hátrányos helyzetű, kiszolgáltatott csoportokat érintenek. Vajon hozzájárulhat-e a pandémia az egyes társadalmi csoportok és intézmények közötti jobb megértéshez? Erősödhet-e a társadalom és intézményeinek tanulási és alkalmazkodóképessége az elhúzódó bizonytalanság idején? – ezekre a kérdésekre is választ kerestek a szakemberek az egész napos műhelymunkán személyesen vagy online, a világ számos pontjáról becsatlakozva.

A potsdami Felsőbbfokú Fenntarthatósági Tanulmányok Intézete ( IASS ) igazgatója, Ortwin Renn a koronavírus okozta válság kockázati perspektívájáról, annak modelljéről beszélt. Mint mondta, a kockázat-meghatározó tényezők – energia, anyag (különböző mérgek), bióták (baktériumok, gombák, vírusok), információ (amely, ha téves, akár ölhet is), a pénz és az erőszak – káros hatással lehetnek az emberek jólétére, egészségére, a környezetre. A modellben lényegesek a tényezők közötti interakciók: a Covid-járvány vírus okozta, bióta alapú kockázatnak tűnt, aztán ez működésbe hozott más tényezőket is. A rendszerszintű kockázatokról azt mondta: szektorokon, határokon ívelhetnek át és szorosan összefonódnak. A kockázatkezelésnél azt kell megválaszolni, mire van szükség a kockázat csökkentése és az emberek védelme érdekében. A társadalmon múlik, milyen alkut köt – a hatékonyságra fordít sokat, vagy figyelembe veszi a rendszerszintű kockázatokat, például a világjárványokat is. Példaként a német egészségügyi rendszert hozta: a halálozások alacsony száma annak is köszönhető, hogy sokat fektettek a rendszer ellenálló képességébe. Fontos a főbb csomópontok meghatározása is – a járvány esetén ez a légi közlekedés volt –, jó monitoring rendszerre, és mivel sok embert és sokféle módon érint a vírus, az érintettek bevonására a döntéshozatalba és tervezésbe.

Daniel R. Brooks, az FTI-iASK senior kutatója, a Torontói Egyetem professzor emeritusa, evolúcióbiológus a klímaváltozás és az új betegségek közti közvetlen kapcsolatról beszélt. Sokféle kórokozó megfertőzhet bennünket és a társadalmi-gazdasági stabilitás és a túlélés szempontjából fontos fajokat. A klímaváltozás okozta vándorlás következtében soha nem látott kórokozókkal találjuk szembe magukat. A mezőgazdaság, a kereskedelem és az utazás fejlődése óriási lehetőségeket nyitott meg az új betegségek számára, a városok pedig kitűnő táptalajai a járványok kitörésének. Lehetőségünk van azonban megbirkózni az új betegségekkel: megjósolható, hogyan fog viselkedni egy adott kórokozó. Ehhez viszont időben rá kell találnunk, ehhez nyújt segítséget a DAMA-protokoll. A DAMA a „dokumentál”, „értékel”, „monitoroz” és „cselekszik” szavak angol megfelelőiből álló mozaikszó, melynek révén kiértékelhetők a már jelen lévő, de betegségeket még nem okozó kórokozók, csökkenthető az elszabadulásuk esélye. Nem ülhetünk ölbe tett kézzel. A COVID-19 okozta gazdasági összeomlás jó példája annak, milyen árat fizetünk, ha nem foganatosítunk proaktív intézkedéseket, mondta.

Daniel Brooks evolúcióbiológus a klímaváltozás és az új betegségek közti közvetlen kapcsolatról beszélt online előadásában
Fotó: Ohr Tibor

Magasházi Anikó, az FTI-iASK nemzetközi kapcsolatokért felelős vezetője a COVID-19 délkelet-ázsiai járványkezelési gyakorlatait mutatta be három terület összehasonlításával. A 20. században három járvány söpört végig a világon, 1957-ben az ázsiai influenza, 1968-ban a hong kong-i influenza is ebből a térségből indult, és egyes kutatók az 1918-as spanyol náthát is Kínából eredeztetik. A 21. század kezdetén a SARS koronavírus-járvány tört ki Délkelet-Kínában. A legsúlyosabban érintettek területek között volt Hong Kong, Tajvan és Szingapúr. A tanulságokat levonva a közegészségügy gyors fejlesztésébe kezdtek, azóta éberen készültek egy esetleges járvány kitörésére. Korai, gyors és határozott járványkezelésükkel sikeresen vették a Covid-19 első hullámának kihívásait. Kiemelkedő a védekezést koordináló kormányok transzparens kommunikációja a társadalommal. A tajvaniak „maszkviselő társadalomként” tekintenek magukra. Szingapúr a biotechnológiai ipar és a biogyógyszeripari kutatások felé vette az irányt. A hongkongi módszer a járvány megfékezésében a mindennapi élet azonnali lezárását jelentette.

(Az említett három előadás online, feliratozva elérhető az iask.hu oldalon.) Az előadások után zajló panelbeszélgetésre bejelentkezett mások mellett Schöpflin György professzor, az Európai Parlament volt képviselője Tallinból.

– Olyan világban élünk, ahol tudomásul kell vennünk, hogy egy fundamentális változás kellős közepén vagyunk. Ha ezt nem építi be fejlesztési stratégiájába egy intézmény, akkor hatalmas öngólt rúg – fogalmazott Miszlivetz Ferenc főigazgató az általa vezetett délutáni szakmai egyeztetésen, ahol kőszegi, szombathelyi, budapesti oktatási és szociális intézmények, civil szervezetek képviselői, ügyvéd és cégvezetők is elmondták a pandémiás időszak tapasztalatait, fejlesztési javaslataikat. Meg kell változniuk az intézményi szokásoknak, kellenek az alulról érkező kezdeményezések, az idősebbek bekapcsolása a digitalizációra való átállásba. A professzor hangsúlyozta: az intézet kutatási területe és fejlesztési iránya a kihívások, válságok prognosztizálása, és, hogy javaslatokat fogalmazzon meg a reziliens (rugalmas) és az eddigieknél együttműködőbb, nagyobb szolidaritást és mások problémái iránt nagyobb felelősséget és érzékenységet mutató intézményi viselkedésre.

Ezek is érdekelhetik